Az életnek, azon kívül, hogy létrejött (az univerzumban), van valami ("különösebb") értelme?

Nincs.

De te adhatsz neki, vagy csatlakozhatsz egy már létező célhoz.

Az ember úgy alakult ki az evolúció során, hogy értelmét látja dolgoknak. Ez egy nagyon hasznos tulajdonságunk. De ettől még a természetben, a jelenségek akkor is végbe mennek, ha semmilyen cél vagy rendeltetés nincs mögöttük. Ha a lehetőségek adottak, akkor csak úgy megtörténtek.

Az ember mindig belelátott értelmet a termésezti jelenségekbe, főleg azokba, amik látványosak vagy ritkának számítanak. A Nap pl. minden ősi kultúrában egy hatalmas istenség vagy valami misztikus entitás volt. Ma már tudjuk, hogy egy termonukleáris folyamatok miatt létező égitest az űrben. Eddig minden misztikusnak hitt, de megértett jelenségről kiderült, hogy csak a fizika törvényeinek engedelmeskedő anyag megnyilvánulásai. Ha logikusan akarunk gondolkodni, akkor be kell látnunk, hogy minden bizonnyal az élet is így fog járni. Ha megértjük majd minden aspektusát.

Az emberek élőlények, amiknek az alapja a biológia, a biológia alapja, a szerves kémia, a szerves kémia alapja a fizika. Eddig ennyit tudunk. Minden más csak önkényes spekuláció és személyes meggyőződések sorozata...

Célja nincs, oka van.

És az ok a természeti törvényekben rejlik.

Azok eredményezték.

Az, hogy értelme van-e, tényleg teljesen emberi gondolkodási elvárás.

És hibás.

De ez csak azt jelenti, hogy általánosan az élet létezésének nincs előírt célja, értelme. Ez viszont végtelen lehetőséget hagy neki értelmet adni, nincsenek korlátok.

Igazából az élők nem boldogulnak úgy, ahogyan vannak, hanem függnek más élőktől. Ha lehet azt mondani, az élet értelme az, hogy fenntartsa önmagát, de itt most univerzálisan az összes élőre gondolok és nem egy egyedre.

Az élet olyan, mint a jenga. Egymással játsszunk, de senkinek sem érdeke, hogy ledőljön a torony.