A kapitalista rendszerben már nincs olyan, hogy valaki meggyőződésből, elvből tesz valamit, hanem az egyetlen szempont a “mennyit fizetsz”?

Most hunyorítsunk kicsit és akkor kiderül, hogy van valami értelem a kérdező kérdésében, valóban, a kapitalizmusban sok függ a pénztől, alapvetően meghatározza a társadalmi helyzetet.

Mondjuk egy rabszolgatartó társadalomban is nagy értéke volt a pénznek, embereket lehetett rajta venni, bár az igaz, hogy a szocialista társadalmakban, a szovjet rendszerben kisebb volt a különbség, de csak azért, mert mindenki csóró volt, a többség nem dúskált a javakban, bár azért ott sem volt mindegy, hogy valakinek egy pufajkája van e, vagy kettő. Az már igaz, hogy akkor senkit nem akartak pénzzel lekenyerezni, sőt, meg volt szabva, hogy mekkora vagyona lehet, hány lakása, nyaralója, kocsija, stb... és csak kevesen voltak, akik igazán megszedték magukat és még ők sem csinálhattak bármit a vagyonukkal.

A kapitalista rendszer sok tekintetben örökölte a régi visszásságokat, most attól függetlenül, hogy senki nem rabszolga már és még csak nem is jobbágy, de azért a kapitalizmus egy igen tág fogalom, van olyan állami struktúra, ami nagy szabadságot ad a pénzügyekben, ott létrejöhetnek gigászi vagyonok és hagyják a lecsúszott embereket is koldusként tengődni, rábízva az egyénre, hogy szorgalmával, tehetségével és szerencséjével, meg a családi támogatással mit tud a lehetőségekből kihasználni, de jócskán vannak nagyon is gondoskodó kapitalista országok, akik támogatják az elesetteket, a szegényeket, azokat, akik maguktól nem tudnak valamiért élni a lehetőségekkel.

A migrációs válság előtt Németország ilyen volt, ott nem létezett hajléktalan, lehetett pályázni pénzbeli támogatásra, a jókora munkanélküli és szociális segélyen kívül is, meg voltak olcsó szociális bérlakások és egy szobára minden állampolgár jogosult volt, ha minden közél szakad, senkit nem hagytak az utcán nyomorogni.

Az állami gondoskodás széles skálán van jelen a modern társadalmakban, van ahol jobban, van ahol kevésbé támogatják az 'alja' népet, de szabadsága van neki, a számára adott lehetőségekkel vagy tud élni, vagy nem, mert azt tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk egyenlő helyzetben, mások a lehetőségeink, hiszen mások a testi, szellemi adottságaink, más a családi háttér, mások a pénzügyi háttereink, a vagyoni helyzetünk, de senki számára nem tilos azt gyarapítani, hogy aztán az utódai számára nagyobb lehetőséget biztosíthasson.

Főképpen meg van is lehetősége annak, aki rátermett, hogy ha lassan is, de előre lépjen és gazdagodjon, így több nemzedéken keresztül felemelkedhet a családja akár egy teljes társadalmi lépcsőt is, szerencsés esetben gyorsabban, vagy akár magasabbra is.

Különben meg - tudsz jobbat?

Amilor repülò autók lesznek(ha lesznek) akkor mindenki pilóta lesz, vagyis majdnem mindenki, ugye van akinek ma sincs autója.

Tessék adtam egy világot ahol mindenki lehet pilóta aki akar.

#24

"Például ha valaki hobbiszinten imád festeni, sakkozni, kosárlabdázni még nem jelenti azt, hogy világbajnok szintjén űzi ezeket."

Azt ugye látod, hogy ezzel épp az eredeti kérdésben feltett állításodat cáfolod meg. Hobbi szinten csinálják, ergo épp nem azért, hogy mennyit fizetnek nekik.

#26

Ha nem pénzért teszik, akkor elvből, meggyőződésből (illetve mert szeretik). Azaz pont nem azért, amit te állítasz.

#28

Oké, ebben igazad van. De akkor sem a fizetés a szempont.

Meggyőződésből, elvből végzett munkára hoztam példát a pedagógusok köréből.