A régészek vagy akik ezzel foglalkoznak honnan tudják hogy egy költő vagy egy uralkodó mire gondolt éppen egy adott pillanatban?

Gondolom többet olvastak a személy hátteréről, emberi kapcsolatairól, az adott körülményekről és következtetnek.

Jól vagy rosszul.

Egy versnek is többféle elemzése lehet, sokszor teljesen eltérő.

"kijukadni hogy"

2 szóban 2 hiba?

Arany Jánosról jegyezték fel, hogy egyszer odaírta egy ilyen elemzés margójára, hogy "Gondolta a fene!"

Úgyhogy az ilyen megállapítások általában nem túl megbízhatóak.

Volt egy hasonló dolog, ahol olvasókörbe ült be a kortárs költő hátsó sorba és az előadó verselemzésére kiabálta be, hogy "francokat". :D

Ezért is utáltam mindig is a verselemzést.

A vers célja szerintem az, hogy átadjon egy érzést, gondolatot mindenkinek. És talán épp az a legjobb költemény, ami nem mindenkinek ugyanazt.

Nyilván több ember vesz részt ebben a folyamatban.

Életrajzíró:

Összegyűjti X személy munkáit, fennmaradt levelezését, ismerőseinek nyilatkozatait, és ez alapján igyekszik egy valósághű portrét rajzolni az illető személyről. Van akiről még életében jelennek meg karakterrajzok, van akiről csak halála után, és van akiről csak JÓVAL a halála után. Néha a személyes tárgyakat, történeteket megőrzi valakinek a csládja, de híres személyek esetében természetesen archívumba is kerülhetnek egyes személyes ereklyék (múzeumok, szerkesztőségek, templomok...stb.) Az életrajzíró feladata ezeket felkutatni.

Régész:

A régész ás.

Tehát kimegy egy kijelölt ásatási területre - általában ahol valamilyen korábbi emberi település állt, vagy egy csata helyszíne volt, vagy bármi más okból sok tárgy és emberi maradvány őrződött egy helyen meg. Azután méterről-méterre végigmegy a területen ásóval, kislapáttal, csipesszel és ecsettel (óvatosan, nehogy bármi megsérüljön), mindent felcímkéz, megszámoz, majd ezeket elszállítják egy laborba, ahol megtisztítják és újra megvizsgálják őket, hogy megállapítsák a korukat és a funkciójukat, majd továbbküldik valamilyen raktárba, vagy jobb esetben múzeumi kiállítóhelyre. A régésznek jól kell ismernie az adott kultúrát, hogy tudja, mi értékes lelet és mi nem.

Történetíró, történész: A történész már többnyire egy elméleti szakember és ő fogja összefogni a bizonyítékokat, amiket a többiek megtermeltek egy átfogó egésszé. A történész többnyire irattárakban, múzeumokban vagy más ereklyetároló raktárakban, illetve történészek közti konferenciákon tölti az idejét. Ismernie kell egy kort minden lehetséges aspektusból, legyen az társadalomtudomány, nyelvészet, mezőgazdaság, stb. és ezekből tudja majd egy kor portréját megrajzolni és a szereplőit benne elhelyezni.

végül ezt követi a

Tanár (ill. az ismeretterjesztő tudósok, népszerűsítő tudományos írók):

Neki NEM az a dolga, hogy mindenről tájékoztasson és tájékoztatva legyen. Az ő dolga az, hogy egy rövidített változatot közöljön, amit a nagyközönség, vagy egy diák, meg tud érteni és jegyezni. Tehát egy jórészt laikusokból álló közönségnek ad egy rövid tájékoztatást vagy kezdőlökést, ami alapján fogalmat alkothatnak a történelemtudósok aktuális álláspontjáról, és ami nyomán el tudnak indulni a további, részletesebb tanulmányok felé közülük azok, akik úgy döntenek, hogy mélyebben akarnak ezekkel a témákkal foglalkozni.

Nagyon fontos ezért megérteni, hogy a tankönyvek és a tanárok NEM egy részletes, mindenre kiterjedő, minden rivális elméletre kiterjedő tájékoztatást adnak neked.

Ők mindössze egy zanzásított, leegyszerűsített verziót.

Éppen ezért könnyen lehet, hogy sok mindenben egyszerűsítenek, mondjuk azt mondják, hogy:

"A francia nép fellázadt, mert elege lett az uralkodóból."

nem azt, hogy:

"A francia nép bizonyos osztályaiban tapasztalt elégedetlenség, aminek részben a kulturális identitás hiánya, részben a gazdasági viszonyokból következő osztálykülönbségek, elérte azt a pontot, amikor-jórészt XY és társai vezető szerepének köszönhetően-már kihívást tudott intézni a császárt támogató nemesi csoportok felé, ami által megakadályozta azok hagyományos befolyását és bevételeit; kivéve XY történészek véleménye szerint, akik szerint a döntő tényező valójában más lehetett, mégpedig..."

