Az önbizalomhiány, mint tudatállapot a nyugati társadalom "találmánya" vagy pedig egy természetes emberi tulajdonság, amit az evolúció alakított ki bennünk?

Biztos, hogy biológiailag kódolt dolog, amire aztán a társadalom ráerősít.

Egérkísérletekben súlyos stresszt okoz az alfahímmel szembeni alulmaradás. Ezeknek nyoma lesz, félénkebb, szorongóbb, óvatosabb lesz az állat. Valahonnan innen ered aztán az egész emberi sokkal komplexebb viselkedésforma.

Bőven van evolúciós alapja! Már egészen egyszerű állatok (mint mondjuk a homárok) is hierarchiába szervezik magukat. A hierarchiában elfoglalt helyért pedig harcolni kell. Persze nem harcolnak folyton, mivel a hierarchiában lentebb lévő homárok "összehúzódott" testtartást vesznek fel, és kerülik is a konfliktust az "egyenes tesstartású" homárokkal.

Sőt érdekes megfigyelés, hogy olyannyira hasonlítanak az emberre, hogy a hierarchiában elfoglalt hely (ezáltal a viselkedésük, értsd testtartástuk és konfliktuskerülésük) a szerotoninszintjükkel függ össze. Így aztán szerotoninvisszavétel-gátlók (amit a pszichiáterek írnak fel depresszióra) adásával a homár "felfelé csúszik" a hierarchiában!

Az ember valójában egy bonyolult biokémiai gyár, ahol minden folyamatnak van egy élettani megfelelője.

A sok bonyolult hatás között szerepel olyan, amely egyes kémiai elemek (mennyiségének, jellegének) megváltozását eredményezi, és ezt élettanilag önbizalomhiánynak nevezünk.

Szociológiai vagy viselkedéstani oldalról nézve a biológiai lény közösségbe nél, hatással vannak rá a többiek és ezek között az említett is szerepel.

Evolúciós szempontból ez egyfajta optimalizálás, de nem az egyed, hanem a faj szempontjából.

Nem feltétlenül fizikai testi problémát takar, hanem nagyon is lehet pszichológiai alapja az önbizalomhiánynak.

Azok a gyermekek, fiatalok, akik sportosabbak, jobb mozgásúak, könnyebben megpróbálkoznak olyan teljesítményt kívánó tornagyakorlatokkal, ami fizikai teljesítőképességük határán van, de akik kevésbé mozgékonyak, visszariadhatnak tőle.

Nevezetesen arra gondolok, amikor a tornaórán magasugráskor emelik a léceket és bár mindenki nekifut, ugrani már kevesebben ugranak egy határ után, van aki látványosan leblokkol, pedig magassága, testi felépítése alapján még bőven beleférne neki az ugrás.

Aztán ugye a merészebbek ugranak, attól függetlenül, hogy sikerül e nekik, mert akkor sincs különösebb baj, ha leveri a lécet, ám a mulyábbak magukban döntik el, hogy - ezt én már úgysem tudom átugrani - és meg sem próbálják, ami kifejezett jele az önbizalomhiánynak, bár természetesen annak mértéke, vagy fokozatai ennyiből nem állapítható meg.

Amúgy is kialakulhat egyfajta gátlásosság, ami egy bizonyos szinten még kívánatos is, hiszen sok mindenhez kell viszonyulnunk, nem lehetünk teljesen gátlástalanok, de ez akár túlzott is lehet, teljesen konfliktuskerülővé válhat valaki, aki még a normálisnak számító stresszel sem tud megbirkózni, feleléskor leblokkol, vagy az a fajta stressz, mondjuk a vizsgadrukk, vagy a sportolóknál a verseny izgalma, ami másokat éppen a szokásosnál nagyobb teljesítményre sarkallja, az fordítva hat.

Talán itt is van biológiai alapja, mert ahogyan írták a biokémia működteti szervezetünket és ugyanaz az adrenalinlöket ami egyeseknél bátorságot gerjeszt, másoknál meg félelmet, lehet kémiai alapú, aminek tapasztalati okai is vannak, vagy lehetnek, vagyis a lelki háttérnek is van biológiai oka.

Szerintem a válasz mind a kettő, egyrészt evolúciós alapok kimutathatók, másrészt nyilván a társadalom felfokozott igényeit nem egyformán könnyen teljesítjük, vagy éljük meg.

