Miért került Hitler háborús konfliktusba egy idő után az egész világgal, egyáltalán nem érzékelte se ő, se a vezetői, hogy ez bukás lesz?

Nem volt az annyira esélytelen. Gondold meg, a nyugati frontot, ahol az I. világháborút elveszítették a németek, Hitler 1940-ben simán nyerte. A keleti fronton már az I. világháborút lényegében a németek nyerték: a cári Oroszország összeomlott. 1941-ben úgy tűnhetett a finn háború alapján is, hogy a Vörös Hadsereg egy vicc.

Az a véleményem, hogy egy I. világháborús stílusú, tehát nem tömeggyilkos hajlamú német vezetés a II. világháborút is megnyerte volna: Sztálint annyian útálták. Ukrajna-szerte nagyon sokfelé felszabadítóként köszöntötték a németeket, és csak néhány hét után jöttek rá, hogy ez olyasfajta felszabadítás volt, amilyet mi éltünk át 1944-45-ben...

Abban persze igazad van, hogy Amerika meghódítására Hitlernek nem sok esélye volt. De Amerikának egy kontinentális győztes Németország meghódítására mekkora? Ne totális háborúban gondolkodj feltétlenül. Békekötések is vannak ám a világon :-)

Az 1941-es döntéshozók még nem számítottak atombombára, de az is csak történelmi véletlen és nem valamiféle szükségszerűség, hogy Amerika hozta össze a csodafegyvert, és nem Hitler.

Szoktam azzal viccelődni, hogy ha Németország megnyeri a világháborút, akkor most volna egy német dominanciájú egyesült Európa, benne egy némiképpen független Nagy-Britanniával, Oroszországnak volna egy németekkel szövetséges nacionalista katonai kormányzata, erős hatalom volna még az Egyesült Államok, Kína és Japán. Ezzel szemben manapság...

A diktatúráknak ez a sajátossága. Hitler nem volt jó vezető, ő egy diktátor volt, aki teljes kontrollt akart. A legnagyobb hibát akkor követte el, amikor a hadsereg irányítását átvette. Ha hagyja a német hadsereget szabadon, szakmai alapon dolgozni, akkor meglett volna a Szovjetunió.

Egy ember nem tud hosszabb távon jól vezetni, mert nincs olyan, hogy mindent tudunk. De van egy másik dolog: egy erős rezsimnek van tehetetlensége, azaz a vezető annyira szelektálja a lehetséges utódokat, hogy képtelenség leváltani, ezért amikor mindenki érzi, hogy ebből jó nem sülhet ki, még akkor is kénytelenek elnézni a vezető randalírozását, mert egyszerűen nem lehet leváltani. Az utolsó két évben ez volt a történések mozgatója.

A diktátor nem jó vezető.

A jó vezető hozzáértőket, szakmájukat magas fokon tudó és gyakorló embereket vesz maga köré - és hagyja, hogy legjobb tudásuk szerint tegyék dolgukat, igaz, az ő jóváhagyása mellett.

A diktátornak olyan emberek kellenek beosztottjainak, akik az ő akaratát hajtják végre nevük adásával, tehát a diktátor jó és szeretnivaló maradhat, mert van mást szidni.

Hosszabb ideig lehet diktátor, de a bukás eleve borítékolva van.

Két nagy hibát vétett. A SzU megtámadása, a Molotov–Ribbentrop-paktum felrúgása.

Nem akart Stálinnal osztozni Európán, az addigi sikeres előrehaladás alapján rosszul mérte fel az esélyeket a SzU ellen.

A másik hibát nem is ő vétette, hanem a szövetségese, Japán: az USA megtámadása, ami Hitlert is kényszerítette a hadüzenetre.

Ha ez a kettő nem történik meg, valószínűleg sikeres lett volna a hadjárata, a két legnagyobb ellenfél nem száll be.

Legalábbis van erre esély.

A vége felől nézve valóban úgy tűnik, hogy Hitler kihívta maga ellen az egész világot egy olyan háborúba, ahol csak veszíthetett. De a 30-as években még egyáltalán nem ez volt a célja, neki is volt annyi esze, hogy tisztában volt Németország erejével (a kezdeti időszakban még reálisan gondolkodott, illetve jobban hallgatott a körülötte lévő emberekre is). Azért azt ne feledjük, hogy Hitler "a semmiből" küzdötte fel magát a kancellári székbe, majd a führeri pozícióba, ami nem azt mutatja, hogy politikusként nem akármilyen képességekkel rendelkezett (ezzel nem dicsérem, ezek tények).

