Simon Márton polaroidok című könyvének mi értelme van?

Tudományos szempontból érdekel?

Az ilyen jellegű könyvek megpróbálják fellazítani a gondolkodásod sémáit. Nem hagyják, hogy a szokott módon (ebből => ez következik) táruljon eléd a megoldás, hanem új utakra próbálják terelni a gondolataidat.

Ebből általában hatalmas zavar lesz, és a legtöbb ember - köztük te is - visítva menekül már a gondolatra is. A személyiség általában védi magát az ilyen változásoktól.

NÉHA kijöhet belőle valami új, ami JÓ ESETBEN még használható és előremutató dolog is.

Hű.. kíváncsivá tett a kérdésed, így én is elolvastam :) Nem semmi! Olyan érzés volt, mint meditálni. Kikapcsolt aggyal nem gondolkodni, csak hagyni, hogy átfolyjanak a gondolatok. Érdekes, hogy nem teljesen kaotikus, hanem itt-ott vissza-vissza utal pár korábbi gondolatra. Mint egy-egy repedés egy sima felületen.

Számomra a legmeglepőbb az, hogy van benne pár olyan érzés és gondolat, amiről eszembe nem jutott volna soha, hogy másban is felmerülhetnek rajtam kívül. Erre itt látom feketén-fehéren. Ettől kicsit olyan, mintha én magam lennék a szerző.

Jelentéktelennek tűnő pillanatokat élhet át az olvasó, amik ezáltal valahogy absztrakt módon fontosabbá válnak számára. Szerintem valahol ez lehetett a cél, és sikerült is elérni.

Csak a sok japán vonatkozást sajnáltam, azt nem kellett volna erőltetni benne. Kicsit megtörte az egész homogenitását.