Ha elfogadjuk, hogy a legendák, mítoszok egy adott társadalom történelmi emlékeinek idő által torzított megjelenési formái, de keletkezésükkor rendelkeztek "az igazság magvával", meghatározható -e egy adott tárgybani igazságtartalmuk összevetésükkel?

"Ha több különböző legenda szól egy adott eseményről "

Ahhoz, hogy kérdésed "igent" kapjon, két szó hiányzik az eredetileg felvetettedből:

"Ha több különböző, EGYMÁSTÓL FÜGGETLEN legenda szól egy adott eseményről"

Nem. Azért nem, mert nem tudhatod, mennyire független egymástól két nép -nevezzük így egyelőre- emlékanyaga.

Nem kell, de mindenképp hasznos lenne. Ld. Trója felfedezését.

A felvetésed hasznos, de rengeteg gyakorlati problémát vet fel. A keresés kiindulópontjának kicsit több kellene, mint legendák.

Például a bibliai özönvízről tudjuk, hogy valós alapja volt: a Földközi-tenger 100 méter magas áradása.

Noé bárkájának szintén: az kófer (szurkos) tutaj volt (nem bárka).

Ja: Atlantisz.

Szantorin környékén volt, gőzrobbanásban pusztult el.

"meghatározható -e egy adott tárgybani igazságtartalmuk összevetésükkel"

További kutatással, vizsgálattal általában (jó esetben) meghatározható. Ennek sikere sok dologtól függ. Például attól, hogy a mítoszt konkrétan van-e mivel összevetni, és a történelmi tény része önmagában bizonyítható-e.

"tárgyi bizonyítékok megtalálását célzó kutatásokat mindenképpen biztosítanunk kell"

Nem kell "mindenképpen" biztosítani, legfeljebb érdemes vagy megfontolandó.

Attól függ, mik az elvárásaid?

Ha két évezred múlva csak egy regény, vagy egy TV sorozat marad fenn, mondjuk a 'szomszédok', akkor attól függetlenül, hogy a történetek kitaláltak és nem valóságosak, mégis a mirólunk, a mostani korról szólnak, így akár igazak is lehetnének, mert az ihletésük valóságból van merítve.

Na persze régen más volt a helyzet, nem voltak még stílusok, nem volt dráma és kalandregény, nem volt kifejezetten humoros történet, nem volt romantikus sem, még nem voltak meg a műfajok, például a görögök regéi, mondái híresek erről, ott minden keverve volt és a kortársak nagyon értették ezt, rendkívül jól szórakoztak rajta.

Például a kentaur, a lóember egyfajta totemállat volt, volt delfin, meg disznóember is, ám ezek egyfajta nagycsaládok, törzsek jelzése volt, de ha már lúd, legyen kövér, a történetben a kentaur alteste tényleg ló lett, mert szórakoztatta őket a túlzás, ám ők nagyon értették ezt, ki tudták válogatni a humort, a szatírát, a drámát, az igazat és a jelképest, az utalást az aktuális témákra, szóval nekünk már furcsa, hogy minden ömlesztve van, de az ókori görögök idejében még nem voltak meg az irodalmi műfajok, nekik abból kellett meríteniük a mondanivalóik közlését, amit addig feltaláltak.

Természetesen valami alapja kellett, hogy legyen, csak most már nem könnyű megtalálni az igazság magvát.

A vízözön legendája természetesen árvízet őriz meg számunkra, a szokásos túlzással, de a legendák részletei is tartalmazhatnak érdekességeket, például ha Hérodotosz arról ír, hogy valamely nép tevéket háziasított ezer évvel őelőtte, az koránt sem biztos, ám az ő korára már igaz kell, hogy legyen, mert ha nem lenne, akkor nem is írna ilyesmit, nem tudná, hogy mi az a teve és hogy háziasítani is lehet. Így legalább abban biztosak lehetünk, hogy a saját korára igazat ír és az is roppant régen volt.

Ilyen módon a Bibliában is rengeteg igazság van, hiszen a történetek nagyon régiek és lehetnek szájbarágós kitalációk, motivációs példák, ám hiába nem valóságos dokumentum a jellege, mégis számos információt leszűrhetünk az adott korból, hiszen egyáltalán az a tény, hogy valamiről írnak benne, az azt jelenti, hogy történhettek olyan dolgok a valóságban is.

Gondolok itt a kriminális, vagy a néprajzi elemekre, a megemlített tárgyakra, szokásokra, életmódra.

Jó példa erre az egyiptomi tíz csapás, csupa olyan dolgok vannak benne, amik nagy gondokat okoztak akkoriban, gyermekhalandóság, sáskajárás, stb, persze minden gigászi, ami méltó egy Istenhez, mert ha ő méri ki, akkor az nem lehet csekélység.

Természetesen a szokásos túlzásokat le kell számítani és megfelelően kell értelmezni a régi írásokat, figyelembe véve, hogy a saját korukhoz szóltak benne az embereknek és csak olyan módon tudták ezt megtenni, amilyen módon az akkori írásmód már kialakult.

A legendák már csak olyanok, hogy nem számít, öregek e, vagy újak, mert egy kaptafára készülnek, vagy készültek, van valami igazságmagva, vagy azt hiszik, hogy van és már kész is a körítés mellé.

A kommunizmus idején volt vicc, hogy:

Elterjedt a hír, hogy Moszkvában Mercédeszeket osztogatnak.

- A hír igaz elvtársak, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban és nem Mercédeszeket, hanem Ladákat, na és még egy apróság, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Ugyanez könnyen igaz lehet a régi legendákra, hiszen azért legendák és nem tények, mert nincs rájuk bizonyíték.

Vannak olyan legendák, amik valóságalapja mostanság, sok ezer év után bizonyosodik be.

Szodoma legendájára is találtak régészeti bizonyítékot.

Sokat emlegetett az özönvíz. Logikusan gondolkozva és figyelembe véve az a tényt, hogy akkor sokkal kisebb volt a 'világ' (ezt szokás lepontozni), de az akkori Judeában azt sem vették volna észre, ha Ausztrália, Amerika, vagy csupán Kína tenger alá kerül. (Nem biztos az sem, hogy a Bibliában említett Ararát ugyanaz, mint amelyiket ma annak nevezzük.)

Valamikor a kivégzett bűnözők nem a Pokolra, hanem a Gyehenna tüzére kerültek. Ennek is van igazságtartalma, ugyanis Jeruzsálem északi városfalán kívül volt a város szeméttelepe. Mint minden tisztességes szeméttelep, állandóan égett. Nos, a kivégzett bűnözők teste arra a szeméttelepre került, aminek neve Gyehenna.

.

"a tárgyi bizonyítékok megtalálását célzó kutatásokat mindenképpen biztosítanunk kell"

Szép dolog lenne, egyetlen nagy akadálya van (a pénzen kívül...), hogy nem tudjuk, hol kell keresni az említett helyeket.