Ha kellően hosszú ideig, a határfrekvenciánál jóval nagyobb frekvenciájú fény világít egy testet, akkor mi történik vele? Ugy értem hogy elfogynak az elektronjai vagy ezt hogy kell értelmezni a fotoefektus szerint? És ennek mi haszna a gyakorlatban?

Ahhoz nagyon sokáig kellene világítani a testet, hogy elfogyjanak az elektronjai.

Szerintem sose fogy el. Ha csökken az elektronok száma, a test egyre jobban pozitív töltésű lesz. Egy idő után a környező tárgyaktól, illetve a levegőből fogja az elektronokat "elvenni". Ez lenne a logikus bár kétlem hogy ez bármilyen körülmények között kivitelezhető lenne.