Ez hogy működik magasabb színvonalú egyetemek esetén?

Egyrészt az egyetem általában nyújt kutatóhelyeket, ennek személyi és területi vonzata is van.

Pl egy egyetem fenntarthat laborokat. Ugyanakkor más egyetemen kívüli intézményben is lehetnek így (közös) laborok. Pl MTA, KFKI, KOKI stb...

A működési költségeket minden esetben pályázni kell (grant angolul). Ez egyrészt állami pályázat, OTKA, NAP stb, másrészt vannak külföldi grantek is.

A kutatásra így az állam és az EU vagy magánforrás ad pénzt. Ezen felül az egyetemek, intézetek is biztosítják a keretet. A PhD hallgatóknak állami ösztöndíja van stb.

Egy kutatócsoport áll egy principal investigatorból (nem tudom mi magyarul, talán labor/csoportvezető). Ő kicsit menedzser is és a kutatási téma általában az ő "ötletük". A többi tudományos segédmunkatárs, PhD, MSc, asszisztens adja a kutatócsoportot. Ők végzik a kísérletet és írják a cikkeket, rakják össze az anyagot amit publikálunk különféle lapokban.

Pl 40 milliöból indította volt PI-om a labort, az új helyen egy jóval nagyobb csapatban 1 milliárd HUF körüli grant finanszírozza a munkát 5 évre.

A megtérülés és a haszon pedig a cikkekből, szabadalmakból van...újabb pályázatok nyerhetőek el, több éves működési költséggel. A szabadalmakból spinoff cégek alakulhatnak, vagy egyéb bevételi források.

Nem teljesen értem a kérdésed.

Egyetemnek miért éri meg a kutatás?

1. Presztízs

2. Állások a pályázatokból

2b. Új épületek, rengetek műszer, infrastruktúra stb

3. Szabadalmak,know-how-k

4. Egyetemi spinoff cégek, de itt bármilyen konstrukciót el lehet képzelni. Piacra viszed a szabadalmat, x%-ban az egyetemé a tulajdon stb...

Tegyük fel a kutatócsoport nyer egy témára 800 milliót. Építenek belőle 3 labort, vesznek többmilliós eszközöket, PC-ket. Állást ad 20 embernek a egyetemről, külföldről, kapcsolatokkal stb, diákoknak szakdolgozat lehetőség.

Aztán lesz egy csomó eredmény, tudásanyag, már ezért is megéri, de adott esetben bevételforrást hozó szabadalom. Ez területenként változik persze, de tudok gyógyszerszabadalommal bíró kutatókat, akik 600 millióra teszik a céget, x rész egyetemi tulajdonnal.

Tehát észrevetted, milyen abnormálisan működnek az egyetemek.

Előbb nézzük, hogy kéne. Az egyetem kétcélú intézmény. Egyfelől oktat, ez a fő feladata. Másfelől kutat, mert aki nem teszi, nem képes magas szintű oktatásra. Az egyetem normatíva alapján (ezt és sok más részletet a parlament szavazza meg általánosan, a szakminiszter tesz javaslatot a törvényre, a törvény megadja a kereteket) kap pénzt az államtól. Ez egyfelől havi apanázs, ami oktatásra és elméleti kutatásra való. Ezen felül az egyetem alkalmazott kutatást is folytat, ez direkt kapcsolódik valamilyen gyakorlati dologhoz. Erre az állam akkor ad pénzt, ha van ilyen politikai cél. A pénzt vagy normatíva, vagy pályázat útján adják. Utóbbiba az EU is beszállhat, ha van ilyen európai cél. Ugyanakkor jellemzően ilyesmit vállalatok rendelnek meg szerződéses alapon.

A kutató akkor is kutat, ha nem kap pénzt, mert ez az életeleme, erre tette az életét. Ha nem kap pénzt, elsilányodik, mindenféle másodállásokat vállal, röviden, már nem kutató. Követi a világ állását a saját szakterületén, ez konkrétan cikkek olvasását jelenti. A cikkek néha elég tömények, ekkor utána kell számolni, vagy kísérletileg (újra) igazolni ahhoz, hogy megértse az egyén. Minél több mindent ért, és minél mélyebben, annál nagyobb a tekintélye, amit konferenciákon, cikkek írásával szerez meg. Évtizedek alatt. Utána viszont a szava szent, nem azért, mert ő erősen mondja, hanem mert a szakma annak tartja.

