A II. világháború végét (1945) követően Magyarországnak volt bármiféle (akármilyen) esélye/reménye, hogy a győztes nagyhatalmak (legalább minimális mértékben) felülvizsgálják/változtassanak az 1920-38 közötti trianoni határainkon?

Keleteurópában csak és kizárólag a szovjeteknek volt ebbe bármi beleszólása. Pár évvel ezelőtt még megüzenték, hogy ha nem lép hadba ellenük Magyarország akkor ők támogatják a területi reviziót. Ez az ajánlat természetesen teljesen elúszott azután, hogy a vörös hadsereg nagy veszteségekkel tudta csak átverekedni magát az országon.

Ezzel együtt Horthy abszolút kényszerpályán mozgott, nem tudok olyan valóságot elképzelni az akkori körülmények között ami nem ugyanide sodorta volna az országot, illetve ismerve a szovjet politikát ki tudja betartották-e voln az igéreteiket hiszen keleteurópát valószínűleg a 2. VH nélkül is megszállták volna.

Hogy röviden is válaszoljak: nem.

Kb semmi.

A jaltai találkozón már megállapodtak az angolok, amerikaiak az oroszokkal, már a háború vége előtt tudták, hogy a szovjet érdekszféra határvonala hol lesz.

A szovjetek Csehszlovákiáról lenyúlták Kárpát-alját, terület visszaadásról majd a Szovjetuni szétesése előtt akartak tárgyalni, de az ajánlatuk akkor is az vilt, hogy jó drágán eladják nekünk Kárpát-alját, ami már úgysem lesz az övék.

Lényegében még a tárgyalást elkezdeni sem volt idő, szétesett a Szovjetunió, Ukrajna része lett az a terület.

Penge érvelés. Azt tegyük hozzá, hogy a magyarlakta területek visszacsatolása megtörtént a bécsi döntések során. A németek támogatták a reviziót, az olaszok nem, a többi európai hatalom azt mondta, hogy őket nem érdekli mi történik. Tehát az ország területének kiigazítása és a trianoni döntés módosítása megtörtént.

A világháború után mindegy volt mi történt a párizsi békében, az egyébként nem módosította a határokat, ha jól emlékszem, majd okosabbak kiigazítják.

A döntés Sztálin kezében volt, aki nem csak a bécsi döntéseket hatálytalanította, hanem az összes ii. vh-s határdöntést, talán egy kivétellel.

Ez úgy működött, hogy 1947-ben formálisan a magyarok is előállhattak elvileg területi kérdésekkel Párizsban, de a gyakorlatban csak olyanokkal, amiket a szovjetek előzetesen jóváhagytak (mármint ezt a nyakunkon ülő szovjetek kényszerítették ránk). Azt is tudni kell itt, hogy az 1945-ben megkötött magyar-szovjet fegyverszünetnek az volt a feltétele, hogy a magyar kormány az 1938-as határokat ismeri el... Innentól kezdve nem sok mozgásterünk maradt. Mivel a szovjetek minket egy amolyan velük szembeszegülő, de általuk legyőzött, német-csatlós államként kezeltek, míg Románia átállt hozzájuk, Jugoszlávia szövetségesük volt Titóval, Csehszlovákiát meg nem akarták "bántani", miután Kárpátalját elvették tőlük...

Ennek ellenére meghallgatták a magyar igényeket. Lettek is volna bizonyos magyar erőlködések, pl. Nagyvárad vonaláig meg akartuk tartani a magyar többségű etnikai területet Románia rovására, illetve a Felvidékből is azt a magyarlakta sávot szerették volna, ahol a magyarság aránya 70% volt minimum. Ezeket a szovjetek még meg is hallgatták, de mindkettőre "nem" volt a válaszuk. Egyrészt, mert Csehszlovákia kvázi győztes volt (azaz a nyugatiak is egy magyar-csehszlovák vitában mellettük döntöttek volna), másrészt mert Románia megkurtítását a szovjetek nem támogathatták, ha azok átálltak hozzájuk... Jugoszláviával kapcsolatban szó sem lehetett semmilyen igénynek, azt meg sem hallgatták.

Tehát az egészből semmi nem lett, mert a szovjetek nem engedték a magyar küldöttségnek, hogy Párizsban ezeket felvessék.

Magyarország volt a náci Németország utolsó nyíltan vállalt szövetségese (köszi Szálasi Feri), na majd pont mi kaptunk volna engedményeket?

Románok időben átálltak, csehek folyamatosan partizánkodtak, még a lengyelek megítélése is jobb volt Moszkvában, mint a renitens kis magyarságnak. Sztálin kb átköltöztett volna minket Szibériába, ha nem lettek volna fontosabb dolgai.