Honnan ered az áldozathibáztatás?

Mondjuk a vezetést felhozni példának pont nem a legmegfelelőbb, mert nálunk a vezetéskultúra nem a szabályok betartásán alapul, hanem, hogy hogyan lehet megszegni azokat...

Például ha valaki 70-es táblánál 70-nel megy, nyilván az a köcsög, mert miért nem megy 100-zal (amikor lakott területen kívül is csak maximum 90-nel lehetne haladni). Meg aki két parkolóhelyet elfoglal a kocsival, az a fasza gyerek.

Valahol az áldozathibáztatásnak az a gyökere, hogy „nyilván tett azért, hogy így alakult”. Például a nemi erőszakot elszenvedett nő esetén az szokott a „probléma” lenni, hogy talán kihívóan öltözködött, vagy túl kacér volt, a lényeg az, hogy felizgatta a férfit valamilyen viselkedésével, de ha nem tette volna, akkor nem történt volna semmi.

A vétkes részéről az, amit #1 ír.

A kívülállók is (pl baleseti hírek olvasói, lásd kommentelők!) nagyon szeretik az áldozatot hibáztatni (tisztelet a kivételnek), tkp ezzel hárítják maguktól annak felismerését, elfogadását, hogy velük is ugyanúgy megtörténhet ilyesmi.