Sakkba miért szerepelnek külön a nők a férfiaktól?

Ez pl egy szép összefoglalás:

Gyakori kérdés, miért versenyeznek külön a férfiak és a nők a sakkban? Elvileg ez egy olyan sportág ahol nem számítanak az izmok, csakis az ész, a logika, a stratégiai gondolkodás, a koncentráció és a pszichés állóképesség. Az, hogy ebben a férfiak jobban teljesítenek, azt jelenti, hogy ezekben jobbak lennének? Nos, nem teljesen. A tudományos kutatások szerint a férfiak és nők nagyjából ugyanolyan okosak, tehát a különbség nem biológiai. A különbség oka a lehetőségek, az elvárások és a társadalmi támogatás mértéke.

Polgár Judit gyakran beszélt arról, hogy milyen lenézően viselkedtek vele a férfiak a versenyeken, és vérig sértődtek, amikor legyőzte őket. Miért? Azért, mert a sakk világa évszázadokon át a férfiak terepe volt, és amikor egy nő győzte le őket, az nemcsak egy sakkjátszma elvesztését jelentette számukra, hanem a mélyen gyökerező előítéleteik cáfolatát is, miszerint a nők „nem képesek” olyan szintű logikára, memóriára vagy versenyszellemre, mint ők. Sok férfi számára ez nem csupán szakmai vereség volt, hanem identitásbeli is, a nő győzelme az ő férfi felsőbbrendűségük mítoszát kérdőjelezte meg. Pedig a sakk kezdetben teljesen uniszex szórakozásnak számított. Kifejezetten sok olyan középkori történetet, festményt ismerünk, ahol királynők, nemesasszonyok, apácák sakkoznak. A 18–19. században mindez radikálisan megváltozott, amikor a sakkot „tudományként” kezdték kezelni, és elterjedt a hit, hogy erre a nők érzelmes természete nem alkalmas. A sakk-klubokban ettől kezdve a nőknek nem volt helyük. A versenyeket férfiak szervezték férfiaknak, és a korabeli újságokban gyakran gúnyolták a női sakkozókat, mint afféle „szörnyszülötteket”, akik valami olyasmivel próbálkoznak, ami „nem nekik való”.

A nők szerencsére nem adták fel. Már a 19. század végén megjelentek az első női sakk-klubok, amelyek a női ellenállás, összetartás szimbólumai lettek. Ezeken a helyeken a nők tanították egymást, elemezték a játszmákat, és közösen edzettek, hogy bizonyíthassák: az ő elméjük éppolyan éles, mint a férfiaké. Számuk azonban még ma is csak töredéke a férfi játékosoknak, így statisztikailag is kevesebb az esély arra, hogy közülük kerüljön ki a világbajnok. A nők számára azért sem vonzó ez a pálya, mert manapság is jóval kevesebb figyelmet, támogatást, díjazást és mentorálási lehetőséget kapnak. A női siker még mindig „kivételnek” számít, olyasminek, ami nem természetes.

Polgár Juditot idézném megint, aki sokszor elmondta: a játszma kimenetele még azelőtt eldől, hogy leülne játszani. Ez ugyanis nem csak az elme, hanem az idegek harca is, ahol minimális elbizonytalanodás is oka lehet a vereségnek. Az pedig nem segít, ha a lányok folyamatosan azt hallják, hogy „nem elég jók”.

[link]

6-os a jó válasz.

Annyival egészíteném ki, hogy az intelligencia (iq), mint sok más hasonló tulajdonság, Gauss görbét mutat a társadalomban. Viszont a férfiaknál ez egy kicsit laposabb, mint a nőknél, így ott több a nagyon magas (és a nagyon alacsony is) úgy, hogy közben az átlag ugyanannyi. Amikor a legjobb sakkjátékosokról beszélünk, ahol számít az iq, ez azt eredményezi, hogy biológiailag nagyobb a szűrés a férfiak körében, DE simán lehetne nő is világbajnok. Pl. Polgár Judit úgy tudom többször is vert meg világbajnokot.

Az érem másik fele meg az, hogy ez alapján elvileg több az értelmi fogyatékos férfi, mint nő (ennek nem néztem utána)

"Nincsenek külön női versenyek."

Két sorral lejebb:

"vannak nőiek, ahova csak nők mehetnek."