A tudósok nem őrülnek meg?

Mit értesz megőrülés alatt? Azt a szófordulatot, jaj, megőrülök, mert nem találom a fél pár zoknimat, vagy az elmebetegséget, pszichózist? Az előbbi biztos előfordul a tudósokkal is, az utóbbi viszont egy olyan betegség, aminek ma még egyértelműen nem tudjuk az okát, de egy biztos: VALAMIBE beleőrülni nem lehet. Na, ennyit az őrületről.

A tudósokról meg annyit, hogy nem az jellemző rájuk, hogy monomániásan keresik egy valamire választ, és az sem, hogy azt soha nem kapják meg.

A legtöbb kutató nem paradigmaváltáson dolgozik, hanem már ismert paradigmák részterületeinek feltérképezésén. Nem olyan nehéz választ találni, csak módszertan, idő és pénz kérdése.

A többi tudós meg egyszerre tanár, vagy mérnök, stb. Nem minden tudós kutató.

Az emberi lét alapvető tulajdonsága a kíváncsiság. Megismerni, megérteni, tanulni vágyunk. Ez tesz minket igazán emberré. Ahogy Szókratész mondja: „A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.”. Persze nem mindent érthet meg, ismerhet meg az ember, nem minden kérdésére kap választ, de rengeteg dologra igen.

Ez olyan, hogy valaki utazni szeret. Ez is afféle kíváncsiság, ez is válaszok keresése kérdésekre, hogy hogy néz ki Tokió, milyen lehet Londonban eltölteni egy hetet, milyen érzés a piramisok tövében állni, milyen borozni a villányi borvidéken, túrázni a Pilisben, milyen a kilátás az Eiffel-torony tetejéről, milyen fürödni a szovátai Medve-tóban. Aki utazni szeret, az eljut mindenhova, ahova szeretne? Eléggé valószínű, hogy nem. Minél több helyen jár, annál több új úti cél ötlet születik, annál több helyre akar visszatérni, megnézni mondjuk más évszakban, stb… És ebbe beleőrül, vagy ettől boldogtalannak érzi magát? Nem, inkább örül, hogy egyre több és több helyre jut el. Akkor is örül, ha olyan helyen jár, ahol már jó párszor megfordult.

Két fő csoportra lehet osztani a tudósokat.

1. Akiknek csak munkája az adott tevékenység, nem maga választotta kutatási területét hanem például a munkaadója bízta meg vele. Hobbiból ingyen nem is azzal foglalkozna. Ők egy idő után épp úgy kiéghetnek ahogy bármely más alkalmazott. De nem a munkában hanem inkább a szolgaságban.

2. Akik önszántukból végeznek egy adott kutatást, mint ha hobbijuk lenne és ingyen is csinálják. Ők frissek és fiatalosak szoktak lenni akár még idősen is, tehát nem látszik rajtuk a kiégés, főleg nem a megőrülés. Miért is jelentkezne náluk a megőrülés, hisz akkor hagyják abba amikor nekik tetszik ha úgy éreznék hogy nincs értelme tovább folytatni.

---

Sőt egy öregedésről szóló könyvben olvastam hogy két foglalkozás kedvez legjobban a hosszú életnek:

1. tudós

2. földműves.

Persze azért azt nem jegyezte meg az a könyv hogy egyik esetben sem mindegy hogy alkalmazottról vagy szabad emerről van-e szó. Ugyanis még egy földműves is hamar tönkremehet egészségileg ha rabszolgaként végzi tevékenységét és nem hobbikertészként. Egy középkori jobbágy valószínű nem lehetett túl egészséges és hosszú életű. De egy hobbikertész épp ellenkezőleg, akár a munkahelyen szerzett betegségeiből is kigyógyulhat tevékenysége miatt. Mert azt csinálja amihez kedve van és nem azt amit mondanak neki. Hasonló a helyzet a tudóssal is. A szabad tudósok köszönik szépen jól vannak mind szellemileg mind fizikailag.