Kötőjellel vagy anélkül kell toldalékolni a -ley végű angol neveket? Pl. Weasley, Dudley, Bailey, Riley?

Vannak idegen szavak, amit magyaros írásmód szerint írunk. Ebben az esetben a toldalékolás a magyar szavaknak megfelelően történik. Pl.: lézerrel, Párizsban.

Vannak idegen szavak, amiket idegen írásmód szerint írunk. Itt számos eset előfordul. De jellemzően kötőjel nélkül kapcsolódik a szóhoz a toldalék. Pl.: cowboyok, mozartos, Facebookon. Sőt: Bachhal, flexszel (mármint a elnevezésű eszközzel).

Kötőjellel akkor kapcsolódik a toldalék, ha a szó végén néma hang áll, vagy szokatlan, bonyolult alakja van. Pl.: Glasgow-ban, Rousseau-t, shakespeare-i. A példáid ilyennek tűnnek. Tehát: Riley-val, Weasley-ék, Bailey-nek, Dudley-hoz.

Lásd még:

[link]

nem azért teszünk kötőjelet, mert "bonyolult" az alak, hanem mert máshogy ejtjük, mint ahogy írjuk, ebből kifolyólag előfordul, hogy az adott szó utolsó hangját, hangjait nem vagy máshogy ejtjük pl. Grenouille-t vagy harry potteres példánál maradva Dumbledore-t

tehát minden olyan esetben, ahol a szó utolsó hangját is ejtjük - bármilyen "bonyolult" is az alak, ott nem kell kötőjel pl. Phoenixben

mert a glasgow olyan különleges...

leírtam hogy van, de nyugodtan pontozz le, végülis ez a munkám, biztos nem értek hozzá nyelvész végzettséggel ;)

#4: De, bizony, így van megfogalmazva, "bonyolultan":

"Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez"

[link]

A te példáid ebből a két kategóriából inkább az elsőbe tartoznak (a szó végén néma az "e"),

a másodikra pedig valóban az #5-ben említett Bordeaux egy szokásos példa.

Ezek közé a "bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűegyüttessel" jelölt szóvégi hangok közé sorolják az i/í-nek ejtett "ey"-t is, ezért kötőjelesek az eredeti kérdésben említett szavak.

Az OH.-ban van egy felsorolás azokról a betűkapcsolatokról, amelyeket nem "bonyolult betűkapcsolatnak" tekintünk, hanem megszokott, többjegyű idegen betűnek, ezért nem kötőjelezzük:

"Vannak azonban olyan többjegyű idegen betűk, amelyekhez a toldalék közvetlenül kapcsolódik, például:

ae: Bacillus influenzáét, Cannaenál, captatio benevolentiaevel, curriculum vitaeje, lapsus linguaeről, lucrum cameraeben, Patrona Hungariaebe, Sopianaeról;

ee: Albeet, Kleenek, Leevel, Tennesseeről, de: Renée-vel, bourrée-t;

ii: Hawaiin;

oo: Daewootól, voodoot, Waterlooban;

ou: Anjouk, Ouagadougouban, Pompidounál, sout;

sch: Boschsal, Frischnek, hochdeutschul, naturburschok, übermenschnek;

sh: amishok, backslashsel, Cavendishtől, Macintosht, royal flushről, squashol;

th: Bayreuthban, Hindemithtel, Macbethet, Meredithszel, Perthben, Plymouthba, Smithszel, Wordsworthszel."

(OH.275-276.o.)

A szabályzatban is van utalás rá, hogy az "ey" már bonyolultnak számít, ezért kötőjeles, lásd itt a zárójeles részt:

"Ha az -i képző egyelemű, y-ra végződő idegen helységnévhez járul, az -i-t a névhez közvetlenül kapcsoljuk, például: coventryi, vichyi. De: sydney-i (mivel a szó végi i-t nem y, hanem kétjegyű betű: ey jelöli)."

[link]

Természetesen ez a különbségtétel csak konvenció kérdése (mondhatni "önkényes"), tekinthetnénk pl. az -oe végződést is megszokott többjegyű hosszú [ó] hangnak (pl. Defoe, Joe, Monroe, Poe), és akkor azt sem kötőjellel toldalékolnánk, és ugyanígy az -ey-t is tekinthetnénk megszokott többjegyű [i]-nek stb. ...

