Nemrég vettem egy kardot. Hogy tudom egyszerűen kideríteni, hogy mennyire jó minőségű fémből készült a pengéje?

Gyenge savakkal (citromsav) való polírozással előtűnhetnek a rétegvonalak amennyiben a kard kézzel kovácsolt. (Szamurájkardnál a hamon is.)

Ha kiderül hogy kézzel kovácsolt és a rétegvonalak alapján sokrétegű, tehát jó minőségű akkor nem fog eltörni.

Az ilyen valódi kovácsolt kard nagy értéket képvisel!

Készítenek jó kardokat ipari rugóacélból is. Azon nem fognak ilyen fonalak látszódni, viszont az sem törik el.

Szóval ha nincs rajta a modern számozás (pl a markolaton) akkor csak komoly anyagvizsgálat mondja meg az összetételét és ezzel ellenállóságát.

Ha pedig valami barbár sima vasból vagy acélból köszörülte ki a kardot, hát az kicsorbul, tönkremegy, vagy eltörik használatkor. De ez is csak anyagvizsgálat vagy kipróbálás után derülhet ki.

Először nézd meg mágnessel! Ha a mágnes nem fogja, vagy csak gyengén, ausztenites saválló acél. Akaszd a falra, a vívás felejthető.

Ha fogja a mágnes - lehet jó is rossz is.

Sajnos az anyagvizsgálat roncsolással jár. Egy Vickers keménység mérés alig látható nyomot hagy, pontos, de házilag nem kivitelezhető.

A kardot én kicsivel lágyabbra csinálnám mint a késeket 440 - 520 HV értékre.

A reszelőpróba házilag is megy, de nagyon pontatlan, és szubjektív, és igen ronda nyomot hagy.

Sajnálom, hogy nem szolgálhattam jó hírekkel!

"Ha a mágnes nem fogja, vagy csak gyengén, ausztenites saválló acél."

Hát azért nem biztos, hogy tiszta ausztenites, vannak részben martenzitesek is, amit xarul fog a mágnes. Azok hajlamosabbak törésre, a tiszta auszteintes nem. Mondjuk annak meg az éltartóssága nulla, tehát kardnak tényleg egyik sem jó.

Most jut eszembe a csapágygolyós módszer. A lényege, hogy egy acéltárgyra ejtett csapágygolyó a tárgy keménységétől függően jobban, vagy kevésbé pattan vissza. Az iparban ritkán használnak szkleroszkópokat, vagy durométereket. A mérés kicsit szubjektív, és legendásan pontatlan.

Szükséged lesz egy 6 - 15 mm átmérőjű csapágygolyóra, és egy egyenes 0,4 - 1 méter hosszú, egyenes, üveg vagy plexi csőre. ( A cső belső átmérője értelemszerűen nagyobb legyen mint a golyó. )

Kell még néhány ismert keménységű tárgy etalonnak. Pl. "laposvas", egy vastag pengéjű jó kés, egy nagyobb reszelő. ( A nagyobb reszelők nyél felőli részén akad néhány négyzet-centiméter sima rész.)

A vizsgált anyag felülete legyen tiszta, és sima ( csiszolt, vagy köszörült)!

Nem ártana valami állványt barkácsolni, ami a csövet függőlegesen tartja. (Esetleg megkérsz valakit, hogy segítsen.)

A golyót a csövön keresztül sorban az etalonokra ejted, és megjelölöd, meddig pattant vissza a golyó. ( Lehet több mérést is átlagolni.)

Azután megvizsgálod a kardot. Ha a golyó visszapattanása akkora mint a késnél, vagy csak kicsivel kevesebb - örvendezel.

Utána néztem, javítom magam. Az üvegcső elég ha 25 - 60 cm hosszú.

- - - -

Viszont a csőnek pontosan függőlegesen, a vizsgált anyagnak pontosan vízszintesen kell állnia. Ha kést, vagy kardot mérsz, szükség lesz valami dönthető, szögbe állítható alátétre.

Légy kreatív, sok sikert!

Gézengúzz egy kérdés a csapágygolyós módszerhez.

A vizsgélt tárgy csak szabadon fexik az asztalon?

Vagy fixen be kell fogni pl satuba?

Ha az előbbi akkor az mindegy hogy milyen asztal? (Fa, kő, beton, vas...?)

Ha utóbbi akkor milyen messze legyen a befogási bontoktól a ráejtési pont?

Szerintem ezek elég lényegesen befolyásolhatják ezt a mérést...

Hát, ott vagyok a fémiparban most már sulival együtt olyan 20-25 éve, de erről a golyópattintós módszerről sosem hallottam még.

Pedig állati ötletes. Persze nagy pontossági igény nem hiszem, hogy lehet vele szemben.