Ha van elegendő motíváció, és akarat, mindenképp elérjük a célunkat?

Ha csak apróságokról beszélünk, mint mondjuk megtanulni egy nyelvet, vagy elvégezni az egyetemet, jó munkát találni, fizetésemelést kiharcolni, stb. akkor így van. Akarattal és kitartással, meg persze idővel el lehet érni szinte mindent.

Amint olyan célokról beszélünk, amihez több ember kell, már sokkal kevésbé igaz a dolog. Pl. ha egy emberrel te ki akarsz építeni egy hosszan tartó párkapcsolatot, a te akaratod nem elég. Kell az övé is. A legtöbb ember megtapasztalja életében, amikor nagyon-nagyon akarja hogy egy kapcsolat működjön, de mégse működik. Vagy vegyünk egy olyan példát, amihez NAGYON sok ember kell. Pl. be akarom vezetni a globális kommunizmust. Akármilyen erős a motivációm, nincs túl sok esélyem a sikerre.

Az akarat olyan, mint egy erő. Ha csak rád kell hatnia, akkor reális mértékű erővel nagy változást tudsz elérni. De minél több emberre kell hatnia, annál kisebb változást ér el ugyanakkora erő. És ha a többi ember ereje más irányba hat, akkor kioltják a te erődet, akármilyen erős.

> Ha van elegendő motíváció, és akarat, mindenképp elérjük a célunkat?

Nyilván nem. Akármekkora motivációd és akaratod van, nem fogsz tudni mondjuk – segédeszközök nélkül – 20 méter magasra felugrani. Akkor sem, ha mondjuk egy kútba estél, az életed múlik rajta hogy kijuss, tehát eléggé akarod, eléggé motivált vagy benne. Az, hogy eléred-e a célodat, az attól is függ, hogy megvannak-e a megfelelő feltételek benned, a megfelelő képességek. Pl. az előbbi példában nincs és biológiailag nem is lehet olyan izomzatod, ami képessé tenne egy 20 méteres ugrásra. Másrészt vannak külső tényezők, amik szintén meghatározóak abban, hogy eléred-e a célodat, vagy sem. Nyilván nagyon-nagyon sok tudós Nobel-díjat akarna kapni. De hiába akarja 100%-ig ezer fizikus, hiába a végtelenségig motivált benne, mivel fizikai Nobel-díjat évente adnak, és maximum 2-3 embernek, így 50 évnyi aktív munkásság alatt maximum 100-150 fizikusnak teljesülhet csak a célja az ezerből.

Nyilván az akaraterő, motiváció fontos. Az ember sokszor hajlamos alulértékelni a saját képességeit, lehetőségeit, el tudná érni az adott célt, mégis feladja. Így nem véletlen, hogy ennyire hangsúlyt kap az akaraterő. De az akaraterő mellet az is kell, hogy az a cél egyébként elérhető legyen, objektív és szubjektív szempontból is.

> Nem szabad hamar feladni..ez kényes kérdés..de szerintem minél nagyobb az akarat annál gyorsabb az eredmény.

Nem szabad hamar feladni. De ha valami sokáig nem sikerül, akkor meg kell nézni, hogy helyes célt tűztünk-e ki. Megvan-e hozzá a megfelelő képességünk, lehetőségünk? Ezt felül kell vizsgálni, mert lehet, hogy olyan célt tűz ki valaki, amit soha nem érhetne el, és inkább más célt kell megfogalmaznia. Illetve felül kell vizsgálni, hogy a megfelelő lépéseket tettük-e a cél felé, jó eszközöket, módszereket használunk-e. Mert ha egy száz éves fát akarsz kivágni, az nem lehetetlen, ha baltával, vagy fűrésszel állsz neki. De igencsak nehezen fog menni, ha kézzel akarod kitépni gyökerestől.

A „gyorsabb” relatív jelző. Sok cél valóban gyorsabban elérhető, ha az ember elszánt, kitartó. De ha valaki, akinek nyolc általánosa van orvos akar lenni, azért az nem kevés idő, akkor sem, ha nagyon elszánt. Nem is a cél elérésének ideje a fontos itt, hanem annak a sorba vétele, hogy milyen lépések kellene a cél eléréséhez, és ezekből az elmúlt időszakban milyen lépéseket sikerült megtenni, hol tartunk, hogyan haladunk a cél elérésében.

~ ~ ~

Illetve a leginkább emberhez méltó célok sokszor jellegükből fakadóan soha nem érhetőek el teljesen. A cél tulajdonképpen nem valahova való megérkezés, hanem egy-egy újabb lépés megtétele. Aki sakkozni akar megtanulni, az soha nem fogja azt mondani, hogy „kész, végeztem”. Mindig lehet tanulni valami újat. Ha valakinek a sakkozás az életcélja, akkor az egy életre szóló életcél tud lenni.

Egy nagyon jó könyvet olvastam a témában, hogy mi az , ami csak rajtunk múlik és mi az , ami már nem.

Ez a könyv:

[link]

Nem.

Hitler sem érte el a célját.

Akkor érjük el a célt, ha reális, és nem haladja meg a lehetőségeket. Fontos persze az is, hogy legyen tehetségünk is ahhoz, amit el akarunk érni.