Magyarországon miért vágták tönkre a folyók árterét?

Mert nálunk már régen is olyanok voltak a projektek, mint ma, ld. Móricz: Rokonok c. művét. Az Andrássy út ingatlanpanama volt, a nagy szegedi árvíz pedig szintén annak köszönhető, hogy egy tehetős környékbeli jól akart járni.

Mutyiország.

Az árterek emberi szempontból nézve használhatatlan területek, hiszen időről időre ellepi őket a folyó. Nem beépíthetőek, nem művelhetőek.

A megszüntetésük viszont az árveszélyt tolja hosszabbra a folyó mentén, plusz továbbra sem garantált, hogy a folyó nem fog oda mégis kilépni egyszer-egyszer.

Sajnos (legalábbis itt a Duna mentén tipikusan) az árterek először beépültek, majd utólag kezdett az ártéri lakosság védelmet követelni, olyan helyen, ahová építeni sem lett volna szabad illetve éppen az árveszély miatt praktikus.

Ezeken a helyeken utólagos kényszer lett így a folyószabályozás.

Nem tudom, hogy a Tiszán is hasonlóan zajlott-e a dolog.

Úgy mondanám, az árterek tipikus módon nem felhasználható területek, ezért sokáig üresek. Ugyanakkor az emberi természet eltérő, és mindig akadnak buta, ám annál erőszakosabb "vállalkozók", akik ha látnak egy látszólag elhagyott területet, rögtön használatba is veszik. Gyakran le is fizetik az illetékest, hogy törvényesnek tűnjék a dolog. A probléma akkor kezdődik, mikor jön az elöntés, hasonló erőszakkal követelik a védelmet.

Az emberi természet pedig olyan, ha nem figyelünk rá, hogy "követi" a másikat, nem nézve, érdemes-e. Amikor pedig elég sok a szabályszegő, következik, hogy az új helyzet legyen a "szabály".

Egyébként e téren nálunk is vegyes a kép, függ az ártér látszólagos minőségétől, az ott élők erőszakosságától, és az ottani illetékesek lefizethetőségétől. Kismértékben a környék többi lakóitól.

Azért, mert Magyarországon a lehető legaljasabb módon csinálták az egész folyószabályozást.

Se árvízvédelmi, se élelmezési szempontból nem volt indokolt a folyókanyarulatok ilyen mértékű átvágása, ami az árterek megsemmisülését okozta. Akkor a folyószabályozás inkább növelte az árvízveszélyt, hiszen megszűnt a folyóvizeink vízmegtartása, mivel csökkent a folyó hossza és nagyobb lett a sebessége, így az árvizek is kiszámíthatatlanabbak és pusztítóbbak lettek. A Tisza és a Duna hatalmas mennyiségű élelmet állított elő hal formájában, ami pedig az árterek megszűntével lehetetlenné vált az ívóhelyek megszűnése miatt, ráadásul a létrejött sebesebb vizű folyókban a lassú vízhez szokott alföldi halfajok kevésbé élnek meg. Tehát egy ökológiai katasztrófát okozott, és valamennyire gazdaságit is. Az ártereknek tehát igenis volt hasznuk, nem beszélve arról, hogy többnyire időszakos árterek voltak, tehát áradás után felfrissített talajt lehetett művelni. Valamint a mocsaras területek voltak az egyetlenek az Alföldön, ahol háború idején el lehetett bújni, és az ellenséges seregeknek is természetes akadályt képzett.

Tehát a folyók árterének tönkre vágása nem volt más, mint a kapzsi, földéhes nagybirtokos nemesek rablása. Az így született termőföldekből a zsellérek egy négyzetméternyit sem kaptak, ők voltak a munkaerő, akik béreslegényként éhbérért dolgoztak. Az árvízvédelmet ürügyként használták, de fentebb leírtam a zavart az erőben, hogy valójában növelte az árvízveszélyt. Ha tényleg fontos lett volna az árvízvédelem, akkor normális árvízvédelmi töltéseket is emeltek volna, mert azok a védművek, de mint tudjuk, azt is késve csinálták , lásd szegedi nagy árvíz, a Horthy-korszakban is kellet építeni töltést. Egyes nemesek még a Balatont is feltöltötték volna. Szartak bele a nemeseink mindenbe egyszerű bűnözők módján, csak az amúgy is nagy földterületeiket növelhessék. Amit akkor csináltak, nem is volt igazi folyószabályozás, ugyanis azt védművekkel, töltésekkel és duzzasztóművekkel csinálják, hanem egyszerű földlopás.

És ennek ma is nagy hatása van az emberek életére, nincs hal a vizeinkben például, ezért nem tudsz balatoni halat enni. Ma természetvédelmi és vadgazdálkodási és halászati szempontból hatalmas értéket képviselnének.

Ma teljesen át kellene építeni az egészet, szélesíteni a folyó által elönthető területeket, egyes holtágakat, régi folyókanyarokat visszakapcsolni a folyókhoz, duzzasztóműveket kellene építeni mint például a kiskörei, csatornákat ásni stb. De ezekre egy jó ideig nem fog sor kerülni mert baromi drágák és lassan térítik meg a befektetést.

A témát sok ezer oldalas tanulmányokban vitatják, és biztos van ellenvélemény és ellenérv is, de én így látom.

Ne bolondozzatok már... Itt van egy óvodás hangulatú cikk, ha panama volt, akkor benne volt ebben egy csomó neves ember, Szinyei-Merse Pál, Széchenyi István, és aztán jött Vásárhelyi, a főgonosz... Ha hibás elképzelések voltak, akkor azok voltak, ahhoz nem kell Jack Nicholson joker-vigyora a háttérben.

[link]

"Ha hibás elképzelések voltak, akkor azok voltak, ahhoz nem kell Jack Nicholson joker-vigyora a háttérben."

A tiszai szabályozás "anno" a hajózhatóságról és a már akkor is bevetett, belakott árterületekről szólt, akkoriban az ökológia még nem volt egy erőteljes tudomány, környezetvédelem szó sem volt napi médiatartalom. Akkori szemmel gazdasági és árbiztonsági szempontból jó döntés volt.

Most már nem tűnik annak.

A Kis-Balaton, a lápok lecsapolásával hasonló a helyzet.