Valaki eltudná magyarázni nekem az idődilatációt képletek nélkül?

Amit kell hozzá tudnod:

A fénysebesség abszolút sebesség, interciarendszertől független, és bárhonnan nézve állandó.

Vagyis: Ha te mész egy autóval 150 km/h-val és jön veled szembe egy autó 100 km/h-val, akkor ha elhaladtok egymás mellett, úgy látszik, mintha 50-nel mennétek el egymás mellett.

Szemben ha te haladsz 1/2 fénysebességgel és a fény halad melletted, bármilyen irányból is jön, neked a fény a te autódból és az autód mellett álló személy szemében is pontosan fénysebességgel fog haladni.

Az alapképletünk a v = s/t, ezt mindenki tudja.

Ahhoz, hogy teljesüljön az amit leírtam (vagyis az, hogy fény abszolút sebességgel haladhasson), tehát a v-m statikus, a megtett út statikus, akkor csak egyetlen tényezőt tudunk változtatni, ez pedig a t, idő tényezőjét.

Tehát ahhoz, hogy én, aki a fél fénysebességgel haladó autóban haladok és az is, aki az én autóm mellett áll, a fényt állandó sebességgel lássa, az szükséges, hogy az én időm lassabban teljen. Így teljesülhet az, hogy én sem látom gyorsabban azt a fényt, amely ha az időtényező is statikus lenne, 1,5 fénysebességgel haladna. [Amely eddigi tudásunk szerint nem is lehetséges.] Ezért számomra lassabban kezd el telni az idő, hogy helyreálljon a "fénysebességnyi" sebesség.

Ez az idődilatáció lényege. Az univerzum "biztonsági túlfolyója", amely megakadályozza ezt az "abszolútnak hitt" törvény megszegését.

Itt az én verzióm :)

Nincs külön tér és idő. Téridő van, az előbbi kettö teljesen összefügg egymással.

Einstein relativitás elméletében írva vagyon hogy az univerzumban tömeggel rendelkező test nem érheti el a fénysebességet. A fénysebesség pedig mindig mindenhol állandó.

A téridőre mint egy rugalmas szövetre tekints, ami tömeg hatására gravitációs gödörré alakul. Ha te a gödör egyik szélén állsz, és átnézel a gödör felett, a szemedbe jutó fény sebességének állandónak kell lennie. De mivel a téridőhöz van kötve a fény mozgása is, ezért ha a fény belemegy a gödörbe akkor nagyobb utat kell megtennie, és ezért úgy tűnik mintha lassabban érne el hozzád. De még csak úgy sem tűnhet. Ezért a gravitációs gödörben az idő lassabban telik, míg a fény sebessége folyamatosan fénysebesség. Tehát mivel az idő lassabban telik, a fény "ráér" végigfutni a gödörben mire hozzád elér. Minnél erősebb a gravitáció (minnél mélyebb a gödör) annál lasabban telik az idő, hogy fény állandó sebességgel járhassa be az útját.

Hát valami ilyesmi, de van egy fontos részlet. Einstein problémája az volt, hogy a fénnyel és más elemi részekkel kapcsolatban állandóan ellentmondásokba került. Végiggondolva arra jutott, hogy a probléma az érzékelésben van. A fény sebességét bármivel mérik, az hat a mérőre is, ezért igazából nem tudni, hogy mit mértek. Ez azt jelenti, hogy mindig minden viszonyítás kérdése. Ezt a gondot úgy lehet kiküszöbölni, hogy veszünk egy mindentől független koordináta-rendszert, ez az inerciarendszer. Innentől mindent ebben mérünk. És élünk egy önkényes feltételezéssel. A fénysebesség vákuumban állandó, nem függ a mérőeszköztől, más szóval minden rendszerben azonos. Ha így az összes fizikai jelenséget le tudjuk vezetni, nincs nagy baj. Le tudtuk. Eltartott egy darabig, támadták is sokat Einsteint, de nem cáfolták meg. Mégis hangsúlyozni kell, hogy ez önkényes. Fel lehet mást is tételezni, ha úgy sincs ellentmondás, az az eset is jó (van is ilyen).

A fénysebesség minden rendszerbeli azonosságából következik az idődilatáció. Ha a fény sebességét mérem az inerciarendszerben, az egy érték, legyen c. Ha vele együtt mozgok én is és úgy mérem, akkor a sebessége elvileg akár nulla is lehetne, hiszen nem hagy el. Viszont mivel ekkor is c-t kell mérnem, ez csak úgy lehet, ha az én órám lelassul az inerciabeliéhez képest. Vagyis az idő múlásának mértéke függ a test sebességétől, ha az fénysebességű, akkor az ő időmérője nem jár.