Hogy lehet a posteriori cáfolni a szolipszizmust?

Sehogy.

Viszont lehet azt mondani, hogy értelmetlen, mert semmiféle cselekvési terv vagy bizonyítás nem következik belőle.

Sci-fiben is lehet. Meg is tették sokszor.

Egyszer volt egy novella, ami ennek elég extrém verzióját taglalta, sajnos nem emlékszem sem a szerzőre, sem a címre.

A lényeg az volt, hogy a világban különböző anomáliák jelentek meg, fizikai állandók kezdtek fluktuálni, távoli csillagok fénye eltűnt stb.

Kiderült, hogy az egész világot egy kórházban fekvő kómás álmodja és ahogy ébredezik, a valóság kezd szétesni.

Szóval a világvége kivédésére vissza kellett altatni.

Tulajdonképpen elég nehéz cáfolni mindent, aminek a kiindulási axiómái közt ott van, hogy minden bejövő információ hamis, téves, hibás.

Konteósok szeretik is használni.

Az ilyen témákkal mindig az a baj, hogy viszonylag röviden és egyszerűen taglalnak meglehetősen nehezen megfogható dolgokat. Aztán nem csoda, hogy százan ezer félének értik, így pedig évekig lehet vitatkozni előrelépés nélkül.

Például ott van az az "állítás", hogy minden bejövő információ hamis. Ez mit jelent? Látok egy fát. Mi a bejövő? A róla érkező fény? Mi az információ? A fény összetétele, tulajdonságai, vagy ami az agyamban leképeződik? Mi képeződik le és hová? Lehet folytatni.. a többségre nincs válasz, mert még nem tart ott a tudomány. De kijelenteni, hogy ez axióma, azt lehet. Kár, hogy semmi köze az axióma fogalmához. Legalábbis ahhoz, mit a hozzáértő többség konszenzusosan annak tart.

Márpedig egy elméletet vizsgálni addig a pontig érdemes, amig meg nem találjuk az első ellentmondást vagy hézagot. Ami utána jön, az már nem tárgyalható. Beszélgetni róla lehet, de az a csevegés kategóriája, nem a tudományos vitáé.

Valójában ilyen filozófiai irányzatokat nem is igazán szoktak bizonyítani vagy cáfolni. Ebben is vannak rések, ellentmondások (ha mással nem, de pl. más irányzatokkal), ahogy a többiben is. Ha lenne olyan világnézeti, filozófiai irányzat, amit tudományosan bizonyítani lehetne, akkor a többire nem is lenne szükség.

Ez olyan, mint hogy hogyan lehetne bizonyítani (vagy cáfolni), hogy a pohár félig üres, és nem félig teli. :)

Talán George Berkeley járt ehhez legközelebb, leegyszerűsítve nála a létezés azt jelenti hogy érzékelve van valami (esse est percipi), tehát kicsit meg is kerüli a kérdést, miközben az anyagi világot nem tartja feltétlenül önmagában létezőnek (de több mint egy elmét feltételez, ilyen értelemben nem szolipszizmus). Az istenérve kb az, hogy az érzékelt valóság (aminek valósága nem elválasztható az érzékeléstől) koherens, pl. amikor kimész egy szobából majd visszamész, akkor ugyanazokat a tárgyakat fogod ott találni, pedig te egy ideig nem érzékelted őket, tehát nem is létezhettek akkor. Berkeley válasza erre az hogy léteznie kell egy olyan szellemnek saját magunkon kívül, ami érzékeli a világot (és nála fogalmilag el nem választható módon megteremti), ezért léteznek akkor is amikor te éppen nem látod őket.

Ilyen értelemben az ő istenérve a posteriori, hiszen a tapasztalatra épül, és a szolipszizmus cáfolata, mivel egy másik szellem létét is bizonyítja. Viszont Kant a priori és a posteriori kategorizálása csak részben húzható rá Berkeley filozófiájára.

"egy másik szellem létét is bizonyítja"

Pont ez az, hogy nem bizonyítja.

Ugyanis simán elképzelhető az, hogy az agyad egy másik része képzeli el a világot (állandóan), és a tudatod csak érzékeli.