Szerintetek könyvekből, vagy gyakorlatból lehet többet tanulni?

Buta egy kérdés.

Milyen tanulásról van szó? Milyen tudásról?

Mindkét dologra szükség van.

Ez az elmélet - gyakorlat fogalmak összevetése.

Elvileg az elmélettel többre lehetne menni, vagy tovább haladni, azonban feltétlenül le kell ellenőrizni, mert a gyakorlat mutatja meg annak helyességét, továbbá a meglévő körülmények is akadályozhatják az elmélet teljes megvalósulását, illetve gyakran egyszerűbb módszerek adódnak, amit elméletben nem lehet mindig eldönteni, vagy nem mindig kézenfekvő azt kitalálni, mert elméletben sok minden feltételezhető, ami a gyakorlatban egyáltalán nem, vagy legalább is nehezen megvalósítható.

Az 5. válaszhoz hozzátenném még, hogy a bátyám kalapácsot, egy marék szeget és egy darab lécet ajándékozott az unokájának, aki a drága játékokat otthagyva egész nap boldogan szögelt, határozott csapásokkal és óvodás létére véletlenül sem ütött a kezére.

Az apja, a bátyám veje pedig elméleti ember, képtelen lenne beverni egy szöget, az elgörbülne, vagy tízszer is a körmére csapna, de simán ki tudná számolni, hogy milyen erővel, milyen irányból kellene azt a szeget erőhatásnak kitenni, ha annak az alakja ilyen, vagy olyan és a hozzá szükséges anyagok keménységét is biztosan kiszámolná, de olyan kétbalkezes pacák, hogy egy villanykörtét sem tud kicserélni.

Ebben az értelemben a gyakorlat mégis többre vihet a végeredményt illetően.

"egy esztergályos a gyakorlattal megy többre."

Most nem azért, de nekem egy tucat könyvem van az esztergálásról, egy csomó elmélet ismerete szükséges hozzá, képletek, számítások, táblázatok, például egy több bekezdésű csigamenet vágása esetén, de akár a szükséges vágósebesség meghatározása különböző anyagminőség esetén, vagy ha nincs idő a próbálgatásra, vagy egyedi gyártásnál, ahol nem lehet tapasztalati úton kísérletezgetni, oda bizony elméletben is nagyon jól képzett szakmunkás szükséges.

Az kétségtelen, hogy a szakmunkások nagy gyakorlata rendkívül fontos, például egy jó kezű asztalos szinte művészi bútordarab készítésére képes, de ha már az esztergálásnál tartunk, a jól és pontosan elkészített alkatrészt lehet Mercibe is, meg Trabantba is szerelni, ami mutatja a tervezés, vagyis az elmélet fontosságát.

A kérdés rossz.

Itt nem az a helyses kérdés, vogy ez vagy az, hanem hogy ÉS vagy VAGY.

És akkor a VAGY a rosszabb, az ÉS a megoldás.

Elmélet és gyakorlat együttese.

Bármelyik hiányzik, az baj.

Mondják, hogy rutinos mester lehet valaki elméleti tanulás nélkül is.

Persze, jó lassan, miután a gyakorlat közben saját kárán megtanulja az elméletét is empirikus úton.

7-es

Minden szakmához kell az elmélet és a gyakorlat is, de az esztergályos nem számol vágósebességet. Ránéz a forgó alkatrészre és odanyúl a sebesség váltóhoz, ha szemre nem jó. Nyilván vannak matematikai képletek, ami kell a szakmához, de az bőven elég, ha ott van egy kis füzetben, nem kell, hogy fejben legyen.

Ez olyan mint a szakács hivatás. A kezdő pontosan kiméri a recept szerint a hozzávalókat, a profi meg szemre megmondja, hogy mennyi só kell bele.

Ha már az esztergályos szakmánál vagyunk, abból is látszik, hogy melyikre van jobban szüksége, hogy az iskolában nem 50-50 százalékban tanítják a szakmát.

1 hétig bent van a suliban, 1 hétig a műhelyben.

Ez ugye 50-50 százalék lenne, csak, hogy amíg a suliban van 1 hétig, ott nem szakmai elméletet tanul 1 hétig, hanem matekot , meg történelmet, meg "ének-zenét". A suliban 1 hét alatt talán van 4-5 szakmai elmélet óra.

Ha ezt nézzük, akkor jócskán a gyakorlatra terelődik a fő hangsúly.