A halálbüntetésnek (mint büntetési formának) a visszaszorulása betudható annak (részben), hogy körülbelül a 18. századtól kezdve már lehetett nagyobb, hatékony őrizettel ellátott, több elítéltet befogadó büntetőtelepeket/börtönkomplexumokat építeni?

A bűn elkövetése többnyire a büntetés elkerülésének lehetőségével arányos.

Egy olyan világban, ahol minden lépésed könnyen nyomon követhető, többszörösen meggondolod, hogy bűnözz-e.

A halállal büntethető bűnügyek száma erősen lecsökkent, a kontroll fokozódása visszatartó erővel bír.

Nem, mindig meg lehetett volna csinálni, legfeljebb nem minden rab élte volna túl a színvonalat, de az ugye még mindig jobb lett volna, mint mindet kivégezni.

A börtönbüntetésnek azelőtt a fogalma is alig létezett, csak azokat rabosították, akiket elengedni ugyan nem akartak, de kivégezni meg kínos lett volna (politikai vagy egyéb okból), és ők gyakran nem is bűnözők voltak. (A középkorban pl. gyakran az egyik nemes kirabolta és elhurcolta a másikat, de ha aztán emiatt elővették, akkor jobban járt, ha élve tudta prezentálni a sértettet, ezért sokan ültek börtönben, de nem ez nem börtönbüntetés volt.)

A bűnözők szinte csak tárgyalásra vagy ítéletvégrehajtásra várva ültek börtönben, az ítélet viszont kínzás-verés, kaloda, csonkítás vagy kivégzés volt. Ami ezt megváltoztatta, az leginkább két ellentétes hozzáállás volt: az egyik a felvilágosodás gyakorlatiassága és racionalizmusa, azaz minek őket kivégezni, ha kényszermunkára is használhatók, a másik pedig éppen a kor haladó keresztény felfogása, miszerint még a bűnözőket sincs jogunk válogatás nélkül halomra ölni.

Ezt követte a közfelfogás is: korábban az emberek örültek, hogy megint valami "szar ember" végzi az akasztófán (akár kisértékű lopásért), de a 17. századtól kezdve egyre népszerűtlenebb lett ez a felfogás, és a végén a bírók gyakran már inkább felmentették a bűnöst, hogyha kisebb dologért kellett volna lógnia.

A halálbüntetés megszüntetése már másik kérdés, de ezek a korai előzményei.