Az érthető, hogy egy áramkörben az elektronok áramlása határozza meg az áram irányát. Haladnak a kis töltések, tehát van irányuk. De miért mondjuk, hogy két pont közötti töltéskülönbségnek, tehát a feszültségnek is van iránya?

A feszültség az csak van.

Azért mondjuk, hogy van iránya, mert ha beteszel egy + töltést, azt ebbe az irányba fogja gyorsítani.

Annak nem iránya, hanem előjele van, potenciál-különbség.

Egyezményesen ábrázolva ez is mutathat nyíllal +-től - felé, de attól még nem irány.

#1: "Azért mondjuk, hogy van iránya, mert ha beteszel egy + töltést, azt ebbe az irányba fogja gyorsítani."

Ezt hogyan értetted? A jelenlegi ismereteink szerint a + töltéssel rendelkező részecskék nem "áramlanak" semerre, meg ha valahogy ki lehetne vitelezni, hogy egy áramkörbe csak úgy belerakok egy "+ töltést", az meg a hozzá tartozó negatívok nélkül főleg nem fog abban az áramkörben bármerre is mozdulni.

A feszültség a potenciálkülönbség függvénye. Ha utóbbi nincs, akkor előbbi sem lesz így elektron áramlásról sem beszélhetünk.

A-ból B-be átmozgattál Q töltést.

Emiatt A és B pont között potenciál különbség, azaz feszültség van.

A feszültség olyan irányú, hogy a töltéseket (ha tudná) visszavinné A-ba.

Ha a töltések maradnak, a feszültség is marad.

Áram = elektronok mozgása - iránya megegyezés szerinti, lehet az elektronok haladási iránya, vagy azzal ellentétes

Feszültség = két pont közti potenciálkülönbség - ha az egyiken több elektron halmozódott fel, az a másikhoz képest negatív töltést mutat. Iránya szabályok alkalmazásakor értelmezendő.