Az Ókori Hellász miért bukott el ?

Egyrészt a kérdés inkább történelmi mint politikai kérdés, másrészt egy nagyon összetett témát vet fel.

Egyrészt valóban a városállamok együttes fellépésének hiánya nyilvánvalóan akadályozta őket abban hogy felléphessenek nagyobb fenyegetésekkel szemben.

Szinte teljes történelmük alatt háborúznak egymással a városállamok.

Elsőként Nagy Sándor foglalja el őket, majd halála után az utód államok sorra Római irányítás alá kerültek. Persze kérdés hogy ha a görög belpolitika más lett volna még ezek előtt, akkor alakulhatott-e volna máshogy.

Ugyanakkor haditechnika terén is a görögökre jellemző harcmodor vereséget szenvedett az előbbi két hódítóval szemben, így a bukás elkerülése sokkal összetettebb probléma.

Sajnos ilyen röviden nem lehet erre a kérdésre kielégítő választ adni, így kénytelen leszel magad utána nézni a részleteknek.

Birodalomnak nem nevezném, eléggé szétszabdalt volt. Ha egy régi korszakban egy alakulat túl nagy területet foglal el, akkor az egység felbomlik, akadozik a kommunikáció, a perifériák egy idő után le- vagy elszakadnak.

Lehet demográfiai oka is, egy fásultabb társadalomban kevesebb a gyerek, mint egy friss és feltörekvő területen.

Benne lehet az is, hogy a görög tudósok megalázónak érezték, ha egy kutatás gyakorlati célokra irányult. Egy csomó mindent felfedeztek anélkül, hogy használni akarták volna... és hát mások másképp álltak ehhez a kérdéshez.

Egyébként az 1. válaszadó nagyon átgondolt és átfogó választ adott.

"Elsőként Nagy Sándor foglalja el őket"

Nem Nagy Sándor, hanem az apja, II. Philipposz, bár a halála után Nagy Sándornak is újra meg kellett regulázni őket.

A haditechnika szerepe is inkább csak a makedón hódítás idején volt jelentős, amikor Philippos meglepte a világot a makedón falanxszal meg a megreformált lovassággal. A későbbiekben a görögök alkalmazkodtak az ellenséghez, de a Nagy Sándor után a világ a birodalmi szerveződés irányába mozdult el (tulajdonképpen ekkor jött rá Róma is, hogy a megszállt területeket meg is lehet tartani, nemcsak kirabolni és szövetségre kényszeríteni) és egy városállam nem versenyezhetett egy egész birodalommal.

Hellász fénykora a Kr. e. 5. században volt, az Óperzsa Birodalom legyőzése után. A két legerősebb polisz csakugyan Athén és Spárta volt ekkor, a többi görög polisz többsége ennek a kettőnek volt alárendelve (Athénnak a Déloszi szövetségen keresztül, Spártának pedig a Peloponnészoszi szövetségen keresztül). De voltak független poliszok is, akik egyik szövetségbe sem tartoztak bele, és elég erősek voltak, hogy mindkettőtől megvédjék magukat.

A két nagy szövetség több háborút is vívott egymással (a peloponnészoszi háborút, majd később a 4. században további háborúkat), amely során igazából annyira meggyengültek, hogy mindkettő elvesztette nagyhatalmi státuszát. Athént járványok is tizedelték, a Spártaiaktól vereséget is szenvedtek, a peloponnészoszi háború után a déloszi szövetség megszűnt, Athén városfalát lerombolták, igazából csak egy polisz lett a többi között. Spártával meg az történt, a folyamatos háborúk miatt egyre fogyatkozott a szabad spártaiak létszáma, és egy alkalommal az ifjakra (az utánpótlásra) ráomlott a gymnasion egy földrengés során, és ez olyna nagy vérveszteség volt, hogy azt Spárta már nem tudta kiheverni (Kr. e. 370 körül történt ez). A végén összesen 700 teljes jogú polgára volt a városnak...

Azt is látni kell, hogy a perzsák folyamatosan pénzelték valamelyik városállamot, hogy támadjon rá a többire. Sok esetben a spártaiakat pénzelték Athén ellen. Később Thébát pénzelték, igazából Philipposz hódítása előtt már Théba volt a legerősebb polisz, Athén és Spárta pedig szövetségben háborúzott ellenük... A lényeg az, hogy ha egy polisz felemelkedett, akkor a többi összefogott ellene, és ha legyőzték, az ellen fordultak (bevonva a legyőzött ellenséget is a szövetségbe), aki újonnan erősödött meg. Ilyen módon a 300-as évek végére felemésztette magát Hellász, a poliszok ereje felmorzsolódott a háborúkban.

Amikor a makedónok hódítottak, akkor összefogtak ellenük, mint külső hódító ellen, de vereséget szenvedtek. Egyébként fiatal korában Philipposz látott egy csatát, amelyet Théba vívott Spárta ellen, és a thébaiak (akik győztek is), újfajta phalanx technikát alkalmaztak. Ezt a taktikát vette át és fejlesztette tovább a makedón phalanxban a király.

Nagy Sándor halála után a makedón-görög kultúra elterjedt keleten, és ún. hellenisztikus államok jöttek létre (ahol a görög-makedón elit irányította az adott birodalmat), és ezek folyamatosan háborúztak egymással. Hellászban is voltak ekkor is különféle szövetségek a poliszok között (pl. Achaiai szövetség), de végül Róma meghódította ezeket a hellenisztikus államokat.

A kérdésedre válaszolva (és most visszatérve a makedón hódítás előtti korszakokra), a görögség soha nem volt egységes nép, bár egyesítette őket a közös nyelv, az írás, a vallás, a kultúra, és ha baj volt, ezt közösen, összefogva védelmezték is a közös ellenséggel szemben, de máskülönben folyamatosan egymás ellen háborúztak. Egy görög először a poliszának a polgára volt, és utána volt görög.

Egyébként az is túlzás, hogy közösen védték a hellén világot a külső támadás ellen. A Kis-Ázsiai poliszok perzsa hódítását tétlenül nézték, mert pl. magának Athén városának nem állt érdekében, hogy bármit is tegyen (Spártának sem). Sőt, ezek a meghódított poliszok még Athén kereskedelmi vetélytársai is voltak, azaz még érdekükben is állt.

Amikor Thermopülai után világossá vált, hogy szabad az út a perzsák előtt Attika felé, akkor a Spártaiak rögtön visszavonultak a Peloponnészoszra, és sorsára hagyták Athént, csak Spárta védelmével törődtek azután... Szóval még ilyenkor is csak saját magukkal törődtek.