Érted.

Ha nem elégedsz meg az iskolai anyaggal (ami nagyon helyes), akkor:

1. olvass részletesebb forrást; olvass több forrást; és olvass jobb, ügyesebb forrást.

2. képezd magad történésszé.

3. 3.fokozat nincs, a történésznél magasabb fokú tudás nincs, max. a több/jobb történész. Időgép hiányában bizonyos dolgokat egyszerűen nem lehet bizonyosra tudni.

illetve van még egy szereplő, a:

Politikus:

Neki igazából tökmindegy, mi a valóság, csak neki hasznára legyen, és te engedelmeskedj neki. Tehát ha az ő meggyőző szövegének az a része, hogy XY történelmi szereplő hős, akkor így kell, hogy a tankönyvben legyen, hogy XY hős - feltéve, hogy a politikai hatalmával az iskolákra befolyást bír gyakorolni.

------

Ami az irodalmat illeti:

Valószínűleg rá fogsz jönni, hogy rengeteg irodalomtanár fantaszta. (legalábbis az enyémek anno azok voltak.) Vagy helyesebb lenne azt mondani, hogy művészlélek. Magyarul olyasmit lát, ami nincs; azt gondolja, hogy a költő valamit üzent, amit nem is; és erre a gondolkodásmódra tanít téged is.

Az más kérdés, hogy valóban szükséges megtanulnod, hogy mit jelent mondjuk az, hogy metafora, és hogyan tudod felismerni és értelmezni.

Aztán az is, hogy a művészi kommunikáció hogyan működik, hogy hogyan lehet valakiben érzelmeket, gondolatokat kiváltani, vagy hogy más emberekre hogyan hatnak ezek másképpen (azok a dolgok, amikre "mondanivaló"ként szoktunk utalni). Nyilván ahogy mondtuk, itt meg kell különböztetni, mi az, ami csak egy adott olvasó képzeletében létezett, és mi az, amit a költő valóban mondott vagy sejtett.

Hogy a költő/író milyen szándékkal alkothatott, milyen -mai embernek esetleg érthetetlen- utalást/jelentést írt bele, mik voltak a gondolatai, az azért nem mindig ismeretlen vagy kikövetkeztethetetlen. Mármint a valós, létező gondolatai. Ugyanígy mint a történész/életrajzíró, létezik egy irodalomtudós kategória is. Amikor valaki ismeri az adott történelmi kort, ismeri az adott író életét, és tudja, milyen személyes háttérrel, milyen közönségnek alkotott (sokszor még életrajzi háttérinformációkat is: milyen apropóból, milyen szándékkal/céllal, milyen gondolati állapotban írt le valamit).

Nyilván tudnod kell ezt megkülönböztetned a sima személyes benyomástól/szabad értelmezéstől, de vegyél a kezedbe egy bármilyen életrajzot: rengeteg életrajzi adatunk van a legtöbb híres íróról/költőről (uralkodókról, más befolyásos történelmi szereplőkről nem szólva), minél modernebbek, annál több. Megfelelő életrajz elolvasásával ezeknek utánajárhatsz, arról is hogy honnan tudjuk (maga a személy írta le? mások írták róla, amit aztán mások leírtak? a történelmi közegből következtethetjük? stb.) és hogy mennyire tekinti ez alapján az adott életrajz írója vagy a tágabb történészi közösség hihetőnek.

Nem akarok az előttem szólókkal vitatkozni, de azért azt meg kell még jegyezni, hogy sok esetben maga a szerző ír emlékiratokat, naplót stb., amiben leírja, hogy egy-egy műve milyen körülmények között született, és ad hozzá olyan információkat a saját életéből, ami alapján ki lehet következtetni, hogy mit gondolt, miért azt írta le, amit.

A történelmi szereplőknél is hasonló a helyzet. Julius Caesartól kezdve Görgey Artúron át Horthy Miklósig sokan írtak önéletrajzot, emlékiratokat stb., amiket persze kritikával kell kezelni (ami a történész munkájának a része), mert sokszor önmagukat fényezik a szerzők, de ennek ellenére nagyon sok dologról tudjuk, hogy maguk az adott kor szereplői mit gondoltak. Az 1848-49-es szabadságharcról pl. annyi visszaemlékezés készült (szinte mindegyik tábornok írt valamit, Klapka pl. hármat is), hogy ezekből a megfelelő forráskritika után viszonylag részletesen ki lehet hámozni, hogy egy-egy kérdés kapcsán kinek mi volt a véleménye, ki hogyan gondolkodott, ki mit gondolt.

Egyébként a történészek, amikor egy adott kort kutatnak, több ezer oldalt olvasnak végig, hétköznapi ember azt el sem tudja képzelni. Így eléggé részletesen képesek rálátni egy-egy alak dolgaira.