A kutató az ötleteket más cikkekből meríti azok továbbgondolásával. "Forradalmi áttörést" ritkán csinálnak, egy szakterület jó, ha évtizedenként, vagy ritkábban. Ez azt jelenti viszont, hogy ilyenkor olyan szabályszerűségekre, olyan folyamatokra jönnek rá, amiről eddig nem tudtak eleget, vagy semmit. Például forradalmi áttörés, ha olyan égitestet találnak és írnak le, ami másképp működik, mint z eddig ismertek. Vagy ha olyan sejtműködési módra jönnek rá, amiből mondjuk kitalálható egy súlyos betegség gyógymódja. Vagy olyan kémiai kötést ismernek fel, ami lehetővé teszi más (radikálisan előnyösebb) tulajdonságú anyagok előállítását.

A tudományos eredmény elméleti és cikkekben írják le. Ez mindenkié, aki elolvassa és megérti (sokan nem fogják megérteni, csak aki ezzel foglakozik. Az, hogy laikusok érteni vélik, nem számít, mert semmit se tudnak kezdeni vele.) Ha viszont abból valami gyakorlati eredmény is kihozható, azt komoly kutatómunka előzi meg, a vállalatok általában erre szoktak pénzt adni. Ennek eredménye többnyire a vállalat tulajdona, főleg mert ő adta a pénzt, továbbá mert a kutató nem érvényesíti érdekeit, ezért kihasználható. A legtöbb kutató nem is tudná, mert más a szemlélete, ezért kutató. Az összes kutatóhoz mérve elenyésző azok száma, akik ebből jól élnek, néhány Nobel díjas, meg akinek szerencséje volt.

Ezzel szemben a mai magyar gyakorlat az, hogy nagyon nagyon kevés helyen folyik kutatás. Egyetemeken olyan helyeken, amilyen témát közvetlenül "el lehet adni". Jó részük nem is kutatás, csak ráfogják, különben a kutya se adna rá pénzt (ehhez azt kell tudni, akinek sok pénze van, általában fogalma sincs, mi az, hogy kutatás, csak hallja mindenfelé és olyan "elegánsnak" tartja. Ezért megrendeli,ha ügyesen tudják neki eladni az eszmét. Ezért kell manapság kiváló menedzser egy kutatáshoz. Neki többnyire semmi köze a kutatáshoz, ő "eladni" tudja a semmit is. Ma így zajlanak a dolgok. És mivel nincs pénz, az elméleti kutatók (azaz olyanok, akiknek a fejükön és papíron ceruzán kívül csak a szakkönyvek olvasási jogához kell pénz) maradnak csak itthon, a jók még közülük se. A világ számos egyetemén oktatnak Dél Amerikától Japánig. A tudományos élet mindenütt angolul zajlik. A gyakorlati kérdések kutatói pedig már nem egyetemeken, hanem vállalatok kutatóintézeteiben végzik a rabszolgamunkát. Ez az az eset, mikor a rabszolga boldog, mert engedik dolgozni.

#4, Ez egy nagyon remek válasz volt. Köszi!

Minden ponttal egyetértek, főleg a menedzsmenttel. Egy jó PI (laborvezető prof),ma már menedzser is egyben. Sajnos ehhez kevesen értenek jól.

Nekem van szerencsém egy félig céges, félig intézményi laborban dolgozni... így a menedzsment nagyon szervezett, és forrás is van bőven. Néha viszont feszültséget kelt, hogy az adott hw/sw/biológiai anyag most termék legyen, vagy más laboroknak is használható open source eszköz és nyílt tudás. Ugyanakkor azért jól együtt is működhet a kettő, főleg ha az adott cégnél van a csúcstechnika és a labor pedig élesben tesztelheti egy évvel más laborok előtt.

Ez lényegében átmenet az alkalmazott tudományos "rabszolga munka" és az elméleti kutatás között. Kicsit olyan mint a Bell labor annak idején, vagy NASA berepülő pilótaként dolgozni.

Plusz egy startupból kinőtt vállalati környezet ezerszer pezsdítőbb, mint egy poshadt egyetemi állóvíz, amihez volt szerencsém. Persze hátrányai is vannak, mint mindennek... azért a versenyszféra eléggé kizsigereli az embert, főleg ha ketté kell szakadnia termék fejlesztőmérnökként és a kutatócsoport tagjaként, mert sokszor ellentétesek a célok.

Ja és még annyi, hogy abból a helyzetből szerencsések vagyunk, hogy nagy értékű kutatási eszközöket és műszereket gyárt a cég... így közvetlenül a kutatási vérkeringésbe kapcsolódik be a labor. Sokszor megéri egy-egy eszközt open source kiadni, vagy ajándékba kapcsolt termékként, így supportolni sem kell. Adott esetben egy 10 milliós műszer is játékpénz, ha párat adsz el belőle évente. Nem éri meg sokszor supportálni évekig, mert több melót generál.

Egy ipari konszern alkalmazott rabszolga laborja, zárt szabadalmakkal tényleg elég nyomasztó lehet.