Hitler eredeti célja "csak" annyi volt, hogy a németeknek "életteret" biztosítson, azaz egy Baltikumtól kb. a Benelux államokig terjeszkedő nagy Németország létrehozása, illetve a revans a franciáknak, és a náluk lévő volt német területek visszaszerzése. Olyan országokkal, mint Nagy-Britannia vagy USA, semmi dolga nem volt, a háborút ő egy európai konfliktusnak képzelte el, ahol csak az érintett országokkal háborúzik (más kérdés, hogy azt nem mérte fel, hogy a világ egyik nagyhatalma sem tűri el az erőviszonyok megváltozását Németország javára, így az ő beavatkozásuk elkerülhetetlen volt).

Pl. a britekkel mindvégig jó viszonyra törekedett, igyekezett állandóan gesztusokat tenni nekik, és amikor végül mégis hadat üzentek Németországnak a britek (Lengyelország lerohanása következtében), akkor Hitler nagyon összetört (ezt a környezetében lévő emberek naplóiból tudjuk). De még ezután is azért akarta őket megtörni minél előbb repülőgép-támadásokkal, hogy semlegesítse őket. Azzal sem számolt, hogy az USA belép a háborúba az európai hadszíntéren, egyrészt a Pearl Harbor-dolgot úgy kezelte, hogy az Japán és az USA különháborúja, és nincs semmi dolga Európában az amerikaiaknak. A tengelyhatalmak és a szövetségesek között egyébként az a nagy különbség, hogy a szövetségesek koordináltak egymással, konferenciákat tartottak, előre egyeztették a világ felosztását a háború után, illetve katonai segítséget nyújtottak egymásnak, minden hadszínteret egymás összefüggéseiben látták. Ezzel szemben Németország és Japán csak papíron volt szövetséges, de egyáltalán nem koordináltak érdemben, mindkét hatalom a saját feje után ment, a saját háborúját vívta párhuzamosan, tehát közös stratégiai elképzeléseik nem voltak. Hitler kb. azt gondolhatta, hogy a szövetségesek is ilyenek egymás között, de ebben tévednie kellett, és ez volt igazából a hibás elem a számításában.

Pont ez igaz a szovjetek elleni hadjáratra is, amit eredetileg Hitler később szeretett volna elindítani, teljesen tisztában volt azzal, hogy ha nyugaton háborúzik pl. a britekkel (ha már egyáltalán harcba keveredett velük), akkor teljesen hibás döntés egy szovjet-háború. De mégis belesodródott az események láncolata miatt, amit egy ponton túl egyáltalán nem ő irányított, hanem rajta kívülálló körülmények. Azzal sem számolt, hogy Sztálin majd Churchillel és Roosevelttel fog kooperálgatni, Hitler eredeti elképzeléseiben egyáltalán nem szerepeltek ezek.

Akkor is majdnem agyvérzést kapott, mikor Pearl Harborról tudomást szerzett.

Amerikához sosem akart hozzányúlni. Túl nagy falat volt, túl messze és amúgy elég sokáig jelentős támogatást is élvezett amerikai oldalról, már a hatalomra jutásában is, de később is, sok üzlet is folyamatban volt az Államokkal.

A japán lépés teljesen meglepetésként érte.

Mint Szálint az ő hátbaszúrása, mikor a paktum ellenére megindult az offenzíva a SzU ellen.

A szövetségesek valóban összejátszottak, gonoszabbak, gátlástalanabbak voltak, ahogy írta valaki. Normális ember nem szövetkezik a szovjetekkel, nem irtat ki milliókat, de a szövetségesek ezt simán megtették.

Viszont kezdettől fennállt ez a kapcsolat, összeesküvés. Amerika már a Barbarossa előtt támogatta keményen a SZU-t, ill. Angliát is. Amazok meg valahogy nem akarták megtámadni a SZU-t, pedig az ugyanúgy elfoglalta Lengyelországot. Hitler tehát kénytelen volt háborúzni Angliával, Franciaországgal. Majd effektíve az USA-val régóta háborúzott a tengeren, és az valószínűleg előbb-utóbb, kb. 1942-re megtámadta volna. Nem hagyta veszni az érdekeltségeit, azt, amit Angliának kölcsönzött. A SZU meg ezalatt veszélyt jelentett, kétfrontos háborúval fenyegetett, és kellettek a nyersanyagai az Anglia elleni háborúhoz. Ez az egy hadjárat talán hiba volt.