Melyik a helyes írásmód: autóbuszvezető vagy autóbusz-vezető?

"attól még külön képezzük a két magánhangzót."

Ezt hívjuk kettőshangzónak (diftongus), melyeknek épp az az egyik ismérve, hogy egy szótagon belül ejtünk két magánhangzót.

"Az a-u-tó a helyes elválasztás."

Én nem az elválasztásról, hanem a szótagolásról beszélek. Előbbi helyesírási, utóbbi fonetikai kérdés. De ez amúgy egy remek példa arra, hogy a kettő nem feltétlenül esik egybe a magyarban sem.

6: Az a baj, hogy – ahogy a fenti kommentek is mutatják – sokan a szótagolást és az elválasztást szinonimaként, szabadon felcserélhetően használják, pedig egyáltalán nem azok. Tény, hogy legtöbb esetben a szótaghatáron választunk el, de közel sem mindig: mindenki tudja, hogy pl. a tűzoltó szótagolása [tű-zol-tó], az elválasztása viszont (összetett szó lévén) tűz-ol-tó. Az elválasztás tehát NEM szótagokra bont.

És nekem pont ez a problémám a szabályzattal: bár szótagszámra hivatkozik, de nem derül ki, hogy mit ért szótag alatt. Mert mint láttuk, az elválasztás nem szótagokat szül.

Nem is szülhet, hiszen a szótag az egy kiejtéshez kötődő, tehát hangtani fogalom, nem pedig helyesírási. Ha a szótagra hivatkozik a szabályzat, akkor egyúttal a kiejtére is hivatkozik, amivel – nekem legalábbis – azt sugallja, hogy a helyesírási alapelvek közül a kiejtés szerintit kell követni, nem a szóelemzés szerintit (morfológia, etimológia). De ha a kiejtés szerintit kell követni, akkor meg el kellene fogadni, hogy pl. az autó szót bizony két szótagban ejtjük, és akkor összetételben két szótagnak kéne tekinteni. (Abszurd elvárás lenne, hogy megengedje az ingadozó ejtésből eredő ingadozó helyesírást?)

Ha azonban nem a kiejtést vesszük alapul, akkor viszont megtévesztő a szótagra és a szótagszámra hivatkozni egy helyesírási szabályzatban. Akkor talán azt kéne előírni, hogy az elválasztás szabályait kell követni, és akkor egyértelmű lenne, hogy az autó három részre (nem szótagra!) oszlik, mivel három magánhangzót jelölő betű van benne -- a tényleges kiejtéstől függetlenül.

De a jelenlegi, pongyola megfogalmazásból nem derül ki, hogy a szabályalkotó mire gondolt.

8: Ahogy az R betű és az R hang egymással nem felcserélhető fogalmak – bár a köznyelv megteszi (pl. "Nem tudja kiejteni az R betűt", valójában: az R hangot); úgy a szótagolás és az elválasztás sem felcserélhetőek egymással – bár a köznyelv megteszi.

Te leírtad a köznyelvi, laikus, elválasztást és szótagolást teljesen összemosó megközelítést, és meg leírtam a nyelvészek álláspontját. Ha azt mondod, rosszul tudom, azzal azt állítod, a nyelvészek tudják rosszul.

Egy nyelvész, főleg egy fonológus/fonetikus, kétséget kizáróan meg fogja neked mondani, hogy az autó elején valójában egy kettőshangzót ejtünk, nem két különálló magánhangzót, ugyanakkor a kalauz szóban tényleg két külön magánhangzót ejtünk: [ka-la-uz].

Ha megfigyeled, sokan (jómagam is) az augusztus szó elejét gyakran hosszú [a]-val ejtik: [aagusztus] – ezzel kerülik el a magyarban amúgy szokatlan kettőshangzót. És hasonlóan, az Európa szót is hallani hosszú [e]-vel: [eerópa] – szintén a kettőshangzó feloldása céljából. Ezek közvetett bizonyítékok ezek kettőshangzó mivoltára, azaz arra, hogy ezek egy szótagot alkotnak, nem kettőt.

De ennek az égegyadta világon semmi köze ahhoz, hogy a helyesírás hogyan rendeli el az autó szó elválasztását. Illetve annyiban van köze, hogy a szótagolásra hivatkozik, de ennek ellenére mégsem mindig veszi figyelembe a szótaghatárokat, lásd tűz-ol-tó [tű-zol-tó], rend-őr [ren-dőr], a-u-tó [au-tó].