Mért van az, hogy az emberek sokkal inkább hisznek a lehetetlenben, mint valamiben, ami kevéssé valószínű?

"Miért nehéz elképzelin?"

Drága Kankalin, ez nem a képzelőerőm kérdése. Az ősrobbanást jó pár dolog támasztja alá, például a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás.

"A porból lettünk és porrá leszünk" szlogen csak szép szavak, de semmilyen reprodukálható, vagy mindenütt, vagy bárhol kimérhető jelenség nem áll az elképzelés mellett. Csak szavak és a képzelet. Vagy a hit.

De én szeretném megmérni...

...hogy tényleg úgy van-e...

Az ősrobbanás nem azt jelenti, hoyg a semmiből hirtelen létrejött minden. Ha nem érted a fogalmat, nyilván nehéz megérteni, miért tarthatja valaki elképzelhetőnek a megtörténtét.

Az ősrobbanás előtt is ugynannyi anyag volt, mint most, csak akkor sokkal sűrűbb volt. Ezért hivjuk azt szingularitásnak, mert a jelenlegi univerzum törvényei akkor alakultak ki, és erre az univerzumra semmilyen hatással nem lehet az, ami az ősrobbanás előtt volt. De ez nem jelenti azt, hoyg előtte nem volt semmi, csak azt, hogy mindaz számunkra teljesen jelentéktelen.

Nos Kankalin, gondolkodni jó.

A kétdimenziós világ ötletét már feldolgozták, ha nem is tudományos igényességgel:

https://www.youtube.com/watch?v=L50bV_FC_3Y

Szatirikus, disztópikus mesék egyike. Ajánlom a sorozat többi részét is!

Mi van, ha valami hiba, hóbort, vagy gyarlóság legyűr egy egész emberi/humanoid civilizációt?

Jó szórakozást!

Az ősrobbanás nem a semmiből jött létre.

A többiről pedig annyit, hogy nem találgatni kell, hanem tanulni. Minden témakörben ott van egy adott tudás, aminek te, és a képzetlen ember híján van.

Persze ezt néha nem egyszerű megszerezni. Tényleg sokszor könnyebb elhinni valamilyen jól hangzó mesét.

De HA a tudás érdekel, akkor ma már VAN erre is lehetőséged!

Voltak, akik elmondták, miképp lehet az ellentmondásokat feloldani. Azt is megtudhattad, mi szünteti meg a bizonytalanságot. Valójában azt kérdezted, mindez miért. Van rá válasz, a tudomány nagyjából rájött.

Kétféle agyad van (meg mindenki másnak, aki ember). Egyik része a "gyors", ő asszociációs elven működik. És szereti az életszerűséget, ezért hajlamos a hamis dolgokat is elfogadni. Az agyad másik része a "lusta". Ő az analizátor, az elemző, a gondolkodó, a kételkedő, egyszóval, aki összevet. Ám ez nehéz munka, sok energia kell hozzá, ettől a lustaság. És jó működéséhez sok tapasztalat (tanulás) kell.

Amint halassz valamit, a gyors agyad villámgyorsan talál egy hasonlót az emlékeidben. Ezzel részéről kész, ha nem tűnik nagy sületlenségnek (összevág a hétköznapi tapasztalatokkal), elfogadja. Például - buszon robbantanak - bele lehet halni - jön a busz, tűnjünk el. Pedig tudod, hogy azon nem. Mégis érzel késztetést, hogy lelépj. Vagy ne szállj fel. Ha a lusta agyadat rá tudod beszélni, hogy gondolkodjon, elkezd mérlegelni, majd "szól", szállj fel nyugodtan, a robbantás nem itt lesz. Aztán ha a dolgok bonyolultabbak, akkor ugyanaz hosszadalmasabban.

Nem láttál nullás egyenleget, tehát nincs is. Kézenfekvő. Gondolj bele jobban, számolj, rögtön kiderül, van olyan, csak ritkán. Fantáziálhatsz is. Olyan hihető, hiszen a te gondolatod. Magadat szereted. Tehát hihető. Ha belegondolsz (ami fárasztó), rájöhetsz (ha van elég tudásod), a valóság más.