Életmód, párkapcsolati/társkeresési, karizma stb. coachhoz járni felesleges? Áltudományos, ha nem pszichológus? 19/F

#1.

Ne szólogass már be!

#8.

"A coaching is tudományos alapokon nyugszik, és többet tud, mint a baráti tanács, de megvan az a szint / "mélység", amiben működni tud."

Ja, meg a sz@rás is tudományos alapokon nyugszik. Minden leírható tudományosan. Ettől függetlenül nem minden tudomány. A coachok többsége többsége soha a büdös életben nem tanult komoly tudományos képzésen kimondottan ilyen területet.

"Amit sok coach rosszul csinál az az, hogy nincs tisztában a saját határaival, és olyasmit is elvállal, ami már túlmutat a kompetenciáin, ezzel több problémát okozva, mint amennyit megold."ű

Egész egyszerűen felesleges. Minek kellene tanácsot adni társkeresésben vagy hasonlóban? Valakinek vagy nagy önbizalma van vagy nem. Kész. Valaki vagy oda mer menni vagy nem.

"Tisztelet a kivételnek.

Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy van a háziorvos -> szakorvos -> specialista."

Ez azért r*hadt vicces. A pszichológus is, meg a pszichiáter is több év egyetemi képzés, akár doktorálni is lehet belőle. A coaching marhára nem ilyen. A 9.-nek maximálisan igaza van.

"Ha mondjuk simán egy asszertív kommunikációt szeretnél tanulni, ahhoz egy coach bőven elég. Nem kell hozzá pszichoterapeuta. De ha szorongásos zavarok, pánikbetegség, major depresszió stb. gyötör, akkor a coach nagyon kevés lesz."

Valakinek ez a zsigereiben van. Nekem például mindig magamról ment a kommunikáció, meggyőzéstechnika stb. Egy betűvel nem járult ehhez hozzá a gimnáziumban és egyetemen tanult retorikai sallang. Igazából azt írta le, amit korábban is alkalmaztam. De ha valakinek nem megy, akkor miért lenne jobb, mint a retorikatanár, érveléstechnika vagy hasonló?

"Igen, a szüleink generációja "mentes" volt az ilyenektől, mert vagy nem is tudtak az ilyen szolgáltatások létezéséről, vagy totális tabu / ciki volt. És igen, valóban nem haltak bele. De a belehalás és a teljesen egészséges életvezetés közt rendkívül széles a spektrum."

Talán nem is véletlenül volt ciki? Ha a nagynéném megkérdezném, azt mondaná, hogy lusták az ilyen emberek dolgozni.

Magunknak kell megküzdenünk a magunk problémáival, magunknak kell a saját életünket vezetni. Igen, nekem is több téren van elakadásom (pl. pont a felsorolt területeken), de nem kérek tanácsot, nekem ne ugasson bele senki az életembe! Tudom is a megoldást, de nem akarok változtatni lustaság miatt, meg nem is vagyok hozzá elég motivált. Majd ha az leszek, akkor változtatok.

"Meg lehet nézni, hány alkoholista, láncdohányos, vagy magas vérnyomásos (stb) van az időse(bbe)k körében. Véletlen lenne?"

Fiatalok között is legalább annyi van.

Nem hinném, hogy amiatt, mert nem volt, aki vezette helyettük az életüket is... XD

Plusz az egészségesebb kultúrájú országokban még ennyire sincs jelen, pedig ott sem volt coaching.

"Hogy miért van az, hogy az érzéseikről nem tudnak beszélni (= tele vannak elfojtásokkal). Hogy miért van az, hogy sokan rugalmatlanok, elvszerűek, dominánsak, lehetetlen velük egyezkedni. Vagy az van, amit ők mondanak, vagy kilépnek a helyzetből."

Ez szintén még csak többségében sem igaz.

"Megint: tisztelet a kivételnek. Amiket írok, nem törvényszerűségek, hanem trendek. Főleg férfiak körében: generációk nőttek fel úgy szocializálva, hogy "a fájdalom katonadolog", meg "ne sírj, a fiúknak nem szabad!" és hasonlók. Amikor meg kiadták a dühüket, jött a pofon. Meg is tanulták, hogy érzelmet kimutatni tilos. Egyenes út a szomatizációhoz, gyenge konfliktuskezeléshez."

Külföldön szintén. Mégis pl. a japán vagy kínai idősek rendkívül nyugodtak.

Kulturális dolog.

"És mi ilyenkor a baráti tanács, amit "te is tudsz adni"? Általában a "ne foglalkozz vele, hagyjad, engedd el, ez hülyeség!". Magyarul, kicsit finomabban, de ugyanazt a kört erősíted."

Én mindig szívesen beszélgettem ilyenekről a barátaimmal. Elég sz@r barát, aki nem hallgat meg és csak ennyit mond.