Hogyan lehetne megoldást találni a tudományos kutatók túlzott specializálódása miatt egyre nehezebben megoldható komplex multidiszciplináris problémák kezelésére?

Gyakrabban kell őket összeültetni csapatépítő sörözésre.

Gond csak akkor van, ha az egymással határos területek közt nincs kommunikáció.

Ez egy 20 éve íródott esszé, mely egy majd' 100 éves műre hivatkozik, melyben a tudománnyal foglalkozók szellemi hanyatlását prognosztizálják.

Szerintem meg nem jött be a jóslat...

Ennek teljesen ellenkezőjét tapasztalom kutatásban (biológia/neurobiológia)

Ez egy 20 éves jócskán elmaradott írás...

Manapság a sikeres kutatók, a laborok szellemi vezetői gyakorta multidiszciplináris mérnökök.

Pont a teljes ellenkezőjét tapasztalom. Szinte mindenhez kell érteni, biológiától a programozásig... de máshogy mint 20 éve. Alap természettudományos ismeretek szükségesek és absztrakciós képességek. Matematika, fizika, biológia általánosan, de erős alapokon.

Másfelől a lexikális tudás pedig jócskán háttérbe szorult. Teljesen felesleges egy neurobiológusnak a lepkefajokról tudni, sokkal fontosabb ha tudja az alap matematikát és algoritmizáló képességeket.

Az emberiség egy kollektív tudattá kezd összeforrni az internet által. 20 éve hol volt még olyan átfogó tudásadatbázis, amiben bárki kereshet és neuronokként működhet egy kollektív hálóban?

A nagy laborok manapság elmentek egy vállalat irányába, komoly vállalatirányítási rendszerrel. Egyszerűen adatgyárakká alakultak, óriási kapacitással. Ez 20 éve még nem volt jellemző.

Az adatgyárak munkásai pedig általános kutatók, akik mindenhez értenek kissé, és jól tudnak komminikálni, keresni. Ezeket a neuronokat pedig a kandelláber sejtek vezérlik, azok a PI-ok, akik tényleg kiemelkedtek és mindent tudnak.

Szerintem jó vállalati módszertannal és forrásokkal, mind ember mind műszer... tartható az egyre nagyobb ismeretanyagot igénylő tudományos fejlődés.

Nem kell megoldást találni. Hagyni kell őket kutatni. Mivel mindenre választ akarnak találni, így erre is, ha szükség lesz rá.

E pillanatban nálunk ennél néhány nagyságrenddel nagyobb probléma, hogy lassan nem tanul az iskolákban kutatónak egyáltalán alkalmas diák. A zömnek szövegértési problémái vannak, és ezt a színvonalat próbálja normává, közszemléletté tenni.

#4. Miért lett így lepontozva, szerintem mindent leírt...

Szerintem a kérdés igazság tartalma mindössze annyi, hogy a területekként egyre növekvő információ halmazt egy embernek egyre nehezebb összességében magáévá tenni, ami pedig ahhoz, hogy hozzá is tudjon valamit adni a terület kutatásához, fejlődéséhez szükséges.

Ez mindig is így volt és egy darabig, vagy talán örökre így is marad... Gonduljunk csak egy 19. századi és egy mai orvosra, mekkora már a különbség ami a tudásukat illeti? Sokkal kevesebb infót kellett régen raktározni, de egyre csak gyűlik. Szóval így marad, hacsak nem fejlődünk a gyorsabb tanuláshoz és nagyobb mennyiségű információ tároláshoz evulucionálisan.

Vagy jön valamilyen technológiai mérföldkő.

#6 Már rég nem a válaszok hasznosságát, értelmét tükrözik a pontozás, hanem nem tetszik a vélemény/nem ért hozzá/bosszút áll/trollkodik. Mindezt többszörös kamuprofilokról is akár... Sajnos ide süllyedt technikailag és emberileg ez az oldal.

ON.: egyetértek amúgy, sőt nem csak az ismeretanyag nőtt, hanem a felfedeznivaló dolgok tárháza is egyre csökken, vagy extrém módon megnehezült.

Míg pár évtizede akár otthon, kis laborokban festegethetted a neuronokat agyszeleteket ezzel egyéni anatómiai felfedezéseket téve (sok magyar is volt köztük, pl Szentágothai), manapság ugyan ez teljesítmény 15-20 fős kutatócsoportoknak 5-10 év, és több száz mullió forintos műszerpark.

A tudomány hőskorának vége, ezt tudomásul kell venni. Az egyéni teljesítményt felváltják a közös munkacsoport eredményei.

Egy-egy Nobel-díj mögött is sokszor több 10 akár 100 ember is dolgozott.

Viszont annál nagyobb szó, ha valaki elér egy új eredményt.

