Melyik a helyesebb?

Elérhetetlen.

Mind a kettő helyes, én valószínűleg az elsőt használnám/használom gyamrabban, így jön a számra.

Mindkettő helyesnek tetszik, de nekem a második szimpatikusabb.

De ez egy érdekes kérdés. Ha simán az igekötős igéket, illetve azok tagadását nézzük, akkor pusztán a három szó permutációjából hatféle megoldás vethető fel:

1. Béla be nem jött a szobába.

2. Béla bejött nem a szobába.

3. Béla nem bejött a szobába.

4. Béla nem jött be a szobába.

5. Béla jött be nem a szobába.

6. Béla jött nem be a szobába.

Ebből az 5. és 6. változatot el is felejthetjük.

Az 1. változat elég furcsán hangzik, de ha azt mondom, hogy „Béla kint fagyoskodott, de be nem jött volna a szobába, az istennek se”, akkor már természetesebben hangzik.

A 2. változatnál a tagadószó mintha a szobára vonatkozna, és az ember várná a folytatást: „Béla bejött nem a szobába, hanem a konyhába.”

A 3. változatot olvasva is az ember várná a folytatást: „Béla nem bejött a szobába, hanem berontott.”.

Leginkább a 4. változat tűnik természetesnek.

~ ~ ~

Viszont megint más a felállás, ha nem igéről, hanem igenévről van szó.

1. Be nem csukott ajtó.

2. Becsukott nem ajtó.

3. Nem becsukott ajtó.

4. Nem csukott be ajtó.

5. Csukott be nem ajtó.

6. Csukott nem be ajtó.

Az 5. és 6. változat megint felejthető.

Az 1. változat itt már kevésbé hangzik furcsán, sőt majdnem ez a legszimpatikusabb.

A 2. változat itt már nem tűnik elfogadhatónak.

A 3. változat is jónak tűnik, majdnem, ha nem annyira jónak, mint az 1. változat.

A 4. változat amennyire természetesnek tűnt az igekötős igénél, igenévnél kvázi ez is elfogadhatatlan.

~ ~ ~

Külön bonyolítja a témát, ha tovább ragozzuk a dolgokat.

folyik (ige) → befolyik (igekötős ige) → befolyás (főnév?) → befolyásol (ige)

És bár a befolyásol szó igekötővel kezdődik, mégsem igazi igekötős ige, tehát nem úgy keletkezett, hogy be- + folyásol, mert ez utóbbi nem igazán értelmes önmagában.

Tehát:

1. Béla be nem folyásolta Pétert.

2. Béla befolyásolta nem Pétert.

3. Béla nem befolyásolta Pétert.

4. Béla nem folyásolta be Pétert.

5. Béla folyásolta be nem Pétert.

6. Béla folyásolta nem be Pétert.

Az 5. és 6. itt is kiesett.

Az 1. változat itt is erőltetett, sőt erőltetettebb, mint a sima igekötős igénél.

A 2. változat is mintha folytatásért kiáltana: „Béla befolyásolta nem Pétert, hanem Józsit”. De ez kevésbé hangzik természetesnek, mint egy sima igekötős igénél.

A 3. változat az, ami önmagában a legtermészetesebbnek tűnik. A sima igekötős igével ellentétben nem érezzük azt, hogy a mondat nincs lezárva.

A 4. változat megint furcsán hangzik. Amíg a sima igekötős igénél ez a változat volt a legtermészetesebb, addig itt nagyon nem az.

~ ~ ~

Külön csavar a -ható/-hető képző. Bizonyos szempontból melléknévi igenév képzőnek tűnik, de más szempontból meg nagyon kilóg a sorból. Ez a képző igencsak külön életet él, kvázi önálló kategória. De a kérdés szempontjából hasonlóan viselkedik, mint a többi igenév. A nem elérhető és a nem érhető el hasonlóan helyesnek tűnik, bár a személyes szimpátiám inkább a nem érhető el felé hajlik.

2*Sü játékos kedvében volt. Így jó apropó egy apró megjegyzéshez. A magyar nyelv érdekes. Egyfelől sok hatás alakítja, másfelől - az értő fül számára - elképesztő mennyiségű hangulati elemet képes leírni pusztán a szavak variálásával. Gyakori, hogy egy árnyalatra nincs külön szavunk. Némi leleménnyel mégis leírható, mire gondolunk, és sokan meg is értik.

Min múlik? Mint minden más, a tanuláson, gyakorláson, sok tapasztalaton. Ekkor átlátjuk és helyesen asszociálunk. Ha nincs miből, akkor nem.