Nagy tömeget megtartani képes DOMB-ot hogyan szoktak létrehozni, mikor szükség van erre? 3 szintes (2 emeletes) épületet megtartani képes dombot? Bízom abban, hogy itt az alkalmazott tudományokban érkeznek majd kompetens válaszok erre. Megköszönném!

Első menetben tömör sziklából. Mostanában betonból. Méghozzá nagyon gondos

számolás után.

Néha ngyobb vasútállomások mellett lehet látni gabonasílókat. Ezek hengerszerű jó magas építmények, nagyobb helyeken több ilyen áll egymás mellett, összefalazva. Ezek súlya, ha fel vannak töltve, sokszorosa egy háromszintes átlagos épület súlyának.

Ezek általábn sík földön állnak, de a probléma szempontlából mindegy, van-e alattuk domb vagy se.

Itt az a gond, minden súly, ha rá van terhelve egy adott területű földre, a mellette lévő föld pedig szabad, akkor a teher nyomja a földet, az tömörödik (süllyedés), de a talaj meg vízszintesen nyomja a mellette lévő talajt, az elmozdul, de ekkora területen nem egyformán. Ennek meg az a következménye, hogy a súlytól és a talaj minőségétől függően 5-20 év alatt az építmény összedől. Mégpedig azért, mert a különbőző részei eltérően süllyednek, az építményben feszültségek keletkeznek, végül az anyag nem bír ellenállni a nagy erőknek, és szétesik.

Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy az építmény területénél jóval nagyobb részen kicserélik a talajt erős tömör és homogén anyagra, például sziklára. Ez viszont akkora költség, hogy senki nem fizeti meg, a silók viszont állnak, van ami több mint 100 éve.

Van azonban olcsóbb megoldás, erre a Műszaki Egyetemen például külön tanszék van. Egy általános technológiáért nagy megbecsülést és elég magas tudományos fokozatot adnak (adtak, ma már kész eszköztár van). a módszer a következő. Kiküldenek a tervezett helyre egy geológust, aki megfelelő eszközökkel több nap alatt beméri az anyag állagát. A képzettsége lehetővé teszi, hogy adjon egy maximális értéket az építendő létesítményre. Jellemzően megmutatják neki a tervrajzot, egy építész kiszámolja a tömegét, a geológus megmondja, hog a tervezett helyszínre ad-e engedélyt vagy sem. Határesetben jön egy építész matematikus, és készít egy modellt az ismert adatok alapján. A modell egy parciális differenciálegyellet (esetleg rendszer) lesz. Ezt egy kész (vagy erre készülő) programmal lefuttatják, a megoldás egy gyengülő amplitúdójú hullámmozgás lesz. Vízszintesen az idő hónapokban, függőlegesen a kitérés milliméterekben.

(szemléletesen, egy homokos talajnál akár méteres - 1000 mm -, átlagosnál 100-200 mm, kötött - sziklás - talajnál pár mm.) Ezekből az adatokból pontosan meg tudják mondani, milyen technológiával mekkora tömeg biztonságos. Ebben a legtöbb időt a geológus fog kérni, neki a talajmozgást kell mérnie. A többi szakember egy építkezéshez képest nem igazán visz el időt, kész eszköztárak vannak.

Régen persze nem voltak műszerek, főleg nem számítógép. De építészmesterek akkora gyakorlattal rendelkeztek, hogy szemre megmondták, mit és hogyan lehet egy helyre építeni, vagy melyik terület jó. Általában az épület alapján kívül megerősítették a talajt kövekkel, esetleg szárnyfalakat építettek támasztékul. Komolyabb összeomlások csak igen ritkán akadtak, inkább jobban megtámasztották.

Van erre a kérdésre egy jó megoldásom válaszként.

Normál módon ki kell ásni az alapot a sík telken de mondjuk olyan erőset ami 4 emeletet is megtart.

Az alsó 2 emeletet vízhatlanra és ablak nélkülire kell építeni.

Lehet ott garázs, műhely, épületgépészeti helyiség, kazánház, pánikszoba, billiárdszoba házimozi, satöbbi.

A tetejére megépül a harmadik negyedik emelet ami a lakótér lesz mint földszint és emelet.

Az ablaktalan alsó részt körbehordod földdel. Kész a domb és a ház a dombon áll és meg is tartja nem kell tömöríteni és nem kell mérettel számolni hogy "szétcsúszik" a ház tömege alatt.

Sőt a domboldal is lehet meredek akár sziklakertté alakított is.

"több éves munkával előbb "kikötötték", majd aláinjekcióztak kötőanyagot,"

És ezzel majdnem el is pusztították mert vészes ütemben kezdett dőlni az injekciózás után.

Végül úgy sikerült stabilizálniuk mintegy vészmegoldásként hogy az alap magasabban lévő része alól fúrásokkal elkezdtek agyagot kiszedni. A talaj hiányát a tömegének a nyomása miatt gyorsan kitöltötte miközben "visszadőlt" amikor elégedettek voltak a dőlésszöggel akkor abbahagyták a talajkiszedést.

De maga az aláinjekciózás majdnem katasztrófához vezetett, a dőlési oldalon a súlypontja már az alapfalon volt a legkritikusabb napokon. Ha alapfalon kívülre került volna akkor már semmi nem állítja meg hogy ledőljön. Ezzel a földkiszedéses módszerral szó szerint az utolsó pillanatban rántották vissza.