Lehetséges, hogy a tudomány egyszer leküzdi a halált is?

Jelenleg is van egy bizonyos szintű örök élet: a tumoros sejek gyakorlatilag bármeddig képesek reprodukálni magukat, tehát maga a tumor örökéletű. Persze ez a rendszer szintjén vett örök élet, de előfordulhat, hogy a sejt szintű örökélet is megvalósítható. Ezen dolgok ismerete azonban még nem elég ahhoz, hogy örökéletűvé tegyünk dolgokat, de szerintem egyszer biztos menni fog.

Más kérdés, hogy örökéletű dolgok is meghalhatnak, pl a tumor elpusztul a sejtmérgek (kemoterápia) vagy EM sugárzás (radio terápia, pl gamma sugárzás) hatására.

A daganatsejtek valóban örökké képesek osztódni, ám korlátozza őket, hogy amikor meghal a gazdatest, ők is perceken belül elpusztulnak.

Ha a sejttenyészetekre gondolsz, azok pedig akkor is meghalnak, ha másodpercekre leemeled az üvegük fedelét, ugyanis gyakorlatilag képtelenek védekezni a mikróbák ellen, így egyetlen baktérium vagy gombasejt is befertőzi az egész szövettenyészetet.

A halhatatlanság legfőbb gátja egyébként érdekes módon saját testünk: Az ember testének elválaszthatatlan része az öregedési program, amelyet külső tényezők hiányában is végrehajt. Lehetséges, hogy valahogyan késleltetjük ezt a programot, de akkor sem menekülünk meg azoktól a veszélyektől, amelyek sajnos kikerülhetetlenül lesújtanak minél tovább élsz: Rák, autoimmun betegségek.

Nos, ez a furcsa. Vannak akik kapásból elutasítják az örök élet gondolatát, mint valami vallásos baromságot, pedig létezik ez a mechanizmus, igaz pont önpusztító módon, de létezik.

Másrészről meg az az érdekes, hogy az emberi öregedési folyamat úgy tűnik kódolva van, vagy programozott.

Most itt eszembe jut a Biblia beszámolója az öregedésről és a halál okáról.

Esetleg úgy tűnik, hogy valaki belepiszkált ebbe a programba, ami kezdetben az emberi testnek más lehetőségeket nyújtott?

Tényleg érdekes, hogy huszonegynéhány éves korunkig a testünk fejlődik, majd egyszer csak fogja magát és öregszik.

Aki ebben a témában járatosabb, írhatna erről részleteket.

Az örök élet megfelelő körülmények között nem lenne azért rossz.

Sokan unalmasnak tartanák, de szerintem ez nagyfokú lebecsülése a földi tudományoknak, a naprendszernek, a galaxisunknak, a világyegyetemnek!

Ma is csak annak unalmas az élet, aki nem dolgozik.

Persze az élet minősége függ sok mindentől, de ez meg már OFF lenne.

Igen, hallottam, és egyet értek.

Sok jel mutat arra, hogy az embernek nem ennyi az életideje.

Ha bármilyen emberi sejtet kiveszel és szövetkultúrát készítesz belőle, a sejtek csak egy adott számút osztódnak, aztán egyszerűen megállnak és elpusztulnak. Ezt nevezzük szeneszcenciának. A daganatsejtek képesek túllépni ezen a ponton, de ők számos különböző, igazán egyedi módszert alkalmaznak:

Minden sejtben működik egy molekuláris óra. Ugyanis osztódáskor minden egyes kromoszóma vége rövidül egy kicsit, ez azonban hosszú ideig nem zavar semmit, mivel minden kromoszómánk végén értelmetlen töltelékszekvencia található, ezt nevezzük telomérának. Ha a rövidülés, azaz egymás utáni osztódások nyomán elfogy a teloméra, az újabb osztódásokkor már működő gének is elvesznek, egészen addig, amíg már működésképtelenné válik az adott sejt.

Létezik egy enzim, a telomeráz enzim, ami nevével ellentétben éppen hogy visszaépíti a telomérákat, így ezen a vonalon örök életűvé teszi a sejtet. A magzati szövetekben, őssejtekben, daganatsejtekben általában működik ez az enzim, így kerülik el ezt a fajta öregedést.

Köszi a részletes segítséget.

A telomérákról már én is hallottam, de ha jól emlékszem ezek felfedezése már nem friss, talán a 90-es évek elejére tehető, vagy még korábbra -nem tudom

Azóta milyen erőrelépések történtek, vagy megrekedtek valami miatt?