A spanyol konkvisztádorok hogy kommunikáltak az indiánokkal? Hogy oldották meg? ₩

Jó kérdés, hogy úgy általánosságban hogy értetik meg magukat az egymást felfedező népek, akik között értelemszerűen jó ideig még nem lesz tolmácsolni képes személy...

Ami viszont a gyarmatosítókat illeti, nem úgy tűnik, hogy egyáltalán kommunikálni akartak volna. Az a nagy helyzet, hogy másfél évszázaddal ezelőtt még az európai múzeumok természettudományos gyűjteményeiben a kitömött állatok között szerepeltek a nem europid területekről begyűjtött embertípusok. A fehér-keresztények nem tartották ám embernek a többi "barbár-pogány" népséget. Ha nem állt az útjukból belepuffantottak, aztán kész. Nekik volt előbb feltalálva a fegyver, úgyhogy szépen elvették mások földrészeit, gyakorlatilag kiirtották őket, azt szépen lehetett beköltözni a megszerzett földekre... Aztán mentek Afrika közepébe, fogtak hosszú létrákat, a fokai közé betuszkolták 25-30 szerecsen fejét, oda-vissza átfűztek végig egy láncot a vállak alatt, fokok fölött, azt hajtották lefelé őket a tengerpartra rabszolgának. A kommunikáció az volt, hogy aki nem bírt menni, abba belelőttek. Az amerikai ültetvényekre tartó rabszolga-szállítmányok fele élve célba se ért.

Bizonyára akadt néhány bogaras polihisztor, akit érdekeltek a nyelvek, a többit kevésbé. Egyszerűen nem kezelték egymást egy szinten. Hát ezer évig az volt a jelszó, hogy "egy az Isten", más isteneket, kultúrákat, rasszokat meg tűzzel-vassal tapostak el. Még be is magyarázták maguknak, hogy ez valami "igaz küldetés" a jó nevében. Na ennyit a konkvisztádorokról.

Az emberek az óhazában is nemegyszer találkoztak más nyelvű emberrel, hiszen sok nyelvjárás volt, akár a Magyar Királyságot nézzük, akár mondjuk a franciát, de az ember gyorsan tanul és találékony, meg a rejtjeleket is megfejtik, az enigmát például, vagy a titkosírást, akkor a kommunikációs szándékkal nyilván boldogul.

Nagyjából az állatok is megértetik egymással a legfontosabbat testbeszéddel, ráutaló magatartással, de nyilván az ember tud kommunikálni és tanulni, meg tanítani.

Mondok példát is: rámutatott egy almára és mondta: - alma. Étel -

Majd egy körtére: - körte. Étel -. Aztán magára mutatott és mondta: - nekem étel - majd elővett egy üveggyöngyöt és mutatta - neked gyöngy.-

Aztán ha kellett többször elismételte, egy kicsit másképpen, ha kellett, amíg a legegyszerűbb, legfontosabb dolgokat tisztázták.

Természetesen félreértések előfordultak, különösen más kultúrkör találkozásakor, gondoljunk csak arra, amikor a fejrázás, vagy a bólogatás ellentétes jelentésű, de figyelmes kommunikációval kiderül az ilyesmi.

Pizarronak szerencséje volt az inkákkal, mert isteneknek nézték őket eleinte, amíg féktelen arany utáni vágyuk el nem árulta brutális természetüket, nagyjából ahogy a hármas írta, gondolom a történet közismert.