A magyar írásban az "s" betű miért a [ʃ] hangot jelöli és miért nem a [s] hangot?

Hát ha ezt megnézed, látni, hogy az "s", "sz" és "z" hangnak is van pár írott verziója benne.

[link]

Kicsit olyan volt a dolog, mint az angolban, hogy a betű környezetén múlik, hogyan ejtjük, illetve más betűkörnyezetben más írásjel járt (közel vagy teljesen) azonos hanghoz.

A "modern" magyar nyelv ennek a "racionalizált" verziója.

Sok betű eltűnt, esetlegesen egymással közeli kiejtések összemosódtak egyetlen betű alá stb.

Szerintem ezt a folyamatot már nem a környező országok latin betű használata, hanem a saját nyelvi praktikum vezette.

Persze ezek a saját következtetéseim, kéne azért ide egy nyelvész.

Ha megnézed a korai írott emlékeinket, az látszik, hogy nincs különösebb rendszer abban, hogy egy hangot milyen betűvel jelölnek. Néha ugyanazt a hangot különböző módon jelölték le ugyanabban a szövegben. (Persze nem tudhatjuk, hogyan ejtették, csak feltételezzük.) Ilyen módon alakulhattak ki a ty, gy, stb. kettős betűk is, és akár az s, sz írásmód is.

[link]

[link]