Mi lenne a világnak globálisan a legjobb gazdasági berendezkedés?

Legjobb a kommunizmus lenne - nem a különböző, kifacsart valami, hanem az eredeti, ahol mindenki a megfelelő, őt boldogsággal eltöltő munkát végzi, mindenki egyformán részesül a neki szükséges javakból, és mindenki közösen dolgozik az emberiség továbbhaladásáért.

Namármost, ez totálisan és teljes mértékben kivitelezhetetlen. Ez egy star trek szintű világban működőképes, ahol közel korlátlan energiával bármit elő tudunk állítani.

Egyébként ez a médiás agymosás kitartóan egy baromság. Az emberek többsége magától is totálisan hülye, nem kell hozzá a média.

#2 egészen jókat mond, de ez csak pár dolog.

Egy olyan kormányzást vezetnék be, ahol van egy központi kormány, amelyik dönt a globális dolgokról (űrhajózás, fő kutatási, fejlesztési kérdések, általános kérdések).

Van minden területi egységen egy saját kormány is, amelyik dönt a helyi kérdésekről (pl. mit termeljünk, ami beleillik a központi keretekbe, vagy milyen helyi sajátosságok vannak, pl. nyelv, ünnepek).

Ezeket a területi egységeket kellene jól megválasztani, hogy tényleg kompakt, összetartozó egységek legyenek - földrajzilag és a népesség szerint is.

Végül, lenne minden településen egy helyi kisebb szervezet is, amelyik csak azzal a településsel foglalkozna, és csak az ottani dolgokhoz lenne jogköre.

A gazdaság most is jó, nagyon jó.

Mégsem vagytok boldogok?

(Na, az agymosáson még van javítani való...) :D

A javaslatok azért kivitelezhetetlenek, mert nem a valóság törvényeiből indulnak ki. Leninnel is ez volt a baj, Marx óvatosabb volt (nem véletlenül, közgazdászként tudott egy s mást), nem adott kivitelezési módot.

Az ember természeti lény, és érvényesek rá a természet törvényei. A gondolkodási képességből következők is. De ezt szeretik elhagyni. Az evolúció az életösztönhöz adott legtöbb muníciót. A gondolkodás, azaz az időfogalom felismerése ezt kissé bonyolította.

Az embert az érdekei vezérlik, de ezt nem feltétlenül ismeri fel. Aki nem, az megvezethető. Innen a média (és a politika) hatalma. Ha az érdekei életbevágók, bármire képes, olyanra is, amelyet egyéb helyzetekben a belé kódolt társaslét működési normái gátolnak (például gyilkolás).

Az ember (az élő) kíváncsi lény, ettől tud életben maradni. Megjegyzi a káros körülményeket és kerüli azokat, illetve megjegyzi a hasznosakat, és ismételni igyekszik. Innen a nagy svindlerek működése.

Az ember egyensúlyt igényel (mint a természet), de nagy kilengéseket képes elviselni (életösztön). De hosszú távon visszatér az egyensúlyi állapothoz. Az ismeretlen az egyensúly megbomlásának alapfeltétele, ezért ettől ösztönösen ódzkodunk (evolúciós életösztön). Az ismeretlen bizonytalanságot szül, ez az egyén korábbi tapasztalatai alapján két utat eredményezhet (no meg persze a számtalan közbülsőt). Az egyik, hogy a félelem legyőzésére kitalálunk egy mindenható természetfeletti lényt, amely képes megvédeni minket. Ez jó, mert ekkor nekünk erre nincs gondunk, legfeljebb pechünk van. Ez ellen is védekezünk, un. jósági szabályokat találunk ki (többnyire a társas lét elemi szabályait), és meggyőződésünk, hogy betartásukért jutalom jár. Nagyjából e szabály mentén alakultak ki a vallások, az már a gondolkodó (és érdekkel rendelkező) ember továbbgondolása és tapasztalása, hogy ez a helyzet ki is aknázható, kialakulnak a nagy vallási intézmények.

A másik út, hogy az ismeretlent meg kell ismerni, és akkor nem lesz félelmetes. Ez vezetett a tudományok kialakulásához, no meg ahhoz a filozófiai gondolathoz, hogy a megismerés végtelen lehetőségű, bár konkrétan mindig véges.

Mindezek alapján olyan berendezkedés működőképes, amely az egyensúlyra törekszik. Úgy alkotja meg az intézményeit, hogy minden érdeknek legyen hasonló erejű ellensúlya, ugyanakkor minden érdeket hagy érvényesülni. Ezáltal egyfelől mindenféle embereknek megmarad az érdekük a cselekvésre, ugyanakkor ha valamelyik túlsúlyra kezdene jutni, a még hasonló méretű ellenérdek ezt megakadályozza (amíg irányítottan lehetséges). Ezáltal egy elviselhető ingadozású (ez azért kell hogy legyen, mert adott pillanatban nem ismerhetünk mindent), de egyensúlyban lévő rendszer működik, ami hosszú távon fenntartható, technikailag pedig fejlődőképes. Ide eljutni úgy lehet, ha előbb meghatározzuk, hol vagyunk most, mi okozza a nagy kilengéseket, és először ezeket törjük le. Ezáltal egy, az emberi tudat változási képességének megfelelő meredekségű emelkedőn (akörül való egyre enyhülő ingadozásokkal) eljuthatunk a kívánt helyzetbe.

Ez azt is megmutatja, miért nem eredményes sehol hosszú távon egyetlen forradalom se, továbbá, hogy miért nem lehet helyi szinten "optimális helyzetet" megteremteni. Tudom, hogy a globalizálásellenes vélemények ezt lehurrogják, de csak azért, mert globalizálás alatt homogenizálást értenek, ami természetesen egy nagy baromság.

Mára kialakultak túlerővel rendelkező gazdasági gócok, amelyek gátlás nélkül képesek érvényesíteni érdekeiket. Ezeket a hőzöngés hidegen hagyja. Ennek belső szerkezetét jól lehet tanulmányozni kicsiben a helyi politikán. A megoldhatatlannak tűnő állapot attól van, hogy a többség nem ismeri Newton törvényeit. Az objektum (pl. egy gazdasági berendezkedés) haladási irányának megváltoztatásához egy megfelelő irányú, az objektum haladásában megnyilvánuló erőnél nagyobb erő szükséges. Más lehetőséget a természet nem engedélyez. A következő probléma itt jön: a többség erő alatt a fizikait képes érteni. Pedig a gazdaságban, a társadalmi működésekben éppen az számít a legkevésbé. A meggyőző képesség (hogy csak egyet mondjak) például lényegesen nagyobb erő tud lenni. Csak a használatához ismeret és akarat kell. Amit persze előzőleg valahogy meg kell szerezni, mégpedig rossz körülmények között.

Összességében tehát létezik jó rendszer, el is lehet oda jutni. De nem a ma használatos módszerekkel, és főleg nem gyorsan. Többek között ez az a nehezen elfogadható, mert nehezen érthető ok, ami miatt garantáltan nem képes egyetlen szélsőség sem eredményt elérni. Ők mindent gyorsan akarnak. Ebben nem az ellenzékük, hanem a kérlelhetetlen természet akadályozza meg őket.