A reformkori reformokat miért ellenezte annyira a Habsburg Birodalom?

Igazából nem önmagával a fejlődéssel volt problémájuk, hanem a fejlődésből adódó politikai változásokkal.

A 19. században a fejlődést az jelentette, hogy a régi típusú dinasztikus, abszolút országok megszüntették a feudális intézményeiket, és kialakultak a polgári, liberális államok (1848-ban is ezt követelték, jogokat a parasztoknak, cenzúra eltörlése, születési kiváltságok eltörlése stb. - egyszóval polgári, alkotmányos államot). Namost, ez a folyamat egy nyugat-európai nemzetállamban könnyebben végigment (bár ott sem mindenhol zökkenőmentesen), de a Habsburg Birodalom ezt az átmenetet nem engedhette meg magának.

A Habsburg Birodalom ugyanis egy abszolutista állam volt (Magyarországon pedig rendi alkotmányos monarchia), azaz politikailag egy eléggé elavult állam. A mindenféle országát az uralkodónak a mindenhol meglévő legitimitása tartotta egybe. Mivel a 19. század egyik legnagyobb eszmei áramlata a nacionalizmus volt, ami akkoriban szorosan összekapcsolódott a liberális eszmékkel, gyakorlatilag úgy nézett ki a képlet, hogy ha a Habsburg Birodalom népei fejlődni akartak, és alkotmányos, polgári államot akartak létrehozni, akkor azt mindegyik ország és nemzet külön akarta, sőt, egymással szemben. És ez meg is mutatkozott pl. a magyar törekvésekben (önálló magyar minisztériumok, önálló magyar pénzügy, hadügy). Természetes, hogy a bécsi kormányzat hallani sem akart ezekről, mert ha mindegyik nép, a csehek, osztrákok, lengyelek elkezdik ezt követelni, akkor gyakorlatilag a Birodalom irányíthatatlanná válik, sőt, össze is omolhat. Ezért Metternichnek az volt a politikája, hogy minden reformmozgalmat igyekezett meggátolni a Birodalomban, így Magyarországon is. Ennek több módozata is volt, az első időkben keményen léptek fel, cenzúrázták a hírlapokat, börtönbe vetették a "rosszalkodó" politikusokat (Kossuth, Wesselényi stb.), de amikor rájöttek, hogy ezzel inkább olajat öntenek a tűzre és mártírokat csinálnak, akkor inkább politikai eszközökhöz nyúltak (pl. az adminisztrátori rendszer).

Az 1848-as forradalmak azonban megmutatták, hogy ez így tovább nem mehet. 1848-ban többször is megpróbálták a Birodalmat alkotmányos útra terelni, de a kísérletek mind kudarcba fulladtak - pl. olyan birodalmi gyűlést is létrehoztak, ahol parasztok, iparosok is képviseltethették magukat, ami a korban igen páratlan dolog volt... (de ilyen kísérlet volt az olmützi alkotmány is). Végül azonban leverték a szabadságmozgalmakat, ugye legtovább a magyar szabadságharc tartott ki, és ekkor, győzelme tudatában Ferenc József ismét visszatért a régi útra: ismét bevezette a régi, elavult, középkorias abszolutista önkényuralmi rendszert. (Amit azért neveznek neoabszolutizmusnak, mert az abszolutizmus amolyan "reneszánsza" volt a 19. század második felében). Viszont ez inkább csak politika volt. A jobbágyfelszabadítást végrehajtották, és egy csomó gazdasági intézkedést hoztak, amely a dualizmus-kori gazdasági fellendülés alapja volt, pl. az 50-es években kezdődtek meg a vasútépítések is. De a rendszer összességében korát meghaladott volt, és nem volt fenntartható, ezért pénzügyileg összeomlott az 50-es évek végére. A kegyelemdöfést pedig az olasz és német egységesítési törekvések adták meg, amelyekben Ferenc Jóska eléggé bénán szerepelt a nemzetközi színtéren (minden csatában megverték).

A megoldás a dualizmus rendszere lett, amely a Birodalmat és Magyarországot is alkotmányos, polgári állammá, és egymással egyenrangúvá tette.

Remélem, tudtam segíteni, és így kicsit világosabb. :)

Azt még leírnám, hogy nem a fejlődés volt a Habsburgok baja. Mert hiszen a neoabszolutizmus alatt, a szabadságharc leverése után ők maguk hajtották végre az áprilisi törvények intézkedéseinek nagy részét! Sőt, a jobbágyfelszabadítást szélesebb körben is végrehajtották, mint azt a magyar kormány 1848-ban tervezte... Tehát nem akartak ők a középkorban maradni, csak azt nem akarták, hogy a magyarok irányítsák Magyarországot (és a csehek Csehországot stb.). Központi irányítást akartak, és ehhez a régi birodalmi keretekre volt szükség.

Viszont ezt csak egy elnyomó, önkényuralmi rendszer keretében tehették meg, ahol a magyaroknak nincsenek politikai jogaik. És itt ez a lényeg. A reformkorban azért tettek mindig keresztbe a liberális politikusainknak, hogy ne legyen politikailag erős magyar vezetés, de nem a társadalmi-gazdasági fejlődés ellen tevékenykedtek!