Van kapcsolat az állatszeretet és az értelmi képességek között?

Nem feltétlenül, és erre két példát is mondanék. Egyfelől magamat nem nevezném nagy állatbarátnak. Nem kezelem őket rosszul vagy barátságtalanul, csak egyszerűen nem vágyom a társaságukra. Emberek esetében viszont társaságkedvelő vagyok, nagy a szociális kapcsolatokra az igényem.

Másfelől meg értelmi fogyatékos embereket is szoktak állatokhoz vinni, hogy megtapasztalják az állatok szeretetét. És tapasztalat az, hogy sokkal könnyebben tudnak feltétel nélkül állatokat szeretni az ilyen emberek, mint az amúgy „normálisak”.

Kultúrafüggő, semmiféle öröklött tulajdonsággal nem lehet szorosan sszefüggésbe hozni. Ennek alapján ha a családod nem szereti az állatokat, de téged állatkedvelő nevelőszülők neveltek pici korodtól fogva, te sem szeretnéd. Ilyen nincs.

A magas értelmi szint csak úgy jár együtt az állatszeretettel, mint ahogy a második válaszoló és az első írta a kigészítésében. Felfogja, hogy az is érző lény, és ha tudja magáról, hogy nem lenne képes eltartani, megadni neki azt a szeretetet, törődést, amit igényel, nem froclizza. Ez inkább belátás, mint szeretet.

A szociális kötődés iránti igény nem függ az értelmi szinttől. Egy gyerek, vagy egy értelmi fogyatékos sokkal nagyobb szeretettel tud viselkedni bárki és bármi iránt, mint egy magasan művelt értelmiségi felnőtt. Más ok lehet a háttérben arra, amit te megfigyeltél. Egyrészről van egy "vízválasztó", ami alatt "a hülyéje" nem képes felfogni, hogy amit ő tesz, az állatkínzás, de neki van egy kutyája és örül neki. Ez részben a tudatlanságból fakadó dolog (nem mondták el, hogy amit tesz, az rossz), részben értelmi hozzáállás kérdése (ha elmondják is, ő "jobban tudja").

A másik, hogy a szociális kapcsolatokra mindenkinek van igénye. Kinek jobban, kinek kevésbé. Egy művelt, értelmes embernek gyakran olyan a munkája, hogy a munkahelyén alig tud beszélgetni a kollégákkal; a tanulmányai elvégzése során rengeteget kellett a könyv fölött ülnie, így nagyon sok idő telik el a barátok, vagy bármiféle valós társaság nélkül. Ezt egy állat remekül pótolhatja. Hasonló okból az időseknek gyakran van valamilyen állata. Ez az állatok iránti igény, de még nem az állatszeretet. Az talán együtt jár az emberi nem iránti csömörrel. Minél többet tanulsz, mintél intelligensebb, műveltebb vagy, egyre inkább kiábrándulsz az emberiságből, mert egyre több és több rossz dolgról értesülsz, és nem érted, miért nem tanulunk a hibáinkból. (Értelmiségi depresszió.) Akkor már inkább egy tiszta lény, egy feltétlen szeretettel adózó állatot választasz társul, "bennük bízol".

Én valami ilyesmit sejtek a háttérben, de persze ez erős leegyszerűsítése az okok szövevényének.

"Van kapcsolat az állatszeretet és az értelmi képességek között?"

Én nagyon okos vagyok, és nagyon szeretem az állatokat, főleg sültkumplival és kovászos uborkával.