Szerinted Julianus barát tényleg talált keleten egy népet, amely magyarul beszélt, vagy csak kitalálta?

Valóban.

Ottó és társai az akkori keresztény világ határain túlra térítőmisszió keretében mentek, de legnagyobb megdöbbenésükre találtak magyarokat, talán ez inspirálta Julianust, de mint írtam, utazásainak más célja is lehetett, vagy volt. Ennek nem maradt írásbeli nyoma, nem tudjuk, mit mondott Ottó Julianusnak, csak annyit, amit ő mondott később Riccardusnak, mindezt sajnos Riccardus tollából.

Az tényleg sajnálatos, hogy Riccardus, mert a szentszéknek valójában ő írta a jelentést meglehetősen elfogult volt, de sok dolog viszont valószínűsíthető, például Julianus útvonalai.

Sajnos személyesen nem olvastam ezt az írást, csak mások erről szóló megjegyzéseit, idézeteit, így pontosabban nem tudjuk megvitatni a benne foglaltakat.

Julianus kényszerű diplomáciai tevékenységére tudtommal máshol is van utalás. Második útja alkalmával már a mongol hódítókba ütközött. Ekkorra már a kinti magyarság találkozott a mongol áradattal, lehetséges, hogy ez szórta aztán szét őket, nem tudjuk, mi lett a sorsuk, hogyan alakult tovább az életük a történelem viharaiban, de Julianus személye valóságos és a magyarság másik ágának létezése is valószínű, de természetesen egyéb források hiányában merülnek fel kérdések, vagy kételyek.

Azon kívül, hogy a beszámolóban vannak túlzó elemek, ami akár abból is származhat, hogy maga Julianus is félreérthetett néhány dolgot, amit Riccardus még talán tódított is, a beszámoló azon részlete, hogy magyarokat talált, elég egyértelmű.

Azt meg kell jegyeznem, az írás stílusa jellegzetes a korára, Riccardus a feljebbvalóinak írt és a római egyházfőknek nem írhatott akármit, különösen a kereszténységgel kapcsolatban kellett megfésülnie a mondanivalóját.

Erre a korra jószerével még nem alakultak ki a keresztény világ irodalmi stílusai, minden író a saját tehetsége szerint fogalmazta meg mondanivalóját, az egyházi jellegű írások etalonja a Biblia volt, különösen, hogy az írás latin nyelven lett lejegyezve egyházfők számára, márpedig a latin nyelvről közismert, hogy az évezredek alatt nem mindig pontosan ugyanazt értették ki a szövegekből, mert annak hangulati elemei, vagy egyes esetekben az értelme is változott, így a fordítóknak alaposan meg kell küzdeniük az értelmezéssel, hogy a korabeli írás a saját korában pontosan mit is jelenthetett, mert igazából azt kell, vagy kellene visszaadniuk a mai nyelvekre történő fordításokban.

Nem mintha kétségbe vonnám a fordító tehetségét, de például megemlíthetem E.A. Poe közismert Holló című versét, amelyet tucatnyian fordítottak magyarra, a leghíresebbek közülük Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és attól függetlenül, hogy korban hozzánk sokkal közelebb áll és az angol nyelv kevésbé esett át változásokon, mint a latin, mégis teljesen más a szövegezésük, a hangulatuk és részben ezáltal az értelmük is, bár természetesen a líra az más, mint a próza, csakhogy az idő távlata viszont ilyen jelleggel is bír.

Mindent összevetve az a része a beszámolónak, hogy Julianus magyarokkal találkozott az útja során, félreérthetetlen.

Marad tehát az, hogy igaz e, vagy kitaláció a távoli területen élő magyarság létezése?

Szerintem igaz, említettem már, hogy számos modern kori ásatásnál kerülnek elő különböző korokból, tudtommal ebből is, jellegzetes magyar leletek, amik alátámasztják Julianus beszámolóját.