Az OH.-ban ugyanott (a 275. oldalon) van egy rakás példa a kötőjelesre is – köztük sok -ey végű szó is –, ha már úgyis írok, akkor ezt is megosztom veletek:

"Ha az idegenesen írt szó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli, azaz néma betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot a magyar írásrendszerben szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelöli: Amiens-nél, Apollinaire-nek, atelier-hez, avenue-n, backspace-szel, barbecue-tól, Barthes-é, Beaumarchais-nak, Bellow-hoz, Berkeley-n, Bizet-vel, Blériot-t, bonmot-nál, borderline-ban, bourrée-t, byte-tal, cabernet-ről, Calais-ben, camembert-rel, Camus-től, Cannes-ban, chardonnay-ról, charme-os, Chateaubriand-nal, Christie-é, cockney-ul, Comte-nak, comtesse-nél, Corneille-től, Corot-hoz, croissant-t, cuvée-re, Daladier-nak, Defoe-hoz, Degas-val, Delacroix-tól, Disney-vel, display-re, Dunkerque-nél, Foucault-val, foyer-ban, franchise-zal, freeware-t, genre-ok, Gerbeaud-ban, Giraudoux-tól, Glasgow-ig, Godard-ról, gouache-sal, guinea-vel, Halley-nek, Harvey-tól, Heathrow-n, hospice-szal, Iași-nál, joule-nyi, Kierkegaard-ral, Lavoisier-nak, Lie-tól, Liège-zsel, Lumière-rel, Macaulay-t, madame-ot, maquis-ig, merlot-t, mésalliance-nak, Millet-vel, Monroe-tól, Montesquieu-ig, Montreux-ben, Nantes-hoz, Nashville-ben, Niamey-ból, œuvre-rel, Orléans-nál, passepartout-zott, peepshow-ért, Pitești-et, playmate-en, Poe-val, Poitiers-nak, Presley-vel, puzzle-ozik, Rabelais-t, reggae-t, Renault-val, Renée-vel, Rhône-ban, Saussure-től, Sèvres-ben, Shaw-nak, stroke-ot, Sydney-ben, tarot-val, Thackeray-től, vaudeville-lel, Vendée-nál, Versailles-ba, Watteau-ról, Wembley-ben, Yorkshire-rel, yuppie-k stb."

-----

#4 "tehát minden olyan esetben, ahol a szó utolsó hangját is ejtjük - bármilyen "bonyolult" is az alak, ott nem kell kötőjel pl. Phoenixben"

A szó utolsó hangját mindig ejtjük... :-P

Ha a szó utolsó betűjére gondolsz (nyilván), akkor pedig pont ez az -ey végződés egy jó ellenpélda: mernéd-e mondani, hogy ebben az [í]-ben az y-t nem ejtjük?...

-----

#5: "A Phoenix toldalékolása senkinek nem okozna gondot."

Öö... Hát azért ebben nem lennék ilyen biztos... :-) Phoenixxel?... Phoenixel?... Phoenix-szel?

Ó, hányan kérdezték már meg itt is:

[link]

[link]

De a szóvégi betű (és hang) valóban egyértelmű.

-----

"biztos nem értek hozzá nyelvész végzettséggel"

Hát annak a végzettségnek azért közel sem olyan egyértelmű a köze a helyesíráshoz... :-)

(de ha nyelvész vagy, akkor ezt nyilván tudod)

Örülök, hogy neked is mondhattam újat. :-P (– nyelvész végzettség nélkül ;)

lenyűgöző az okoskodásod, de semmi újat nem mondtál, és amit írtam, még mindig helyes

a mássalhangzó és a magánhangzó is hang, csak szólok, tehát marhára nem ejtjük ki mindig az utolsó hangot

remélem nem mondok újat azzal, hogy a betű az, amit írásban használunk, a hang pedig az, amit szóban

aha, ok, nagyon okos vagy

a Dumbledore esetében azt mondjuk, hogy Dumbldor, nem azt, hogy Dumbledore, tehát az e hangot nem ejtjük

ha kiejtésről beszélünk, akkor hangokat nem ejtünk, nem betűket...