Tulajdonképpen most van először olyan kor, amikor az új eredmények, kutatási adatok fénysebességgel azonnal körbeérnek a világon.

A tudás egymásra épülése sosem volt még ilyen akadálytalan.

A tudományterületek közt továbbra is fennáll néhol a kooperáció hiánya, de mint írtam is az elsőben, az ennek javításához szükséges kommunikáció eszközei határtalanul adottak.

Én azt látom, hogy a divatos kutatási irányokban nagyon jól mennek a dolgok, de egyre több olyan terület van amit nem vizsgál szinte senki.

A másik ami látható a szakirodalmi adatbázisok alapján az az, hogy a kutatók egyre kevésbé szívesen vállalnak fel igazán komplex problémákat. Egyre inkább specialisták és egyre inkább divatirányzatok rabjai, mát nem is látnak, és más nem is érdekli őketmint amit sokan idézhetnek (tehát amivel már amúgy is sokan foglalkoznak).

Jelenleg (pár napja néztem meg) közel 60000 olyan cikk van a Web of Science adatbázisban ami a Drosophila melanogaster genetikájának valamilyen részletkérdésével foglalkozik (címében jelölve), ugyanakkor 300 alatt van azon cikkek száma aminek címében a "global problems" szerepel. Vagyis most a globális ökológiai válság közepén, bolygónk 6. nagy kihalási folyamata során, az emberiség összeomlásának a szélén az élvonalbeli kutatásokban 200-szor annyi eredmény születik az ecetmuslica egy-egy speciális molekuláris biológiai szakterületén, mint a globális humánökológiai problémák megoldása kapcsán.

Harmadrészt, jelenleg kb. 1,5 millió leírt élőlényfaj van a bolygónkon, megalapozott becslések szerint a teljes fajkészlet nagyjából 8.7 millió lehet. Következésképpen:

1. a bolyónkon létező fajok 83%-nak a létezéséről a tudomány még tudomást sem vett.

2. Az ismert, tudományosan leírt 1.5 millió faj döntő többségéről csak az elsődleges fajleírás ismert (azaz összesen 1 db cikket írtak eddig róla esetleg azt is évtizedekkel ezelőtt, és azóta senki sem foglalkozik vele).

3. Azon fajok száma amiről egy képzett biológus 10 percnél többet tudna beszélni nem morfológiai kérdésben az 100 alatt van.

4. Összes biológiai ismereteink 99%-a 10-nél kevesebb faj vizsgálatára alapozódik.

Márpedig amit még csak nem is vizsgálunk, annak ökológiai vagy társadalmi jelentőségét felbecsülni sem vagyunk képesek.

Negyedrészt:

Egyetemen dolgozva rengeteg olyan "tudós" kollégával találkozom akik saját diplomájuk nevét adó tudományterület részdiszciplinái közül soknak még a nevét sem ismerik. Akármilyen hihetetlen vannak olyan eredményes és sikeres biológus kutatók akik még körülbelül sem tudják megmondani, hogy mivel foglalkozik a kronobiológia, a lichenolgia, a limnológia, vagy a herbológia.

Ötödrészt:

Megtörtént többször is, hogy őrült baromságokat hirdető kreacionisták kihívják nyilvános tudományos vitára jeles evolúcióbiológus kutatóinkat és azok közül egy sem mer a kamerák előtt beszélgetni ezekkel a hibbantakkal, mert a felhozott konkrét példák sokasága kapcsán nem tekintik magukat szakértőnek és nem akarnak kellemetlen helyzetbe kerülni. Ez gáz! Ez mutatja, hogy a kutatók tudományos műveltségével alapvető bajok vannak. Csak ahhoz értenek amit és ahogyan konkrétan kutatnak, a többi kérdésben még ismeretterjesztő szinten sem vitaképesek.

@9: Ha valaki kiáll nyilvános vitára kreásokkal, vitapartnernek minősíti őket. Azt sugallja, hogy igen, van miről vitázni, két elmélet itt komolyan összecsap. Nem egy jó taktika. Egy laikus nézőt meg a szakmai érvek úgysem fognak meggyőzni, nem fog tudni különbséget tenni a valós, tudományos és az áltudományos érvelések között.

Ami a Drosophilát illeti, rendkívül jó alany genetikai vizsgálatokhoz, és amit a segítségükkel megtudunk, azt ki tudjuk terjeszteni más élőlényekre, illetve egyáltalán a genetika egészére. Ez egy módszertani kérdés, hogy miért épp ő került a tanulmányok célkeresztjébe. De ezt te is tudod, nem igaz?

Ugyanezt rá lehet húzni másra is: meghatározott dolgokat vizsgálva tudunk általánosítani.

Amúgy könnyebb olyan kutatásokba bekapcsolódni, amik, nem is tudom, mondjuk eleve léteznek. Lehet, ez sok mindent megmagyaráz ;)