Szerintetek milyen a fogalmazásom?

ha van valami helyesírási hiba az most nem lényeg majd kijavítom :) de sokak szerint jól fogalmazom... amit írtam az szívből jött, még nyáron, mert sosem volt szerencsém a pasikkal, és egy visszatérő esetet írtam le :) sztetek milyen?

Találkozol a barátaiddal. Nevetsz a hülyüléseiteken, kiszellőzteted a fejedet, vidám számokat hallgatsz, netezel, filmeket nézel, de eközben mégiscsak eszedbe jut Ő. Az a fiú, akiért megbolondulsz, de közben a pokolra kívánod. Akinek a képeit nézegeted, de hozzáfűzöd gondolatban, hogy "jaj, ne már, itt nagyon hülyén néz ki". Akinek az összes rossz tulajdonságát fel tudod sorolni, de mindig eszedbe jut az aranyos mosolya. Aki miatt rossz a kedved, és átkozod azt a napot, amikor megismerkedtetek, de mindig elgondolkozol rajta, hogyha valamit másképp csinálsz, akkor most boldogok lehetnétek együtt. És akinek minden egyes mondatára emlékszel, előidézed az arcát, a hangját is hallod, és mindez annyira élethű, mintha most is a szemébe néznél. Nem akarsz rá gondolni, nem akarsz rajta rágódni, nem akarod megint átélni a beégést, nem akarsz vele találkozni, de a lelked mélyén mégis ugyanazt érzed iránta, mint eddig, csak úgy önbecsapásként azt mondod, hogy nem bírod a képét, bárcsak ne lenne ott a következő buliban, de néha mégis őt keresed az utcán és a neten. De nem írsz rá, ha összefutnátok, akkor a köszönés után rögtön tovább sétálnál, a szemébe alig néznél, a nagy baráti összejöveteleken is alig szólnál hozzá, messze lennél tőle, és még egy kicsit sem lennél vele kedves. Csak ha megint elkap a hév. Akkor viszont újra azt hiszed, hogy viszonozza az érzéseidet. És ha jobban belegondolsz: azért találkozol a barátaiddal, hogy róla beszéljetek, azért nevetsz, hogy úgy tűnjön még neked is, hogy már túl vagy rajta, azért sétálsz egyet a friss levegőn, hogy megnyugodj, azért hallgatod a vidám számokat, mert a múltkor éppen vele voltál, amikor ezeket hallottad, azért netezel, mert azt várod, hogy végre rád írjon, még akkor is, ha csak azt kérdezi meg, hogy mi újság, és azért nézel tv-t, hogy hátha éppen egy olyan film megy, amiben a ti történetetek van. Megpróbálod az érzéseidet elnyomni, abban bízva, hogy hamarosan túljutsz rajta. És egyszer túl is fogsz, hidd el, csak várd ki a végét.