Az ember jelleme inkább genetikailag meghatározott, vagy főként tanulás, tapasztalás révén alakul ki?

Lehetnek korlátok, amelyek örökletesek. Például tanulási zavarok, autizmus, speciális nyelvi károsodás, satöbbi.

Átlagember nincs. A legtöbb dologról nem ismert, hogy melyiknek nagyobb a hatása.

Az ember jelleme genetikailag meghatározott, ami azt jelenti, hogy jól elkülöníthető az állattól például.

Ugyanakkor a sokféle lehetőségből a tapasztalás, tanulás határozza meg a későbbi jellemet, és ez a tapasztalás egymásra rakódik, de a legalapvetőbb a csecsemőkori első időszak, majd a hatásfolyamatosan csökken.

Egy példa: a csecsemőt gondosan ápolják. Az a tapasztalása, hogy a világ jó. Ezért (genetikai meghatározottságból) a világ egyre jobban érdekli. Ha csupa jó tapasztalatokat szerez (beleértve a nehézségeket is), akkor egy magabiztos, nyitott fiatal, majd felnőtt lesz belőle, aki szeret tanulni, mert a tapasztalata szerint ez érdekes (és kellemes). Ezért okos lesz, könnyen felismeri a problémákat, tud rájuk megoldást, tehát sikeres, és ez növeli önbizalmát. Adott egy érdekes, kellemes, nyitott és barátságos, okos ember.

Ha viszont csecsemőkorában nem látják el, éhes, csípi a ki nem cserélt koszos pelenka, akkor megtapasztalja, hogy a világ rossz. Nem fogja szeretni, vagy zárkózott mogorva ember lesz, vagy agresszív (mintegy bosszúálló) a világgal szemben. Fontos, hogy ezek a tulajdonságok eleinte soha nem konkrét személy ellen irányulnak, hanem a "rossz világ" ellen. Ha kicsi korában verik mindenért, megtanulja a sunyiságot (egyfajta védekezés), és megpróbálja kitalálni (védekezésként), hogy miért verhetik őt. Más hasonló tettekből, saját próbálkozásokból megérti, hogy az erő (hatalom) a legjobb védekezés a "verés" ellen. És lesz belőle egy semmivel és senkivel nem törődő, számító, hatalomszerző ember, akinek ez lesz az egyetlen célja, hogy a kicsi korában elszenvedett méltánytalanságokért és megaláztatásokért az egész világon bosszút álljon.

Az előbbi embert nem lehet elrontani, mert meggyőződése, hogy az rossz dolog. Az utóbbi embert nem lehet megjavítani, mert meggyőződése, hogy a "jóság" hasznavehetetlen, és veszélyes, mert vannak rosszak, és bántani fogják. Márpedig őt az életben többé nem bánthatják.

Én aspergeres vagyok, és ez látszódik a személyiségemen. Intelligensebb vagyok mint egy átlag ember, ellenben gondot okoznak olyan dolgok, ami másoknak természetes. (puszi adás például.)

Vannak félelmeim, amik megint csak az aspergerre vezethetőek vissza. (legtöbb aspergeres fél a próbababáktól) Rengeteg példát tudnék felhozni. Szinte az egész jellemem ebből adódik össze.

Csak a temperamentum örökletes, a személyiségvonások nem (mostanában már ott tart a pszichológia, hogy nincs is olyan, hogy személyiség). A temperamentum faktorai pedig:

- extraverzió (aktivitás, impulzivitás, megközeltő tendencia)

- negatív affektivitás (félénkség, szomorúság, frusztráltság)

- erőfeszítést feltételező szabályosság (erős gátlás-kontroll, figyelmi fókuszáltság, perceptuális érzékenység)

Az IQ örökletessége pedig 0,5.