Hogyan kell irni?

kérdező...

ne privátban üzengess, hanem ide írd ki a mondandód

nem szégyen az, ha továbbra sem érted

1964-ben kezdtem írni tanulni. Akkor még volt olyan a könyvben, hogy dijó, rádijó és hasonlók.

A borjára nem emlékszem, de lehet azért, mert sem az ital, sem a fiatal állat nem csigázta fel az érdeklődésemet.

Népiesen, magánbeszélgetésben mondhatok póstát, kőrútat, ővet, borját, dijót stb., de leírva nem tartozik az irodalmi nyelvhez.

- Húrja, kórja, sírja, borja (bocija)

- kára, köre, vére, híre, szekere, bora, ...

Nem olyan egyszerű. Aki megtanulta, akinek van természetes érzéke, annak könnyű és nem érti, mi ebben a nehéz. Egy magyart tanuló külföldi elmondja.

Van bora és van borja - nem ugyanaz.

Van kora és van korja - hát hát, de értjük

Van kórja de mit jelent a kóra?

Van pírja de a píra értelmetlen.

Van pere de nincs perje - azonban valaki perel, de a perjel egészen más.

Van párja valakinek, és van pára az ablakon hidegben.

Ezeket bizony tanulni kell. És nem az összeset, hanem sok sok nyelvtant, irodalmat, és más nem ide tartozó (tényleg nem?) dolgot. Aztán ragad. Az ember már nem is tudja mitől tudja. Szóval van akinek (megfelelő előélettel) könnyű, és van akinek nem fog menni. Már lekésett róla. Nagy szenvedéssel ezt azt pótolhat, de azt a könnyed eleganciát, ahogy sokan értelmeznek, soha nem fogja megtanulni.

Nem politizálni akarok, de ez az, amiért az ember igazán dühös lehet az oktatás lezüllesztéséért. A lopást lehet pótolni, ezt majd néhány generáció múlva. És addig mennyien fognak szenvedni, lesz részük kioktatásban olyasmiért, amit nem ők követtek le. És ezért nem lehetetlen, mikor majd a kérdésre, ki fia borja vagy? nem lesz válasz. Nem értik.