Az emberek milyen joggal tekintik maguknak a bolygó(ko)n lévő helyeket?

Alapvetően tulajdon az, amit mások elismernek. Ingatlan esetén a népesség körében ez úgy működik, hogy van egy nyilvántartás, hogy ki kinek a tulajdona, és a törvények megengedik, hogy a tulajdonról csak és kizárólag a tulajdonos dönthessen.

Országok között pedig közmegállapodás, hogy mettől-meddig tartanak egy adott ország határai, tehát a terület az ország tulajdonában áll. Ez persze nem mindig megy zökkenőmentesen, de többnyire így van.

Ha pedig a kérdés arra irányul, hogy az emberek milyen jogon sajátítanak ki helyeket, arra pedig az a válasz, hogy nincs nagyobb hatalom, ami akadályozná ebben. Például a vaddisznó is kisajátítja magának az erdő egy bizonyos részét (vagyis az lesz a lakhelye), amit vagy meg tud védeni, vagy nem. Ha nem (mert például az ember elzavarja onnan), akkor hiába sajátította ki magának, hogyha volt egy nagyobb erő, ami ellen nem tudott mit kezdeni.

olvass történelmet! valaki kijelöli a saját területének a határait. amíg minden szomszédja elfogadja ezeket a határokat, addig tart a közmegegyezés és a béke. az állatvilágban épp úgy, mint az embereknél.

ha a szomszéd már nem ért egyet a kijelölt határral, akkor vagy visszafogottabban, vagy durvábban átlépi azt. ezzel megkezdődik a terület hódítás. vagy hagyják az aggresszort terjeszkedni és akkor jó eséllyel sosem áll meg a terjeszkedéssel, hanem addig folytatja, amíg hagyják neki. vagy megpróbálják megvédeni tőle a saját területüket és feltartóztatni a terjeszkedését. ezzel háború tör ki. a háborúban pedig aki erősebb, az dönti el, hol húzódjanak a határok. általában amikor kiegyenlített erőviszonyok találkoznak és az aggresszor nem tud tovább terjeszkedni, a honvédő pedig nem tudja a hódítót visszaszorítani, ott húzódnak a határok.

persze akár üzleti alapon is működhet. aki az adott területen él, birtokolja, valamilyen megállapodás keretében átengedi másnak. Amerikában a fehérek helyenként vásároltak is földet az őslakosoktól (ahelyett, hogy mindenhol lemészárolták volna őket). Kína bérbe adta Hong Kongot Angliának egy időre, aztán vissza kellett adni nekik.

Tán szerinted is kapcsolódik: „A természetvédelemben új szemlélet hódít egyre nagyobb teret. Rá kell jönnünk, hogy természetes környezetünket nem védhetjük rezervátumként, „szögesdrótokkal” az embertől. Ha nem ismerjük fel, hogy az ember a természet része, nem alakítjuk ki azokat a gazdasági, társadalmi működési módokat, melyek a környezetünkkel való harmonikus együttélést lehetővé teszik – akkor a természet mint „objektum” védhetetlen. Az aktív természetvédelem azokat a természettel együttműködő gazdálkodási mintákat ösztönzi, melyek létforrásainkat nemcsak megőrzik, hanem gyarapítják. Gazdasági működésünket olyan irányba kell átalakítanunk, mely a környezet erőforrásait bölcsen használja, nem meríti ki, és nem okoz feldolgozhatatlan szennyezést. Történelmi példák és mai innovatív cégek, közösségek bizonyítják: nem kell környezetünket tönkretenni ahhoz, hogy gazdasági jólétünket biztosítsuk.”

Forrás: Esély a Tisza mentén: egy kezdeményezés természet és ember harmóniájáért, a fenntartható gazdaságért.