Az ember a körülmények áldozata?

Ja.

Pl. bántalamzott gyerekeknél is késöbb könnyen kialakulhat valami pszichológiai probléma.

Vagy nem erre gondoltál?

Elöször is, nem vagy tisztában a "körülmények áldozata" kifejezés jelentésével.

Másodszor mindenki tudja, hogy ha valamit venni akar, azt elötte alaposan meg kell nézni, aki nem teszi, az vagy naív, vagy buta.

Harmadszor aki másokon veri le a sértelemeit, nem azon, akitöl kapta, az primitív, bunkó!

Ha meg szerinte ez a helyes viselkedés, akkor azzal nem fognak szóba állni, utána meg azon problémázik, miért utálja mindenki, és kezdi a különbözö hülye elméleteket kitalálni hozzá!

Szerintem ez ennek a kérdezönek az újabb próbálkozása igazolni a saját hülyeségét:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__..

A feltett kérdés olyan, mintha azt kérdeznénk, a tűz éget és ez rossz dolog? Vagy Az Északi sarkon hideg van és ez rossz dolog?

Minden élőlény születik valamiféle adottságokkal, ezt nevezzük öröklődésnek. Ezután, minél fejlettebb egy élőlény, annál több tapasztalat alakítja a viselkedését. Az ember születésekor életképtelen. Azonban rengeteg hajlama van. Például azonnal elkezd tanulni. Mit? A környezete hatásait. Ha például szeretik, irányítják, akkor az a "tapasztalata" les za világról, hogy az barátságos, ezért ő is ilyen lesz. Hogy segítőkész, ezét ő is az lesz. Természetesen semmi nem tökéletes. De ha elmagyarázzák neki a kellemetlen jelenségeket, azok okát, akkor megtanulja, hogy miként viszonyuljon ezekhez, mert tudja, ez is a környezet része, tulajdonsága. Ha például folyamatosan fitymálják, semmit sem fogadnak el tőle, ugyanezen tapasztalat alapján egy rettegő, kisebbrendűségi érzésben szenvedő felnőtté lesz. Ha még verik is, ha minden apróságot számon kérnek tőle, ha rettentő és értelmetlen (nem kitapasztalható) szigorban él, felnőtté válva a világról az a tapasztalata alakul ki, hogy a világ ellenség, az él jól, aki győz. Ezekből diktátorok lesznek, akiket kizárólag saját jóllétük és biztonságuk érdekel, mást nem is látnak.

A gyermek tanulás, tapasztalás az élet alapfeltétele, egyben a jellem alakítója. Később eszerint áll a környezetéhez, hiszen korábbi "előítéletei" vezérlik (ez nem rossz értelmű kijelentés, hanem a valóság leírása). A hatás, hogy gépkocsivásárlásnál megpróbálnak átverni, egyszeri és megmásíthatatlan (hiszen megtörtént). Mégis, ha ez tízféle emberrel történik, tízféle módon áll hozzá. És az eredmény is tízféle lesz. Az egyik otromba választ ad, másik betudja tévedésnek vagy tudatlanságnak, harmadik kedvesen felhívja a figyelmét a helyes magatartásra. És a viszonválasz is ennyiféle. Ettől lesz sokféle a társadalom, de mind a kisgyermekkor tapasztalásából (tanulásából) indul ki. Ilyen az ember.

Nem, nem szükséges mindent utánozni. A gondos mérlegelés (ellenőrzés) nem az átverős kereskedő miatt van, hanem ez a természetes viselkedés, a világ sokféleségében való optimális eligazodás módja. Ha agresszívek velünk, sokféle válasz lehetséges, de legrosszabb a viszont-agresszivitás. Hogy hogyan reagálunk, az korábbi tapasztalásainktól függ, ez nem "csapás", hanem az élet természete. Akinek sok a rossz tapasztalat, hajlamos átvenni azt, ami nem jó. Min múlik? A tapasztalások sokféleségén. Ugyanezt röviden úgy nevezzük, a tanulás mértékén. A tapasztalás egyfajta tanulás. A direkt tanulás hatékonyabb, mert szervezett, nem véletlenszerű. Minél többet tud valaki, annál nagyobb választékból választhat a környezete hatásaira való reakcióhoz. A nagyobb választék egyben az eredményesség záloga.

Semmiképpen sem áldozat.

Az ember gondolkodó lény, aki megválaszthatja, hogy mire hogyan reagál.

A körülmények persze formálják őt, de ha áldozatként tekintünk rá, akkor elvesszük annak az esélyét, hogy képes legyen alakítani, változtatni a saját helyzetén.

Ez meg ugye nincs így.