#7: "Öntudata csak az embernek van."

Ezt miből lehet tudni ilyen biztosan? Gondolom, a véleményed sok állatkísérleten, megfigyelésen, és ilyen jellegű tanulmányok átolvasásán alapul.

Itt pl. ezt írják( [link] ): "A csimpánzok agyának szerkezete meglepően hasonlít az emberéhez. Viselkedésük, szociális kapcsolataik, érzelmeik kifejezése és annak igénye, intellektuális képességeik több tekintetben hasonlóak az emberéhez. Különféle mentális jellegeket, amelyeket egykor kizárólag az embereknek tulajdonítottak, már kimutattak a csimpánzoknál is. Ilyenek az értelmes gondolkodás, az absztrakció, az általánosítás vagy az én-tudat."

Ráadásul a csimpánzoknál is simán kimutatható akár az önbizalomhiány is.

Még a csimpánzoknál butább lényeknél is olyan meglepő eredmények mutathatóak ki, ami az öntudat primitív szintű meglétére utalhat: [link]

Kissé megzavarodtam. Te vagy tájékozatlan, vagy ők?

#7: "Ezzel kizártuk a hagyományos biológiai evolúciót a képből."

Ezzel kizártuk??? Mivel zártuk ki? Amikor az evolúció során megjelent az első kezdetleges agy, és a többi lénynek még nem volt ilyenje, akkor ebből arra lehetett következtetni, hogy az első agyas lény nem az evolúció terméke volt?

#7: "Nézd ez logikus. Az önbizalomhoz mint olyanhoz kell öntudat, hiszen azt jelenti hogy hogyan tekintesz nmagadra."

Logikus?

Mondjuk nevelj fel 3 kutyát imigyen:

Mindig adj nekik feladatokat rendszeresen. Az egyik kutyát szinte mindig szidd meg, ne adj neki jutalomfalatot, akár jól végzi a dolgát, akár nem. A másodiknál tedd ezt kissé igazságosabban. A harmadiknál mindig igazságosan.

Szerintem így lesz három olyan felnőtt kutyád, amelyikből az első keményen önbizalomhiányos lesz, és minden feladatmegoldásba félve és bizonytalanul fog majd bele. A második ilyenkor kissé hatékonyabb lesz, és lesz a harmadik, aki buzgón fog teljesíteni.

Ehhez nem kell öntudat, és elég csak léteznie a tanult és "behuzalozott" ösztönök összjátékának.

Na most nevelj fel három kutyát igazságosan, és még így is fogod tapasztalni, hogy lesz különbség az önbizalmuk megnyilvánulása között.

Egyre inkább úgy érzem, hogy te valóban nem vagy önbizalomhiányos, csak meglepő módon ezt nem az általad megcélzott témában megszerzett ismeretek nagy mennyisége alapozza meg, hanem éppen a hiánya.

Furcsa, de megállapíthatjuk tehát, hogy sokszor nem csak az önbizalomhiány alakul ki alaptalanul, de az önbizalom is. Nem?

@Kérdező

Az önbizalom nem egy darab egység, hiszen számos fogalmat társíthatunk hozzá, ill. ezek egymás eredői, és egyik a másik nélkül nem létezik.

Bátorság, gyávaság, tehetség, erő, intelligencia, szépség, túlzó vagy elhanyagolt óvatosság, körültekintés képessége...stb.

És nem kevéssé a szerencse!!!

Pl. megfigyelték, hogy egyes oroszlánok nagyon magabiztosan és bátran, agresszívan vadásztak. Ez jó volt a közösségnek, mert több vadat ejtettek élelem gyanánt, ám ezek az oroszlánok sokkal többet is sérültek meg. Idővel ezek előbb pusztultak el az óvatos, körültekintővel szemben, vagyis azokkal szemben, akik kissé, de nem egészségtelenül voltak önbizalomhiányosak.

Ez utóbbiak összességében mégis sikeresebbek voltak, mert kissé kevesebb élelemmel is fenn tudták tartani magukat, és sikeresebben is szaporodtak, hiszen tovább éltek.

Magyarán a túl bátrak, túl agresszívak, túl önbizalommal teliek kiszelektálódtak. Ám a túl bátrak se tűntek el mind, csak kevesebben maradtak, hiszen végül is a csoportnak jól jön néha egy hős... :)