Azt mi magunk döntjük el, hogy valami tetszik vagy sem, amit látunk vagy a testünk dönti el?

Te magad vagy a tested és nem egy szellem vagy egy húsbábuban, szóval nincs értelme a kérdésednek.

A kérdésnek legfeljebb akkor lenne értelme, ha te valamiféle parazita lennél.

Nehezen fogod megérteni a problémát, hogyha "mi vagy a testünk" kettősségben gondolkodsz. Az emberi személyiségnek csak egy igen kis szelete tudatos, ezt a szeletet ismered "én"-ként, minden mást pedig a fizikai világgal (külvilág, test) azonosítasz, ami igen nagy tévedés.

Ami "meghatározza", hogy mi a szép, az a személyiséged többi részében rejlik, amire nem terjed ki a tudatod. Nem is "döntésen" múlik, hanem projekción. Tömören megfogalmazva, adottak a lelkivilágodban olyan minták, amik számodra a szépséget (vagy éppen a csúnyaságot) jelentik, és tudatosan nem ismered ezeket, de ha felismerni véled őket a külvilág dolgaiban, akkor azokat szépnek/csúnyának látod.

Persze az ilyen minták nagy része folyamatosan fel- és leértékelődik (az élet során, illetve különböző körülmények hatására), ezért is nem állandó, hogy valamit szépnek vagy csúnának látsz-e, és mennyire.

Gyakorlatiasabban megfogalmazva, az agy természetesen nem áll le minden alkalommal kielemezni, hogy valami jó-e nekünk és arra a szép vagy csúnya gombott nyomjon-e, hanem folyamatosan adott, hogy jelenleg mire van szükségünk és mire nem (akár érzelmileg, akár biológiailag), és ezeket igyekszik felismerni a külvilágban. Tehát amikor valamit szépnek látsz, akkor a benned lévő szép motívummal "téveszted össze".