Miért alakultak ki a német nyelvben a der, die, das névelők?

A nyelvi nemesítés nem német sajátosság. Az angolban is megjelenik, de a francia is használja, ezzel együtt az orosz nyelvben is erre épül sok minden.

A kérdés, hogy az adott nyelv milyen szisztéma szerint nemesít.

Van nyelv, ahol a nyelvi nem és a társadalmi nem összefüggésben áll. Azaz az adott szó "férfiakra jellemző", "nőkre jellemző" vagy pedig általános tartalmú. Ha jól tudom, a német nyelv is ilyen. Azonban igencsak nehéz ma eldönteni, hogy az adott szó miért hímnemű, hiszen évszázadokkal ezelőtt, amikor a szónemek kialakultak, egész más életvitel volt, amely "ráragasztotta" a szóra a nemét.

Van nyelv, pl. az orosz, ahol nyelvtani szabályok alapján kategorizálja a főneveket. (a-ra végződő főnevek nőnemű, o-ra végződőek semleges nemű, egyéb szavak hímneműek. Kivétel az egyértelműen más nemű szavak, pl. papa)

Ha jól tudom, a "nem" kifejezést a latin nyelvtanból vették át a többi nyelv leírásához. Igazából sokkal szerencsésebb lenne hímnem, nőnem és semlegesnem helyett 1-es 2-es és hármas, vagy A, B és C ragozási csoportokról beszélni. Igaz, hogy a németben a legtöbb férfit jelölő főnév "hímnemű" és a legtöbb nőt jelölő főnév "nőnemű", de erre a legérdekesebb kivétel a das Mädchen, ami semleges nemű, és lányt jelent.

Hogy miért alakult ki ez a három nem, azt nehéz megmondani. Kicsit hasonlít a kérdés a magyar alanyi és tárgyas ragozásra. Az is olyan dolog, aminek látszólag semmi "haszna", teljesen felesleges dolognak tűnik. De a nyelvek ilyenek. Valószínűleg ezek az értelmetlennek tűnő dolgok egyfajta ellenőrző funkciót töltenek be a nyelvben. Elég jó eséllyel leplezik le a félrehallásokat. Például ha az ige személyragja nem egyezik az alannyal, akkor ott az agyunk rájön, hogy esetleg félrehallottunk valamit.

Egyszerűen kategorizálási okai vannak, a hagyományos latin grammatikai alapra épül. A főnevek egy nagy halmaz elemei, és ezeket kategóriákba osztották, rendszerezés végett, a jobb átláthatóság érdekében. A német nyelvben megkülönböztetünk természetes nemet (amikor egyértelűen el lehet dönteni, hogy hím, nő, vagy semleges nemű e egy főnév)- ill. grammatikai nemet, amikor vagy formai vagy tartalmi kritériumok alapján kapja a főnév a névelőt. De (sajnos) rengeteg kivétel van, amikor nincs más hátra meg kell tanulni a főnévhez tartozó névelőt.

Lényegében a der, die, das egyfelől a főnév neme, illetve a névelője is.

Hogy miért pontosan der, die, das-ként jelölik ezt a hármas kategóriát, bonyolult nyelvtörténeti vonatkozása van, de a lényege a rendszerezés, mint ahogy fentebb írtam.

"Hasznosságát" tekintve inkább a ly-j kérdéshez hasonlítanám, mint az alanyi-tárgyas ragozáshoz, mert az meg van a németben is, csak nem ragozással, hanem az ige után odabiggyesztett tárggyal. (ich lese-olvasok, ich lese es - olvasom)

Alapvetően egyébként a németben is megtalálható az olaszhoz, szláv nyelvekhez hasonlító végződés szerinti kategorizálás, csak vegyítve van azzal, hogy maga a szó jelentése inkább nőhöz vagy férfihoz kötődik, vagy hogy mit jelöl.

Pl. Folyónevek, autónevek, városnevek néhány kivétellel csoporton belül azonos neműek. Minden (persze jó sok kivétellel) -e re végződő nőnemű. (De ott van a Der Junge, ahol a tartalom fontosabb a végződésnél, lévén fiút jelent)

Minden -schaft -ra végződő nőnemű (valamilyen közösségi dolog, csapat, baráti közösség - talán mert ősidők óta a nők voltak szociális összetartó erő?)

Az er-re végződő hímnemű (ejtsd ki német akcentussal és megérted, miért :))

-lein, -chen (Mädchen) Kicsinyítőképző... Mivel még kicsi, nincs vagy inkább nem számít a neme.

Szerintem két dolog közt választhatsz:

1. Bemagolod névelővel, tehát nem Hose, hanem Diehose, igaz, akkor csupa D-betűs szavakból fog állni a szótárad:)) (megjegyzem, amúgy is kell még 3-4 dolgot tanulni egy főnévhez, többesszám, dativrag, gyenge/erős, stb.)

2. Tanulás során kielemzed, mi szerint sorold nemi kategóriába. Azért hímnemű, mert férfit jelöl, azért, mert -er -re végződik, semleges, mert kicsi, stb...

És hogy miért fontos? Szerintem egyáltalán nem fontos, az angol, a magyar tök jól elvan nélküle, inkább csak azért fontos, hogy "na, mi ezt is tudjuk!" Hallottam olyan németről, aki mindenre azt mondja, "das". És? Nem megértik? Igaz, ettől szegényedik a nyelv és ez egyik nyelvnek sem jó. (mint pl. magyarban mostanában kihagyják a "hogy" szócskát - a guta tud kerülgetni. "Lehet megnézem ezt a filmet." Mert ez a sok csetelés, ez vágja agyon a nyelvet...! :)) (na, bocs, h hosszú vok. :-)

Az összes eddig válasz: epic fail.

A kérdésedre nincs válasz; pontosabban van, de soha nem fogjuk megtudni.

Az összes indoeurópai nyelvben megvan vagy megvolt a nemek szerinti ragozás. Az a válaszoló, aki az A,B,C kategóriákat javasolja nemek helyett, elfelejti, hogy a nyelvnek a valóság leírása lenne a feladata. A protindoeurópai ősei(n)k pedig, olybá tűnik, felruháztak vagy azonosítottak minden dolgot bizonyos maszkulin, feminin, vagy neuter jelleggel. Ennyi.

Ez nem a latinból jön, hanem minden egyes indoeurópai nyelvben megvolt, vagy van. Nem kategorizálási vagy rendszerezési okokból jöttek létre. Ez ezeknek a nyelveknek éppen olyan absztrakt tulajdonsága, mint a kínainak az ideogrammák, vagy egy-két észak-amerikai indián nyelvnek a végtelen hosszú szavak használata.

Ezt magyar fejjel nem lehet megérteni. Talán mostmár indoeurópaival sem.

Ha érdekel, küldj e-mailt.