Hogy lehet a tudományoknak szentelni az életem?

BSc: Természettudományos alapok, szakterület függően fizika, biológia, matematika, kémia

MSc: Specializált tárgyak, labormunka

PhD: Önálló téma a választott laborokban. Egyben nagyobb felelősség

Postdoc: Főállású kutató

Stb stb stb.

Persze vannak inkább elméleti tudományok is, azokról sem feledkezzünk meg. Filozófia, történelem, szocilógia stb

Ez így elég általános. A tudomány elég széles kör, tutira a 95%-a nem is érdekel.

Milyen terület az, ahol szívesen tevékenykednél?

Elég egyszerű. Kiválasztasz egy területet és foglalkozol vele. Egyre mélyebben, egyre alaposabban, ha kell, körbenézel a határterületeken is. Mindenki így csinálja.

Az egy másik témakör, hogy könnyű-e, mik a feltételei.

Napjainkban egyre nagyobb szükség volna elhivatott kutatókra, akik valóban a tudománynak szentelik az életüket.

A publikációk száma exponenciálisan növekszik, ahogyan a globális népességszám is, csakhogy a kutatók száma sokkal lassabb ütemben mint szükséges lenne. Egyre több a gazdátlanul maradt kihal szakterület amit nem folytat senki. A kutatók egyre kevésbé tudnak lépést tartani az irodalommal, így egyre jobban specializálódnak, egyre kevésbé látják át az összefüggéseket. Egyre nagyobb multidiszciplináris team-ek dolgoznak, miközben épp most jelent meg egy cikk a Nature-ben (Evans 2019) ami kimutatta, hogy igazából minél nagyobb egy team annál kevésbé kreatív. A Nobel-díjakat max 1-3 fős szerzőségű művek alapján érik el. Sok olyan kutatás van, ahol a team tagok nagy része nem is látja át azt a cikket amit "írtak".

Leginkább szintézisképes, széleslátókörű, tudósokból van hiány, és ezért a szintézis majdnem minden területen nagy lemaradásban van az elsőfajú eredményközléshez képest. Igazi intellektuális kihívást a szintézis jelent.

A szintézisképes kutatói szinthez nem elég egy diploma és egy PhD, hanem több diploma esetleg több PhD kell, de mindenesetre nagyon sok olvasással, tanulással jár ami ráadásul nem lesz kifizetődő, mert a kutatási pénzeket jelenleg főleg az új adatok előállításával lehet elnyerni, nem új szintézisekkel. Ahhoz, hogy az ember sikeres specialista kutató legyen nem kell különösebb tehetség és különösebb elhivatottság sem. Ahhoz viszont, hogy szintézisképes tudós legyen valaki, arra bizony rá kell tenni az embernek az életét, vállalva a kis fizetést és a sikertelenséget.

Hogy mit kell még feláldozni?

1. Hát a családalapítási terveket mindenképpen, mert síró gyerekek vagy szerelmi válságban lévő, esetleg bukásra álló tinédzserek mellett nem lehet elmélyülten alkotni sem tudományban, sem művészetben.

2. Aztán vállalni kell, hogy tizedakkora havi jövedelemből élsz meg, mint amennyit a végzettséged, tudásod alapján a versenyszférában kapnál.

3. Végezetül vállalnod kell, hogy lemondasz mindazokról a dolgokról amik nem szükségesek a hivatásod kiteljesítéséhez.

Cserében viszont boldog életed lehet, ha a munkád a hobbid és nincsenek társadalmi igényeid.

Mindennel egyet kell értsek a utolsóval, kutatóként.

Talán a fizetéssel vitatkoznék. Csak a kismagyar állapotok ilyenek. Nyugaton azért más a helyzet.

Egyébként szerintem a szintézist elősegítheti ha egy ideig iparban is próbálkozik az ember. A versenyszféra más gondolkozásmódot igényel, és ez a kitekintő segíthet jobban átlátni a dolgokat.

Igaz inkább a tudománypolitikában és a menedzsmentben segít... de szerintem a modern tudományhoz ezek elengedhetetlen skillek ma már. Főleg ha saját laborja lesz az embernek.

Nemrég olvastam is erről egy cikket, hirtelen nem ugrik be hol... de pont a PhD képzések és postdoc pozíciókról volt szó. Lényegében PhD fázisban szinte semmit nem fejlődik az ember. Sem ipari, versenyszféra skilleket nem szerez a PhD-s...önálló gondolkodás is minimális a nagy csoportokban. A PI szekerét tolják és gyakran monoton betanított munkát végeznek. Illetve gyakran az oktatás, vizsgák, publikációs követelmények rövid idő alatt... elviszik a valódi tudományos műhelymunkáról a fókuszt.