Miért akartak az emberek annyira feljutni a Holdra?

A második világháború vége a japánra dobott atombombáknak köszönhetők.

Ezzel az USA demonstrálta erejét, ami a szovjetekkel szemben is érvényt kapott, csakhogy ők is nemsokára atomhatalom lettek.

Ekkor a célba juttató eszközök fejlesztésére koncentráltak, az interkontinentális és ballisztikus rakétatechnika versenye kezdődött, mert a nukleáris fegyvereket célba is kell juttatni.

Az USA legnagyobb rémületére a primitívnek tartott Szovjetunió fellőtte a szputnyikot, majd ezzel egy űrverseny kezdődött, amiben az oroszok nyomasztónak tűnő előnyben voltak, bár az USA szorosan követte, de Gagarin, mint első ember, Tyereskova, mint első nő a világűrben és más látványos szakmai sikerek mindenkit érdekeltek és befolyásoltak, a saját, a szövetségesek és az ellenfél polgárait, sőt, még a semleges népeket is.

A propagandaértéken kívül a szakmai eredmények is domináltak, hiszen ha konkrét katona alkalmazás éppen nem is merült fel, az a háttér, az a tudásbázis, ami ezeket az eredményeket lehetővé tette, azonnal demonstrálta, mire képes az adott hatalom.

Kennedy hirdette meg a Holdprogramot, biztosítva rá az anyagiakat és ezzel visszavette az USA vezető szerepét.

Az űrverseny jót tett a világnak, technológiai húzóágazat volt, másrészt ebben a békés versenyben vezetődtek le a feszültségek, az elért eredmények és az, hogy komoly, döntő előnyre semelyik fél nem tett szert, biztosította a békét.

Az egymás területét fenyegető nukleáris csapás lehetőségét hamar elérték, de egyre finomodott a rendszer, a radar, lokátortechnika, a rakétatechnika, meg egy sor más tudomány összpontosult az űrhajózásban, amiknek haditechnikai vetülete is volt, így az erőviszonyok azonnal látványosan bemutatásra kerültek, lényegében békés célok elérésével.

#5! A második világháborúnak gyakorlatilag vége volt, mikor az atombombát ledobták. A világháború szempontjából közönséges tömegpusztítás volt. Az elrettentés oké.

A holdprogram is oké, kivéve, hogy az USA visszavette vezető szerepét. Egyszerűen másban voltak hagyományaik, kutatási eredményeik és lehetőségük, ezért nem azonos területeket versenyeztek (az űr még kevés az azonossághoz). Akkortájt a Szovjetunió űrállomásokban utazott és verhetetlen volt. Felbomlása után a helyzet gyökeresen megváltozott. A többi felvázolt állítást osztom én is.

A hidegháborús versenyen túl azért ennek más vetületei is voltak.

Korábban az ember még nem járt más égitesten, ennek igazából a tudományon és a haszonelvűségen túl volt egy ilyen oldala is, hogy elmondhassa az emberiség, hogy elért egy olyan technikai szintre, hogy képes embert feljuttatni egy másik égitestre is. Már régóta fantáziált erről az ember, korábbi évszázadokban is jelentek meg olyan művek, amik azzal foglalkoztak, hogy ember van a Holdon.

"gondolom már rájöttek, hogy ott az égvilágon semmi nincs, csak por meg kövek"

Egyébként ez a haszonelvűség a tudományt egyáltalán nem jellemzi, és ezt a "por és kövek" dolgot is csak te találtad ki, vannak olyan tudományos szempontok, amiről fogalmad sincsen. A tudomány szempontjából is indokolt volt embert küldeni oda, mert egy csomó dolog volt, amit lehetett vizsgálni.

"A holdprogram is oké, kivéve, hogy az USA visszavette vezető szerepét. Egyszerűen másban voltak hagyományaik, kutatási eredményeik és lehetőségük, ezért nem azonos területeket versenyeztek (az űr még kevés az azonossághoz). Akkortájt a Szovjetunió űrállomásokban utazott és verhetetlen volt."

Na azért ne ugorjuk át, hogy ugyan igaz, hogy a holdprogramot az USA azért dobta fel, hogy az űrtechnikában addig minden szempontból előrébb járó Szu-t megelőzze, de a szovjetek bizony felvették a kesztyűt, igenis hajtottak az elsőbbségért ebben is.

Az USA viszont itt elhúzott (többek közt azért is, mert ők is kémkedtek, lopták a szovjet eredményeket ezerrel, még egy ipari kiállításról hazafelé utazó szovjet műholdat is elloptak útközben, hogy szétszedjék majd összeszerelve továbbküldjék, mintha mi sem történt volna).

A szovjetek az emberes holdprogram megvalósításában gyaníthatóan csak hónapokkal voltak lemaradva, kínjukban az Apollo 11 repülése közben is odadurrantottak a hold köré egy leszálló mintavevő szondát, az amerikai könyörgés ellenére, hogy ne veszélyeztessék az Apollo-repülést.

Az amerikai elsőbbség eldőlése után álltak csak rá a hosszútávú földkörüli repülésekre, mintha mindig is ez lett volna a cél. A vereség elismerése méltóságon aluli lett volna.

A világ technikailag meg mindkettőből profitált, mert amíg az amerikaiak a holdi ismereteinken lendítettek nagyot, a szovjetek meg a távirányítású űreszközök és a hosszú űrbeli tartózkodás kutatásával szolgáltak rengeteg hasznos infóval.