A magyarországi és a külföldi kommunista-szocialista rendszereknek és mozgalmaknak voltak jó oldalai is?

A tervgazdálkodás valójában az, hogy a gazdaság egyes szegmenseit erőteljesen fejlesztik a többi ágazat rovására, ahonnan az ehhez szükséges erőforrásokat, vagy annak egy részét más területekre irányítják egy kívánt cél elérése érdekében, amelytől gorsabb fejlődést remélnek..

Valójában a háború alatt az összes hadviselő fél hadigazdálkodást folytatott, amely tipikus példája a tervgazdálkodásnak.

Ezt mindenhol elsősorban az életszínvonal rovására tették. Még az USA-ban is bevezették a legfontosabb élelmiszerekre a jegyrendszert és a különféle harceszközök gyártása kapta a prioritást, vagy ami a háborúval kapcsolatos volt, például az egyenruhák, katonai felszerelések gyártása, a hajózásban egyrészt a szállítóhajók, másrészt természetesen a hadihajók tömeges megnövelése, egy légiflotta létrehozása,sorozott tömeghadseregek felállítása és kiképzése és ennek finanszírozása.

A háború után a károk megszüntetése, a romok eltakarítása, az élet, a gazdaság beindítása és a keleti blokk országainak ebben külön hátránya volt, hogy amíg az élet valamennyire be nem indult, addig hatékonyan nem is tudtak semmit sem megoldani, hiszen minden padlón volt, viszont a Marshall segély óriási jelentősége abban állt, hogy rögtön biztosított elég nagy anyagi fedezetet, nem kellett megvárni, amíg a gazdaság valamennyi pénzt termel ki, amit a célok finanszírozására lehet fordítni, de nyilván minden ágazat tervgazdálkodásra épült ekkor, ahogy a hadigazdálkodásról átálltak a normális gazdasági szegmensek beindítására, ez ugyanúgy a franciáknál, a németeknél és az osztrákoknál is megvolt. A marshall segély jóvóoltából ezt elég gyorsan meg is tették, amíg a közép-Európai szocblokk országai indulótőke hiányában csak sokkal lassabban tudtak hozzákezdeni az újjáépítéshez, de ha nincs tervgazdálkodás,még mindig a romokat lapátolnánk, mert még elég lapátot sem csináltak volna közben, hiszen ahhoz, hogy először lapátokat gyárthassunk a lapátolás megkezdéséhez, a lapátgyár romjait kellett ellapátolni, de hát lapát nélkül .... Ez persze csak vicc, de azért átvitt értelemben van némi igazság is benne.

Nem, a gazdaság tervezés fogalma egy meglehetősen bővebb halmaz annál amit szovjet típusú szocialista tervgazdaságnak hívunk, röviden csak tervgazdaságnak. Az hogy egy gazdasági rendszerben az állami beavatkozás, állami tervezés is szerepet kisebb vagy akár nagyobb hangsúllyal, nem egyenlő a tervgazdasággal. Az említett háború utáni francia dirigizmus, egy alapvetően kapitalista berendezkedésre épülő, állami beavatkozásaival, és iránymutató(!) terveivel köszönőviszonyban sincs a szovjet tervgazdasággal, de még a Kádár-korszak piaci szocializmusával sem. Az USA hadigazdasága az a II. vh-ban ami valóban hasonlítható lenne egy szovjet típusú tervgazdasághoz. Ezekről való élet tapasztalata, hogy rövidtávon képes az erőforrások maximálás kihasználásval egy markáns növekedést, egy kitűzött cél elérését megvalósítani, amihez szabadpiaci viszonyok között jóval több idő kéne, ami valljuk be pl. egy háborúban nincs. Hosszútávon viszont a gazdaság hatékony működését, és a fejlődést akadályozza. Ez a keleti blokkban 60-as évesekben észlelhető volt, a fejlődés hamarosan kifullad és szükséges piacgazdasági elemek meghonosítása. A rendkívüli hatékonyság, és gyors modernizáció, gazdasági átalakulás kapcsán még azt emelném ki hogy ez milyen áron valósult meg a Szovjetunióban és Kínában. Azzal remélem tisztában vagytok, hogy ez az erőltetett menet idézte elő azt a hatalmas élelmiszerhiányt, ami a 20. század legnagyobb éhínségeihez, több millió ember halálához vezetett. Az nem érv mellette, hogy gazdaságilag fejlettebb volt mint egy évtizedekkel korábbi állapot, gazdasági fejlődés szocializmus nélkül is megtörtént volna, ahogy megtörtént máshol is. Csak például Japán vagy Dél-Korea fejlődésével a sajátos kapitalista rendszerükben, már nem szeretnek számolni azok akik a Szovjet példával jönnek.

A Marshall-segélyt kár volt idekeverni, a gazdasági mutatók már a segély folyósítása előtt is felfelé íveltek ezekben az országokban, és gyakran épp azokban az országokban állt előbb talpra a gazdaság akik alig részesültek belőle. Magyarország gazdasága is egészen gyors regenerációnak indult, aztán 49 után a gazdaság szovjet típusú átalakítását követően az ötvenes évek elején már ott sem tartott az ország, ahol 48-ban volt. Ez is szemlélteti hogy a gazdasági lemaradás eredője, márpedig ez a berendezkedés volt, egyáltalán nem a Marshall segély, főleg évtizedekkel később.

"de ha nincs tervgazdálkodás, még mindig a romokat lapátolnánk, mert még elég lapátot sem csináltak volna közben"

Ez meg tényleg egy ökörség, a gazdaságot nem csak ilyen eszközökkel lehet ösztönözni, és mint mondtam akár Franciaországban, akár a Benelux államokban teljesen más keretek között ment végbe a helyreállítás, és mint látod mégsem romokat lapátolnak, inkább a magyar munkaerő megy oda ki oda akár homokot lapátolni is a jobb élet reményében.

"de azért a tervgazdálkodás önmagában nem tesz életképtelenné egy társadalmat, a szocializmus is kihúzta vele hetven évig és a cári Oroszország feudális elmaradottságából az oroszokat nagyhatalommá tette."

1. A cári Oroszország is nagyhatalom volt, aminek az elsődleges oka a méreteiben rejlett és nem a gazdasági fejlettségén. Ez kb. a 17. század óta így van (Nagy Péter és Nagy Katalin korától főleg) és a Szovjetunió korában is így volt.

2. A II. világháborúban a SZU azért tudta felvenni a kesztyűt a náci expanzióval szemben, mert jelentős amerikai pénzügyi és hadi segélyeket kapott. Persze ezt a szovjet propaganda a háború után nem nagyon hangoztatta, valószínűleg te sem fogod elhinni.

3. A tervgazdálkodás egy olyan gazdasági fogalom, amit alapvetően a szocialista diktatúrák gazdaságpolitikájában értelmezünk. Az USA és más nyugati államokban nem volt tervgazdálkodás. Hogy mit jelent ez a fogalom, nem részletezem, mert előttem elég szépen leírták, és azt is kifejtették, hogy a nyugati országokban miért nem beszélhetünk tervgazdálkodásról. Viszont a dolognak rávilágítanék egy olyan oldalára, amiről kevésbé esett szó, mégpedig arra, hogy a szovjet tervutasításos rendszer rendkívül ésszerűtlen volt, és nem csak azért, mert felülről, a párt legfelsőbb utasítása szerint kellett megtermelni az ipari termékeket (Tehát felülről jött egy pártutasítás X gyárba, hogy öt év múlva kell 100 ezer milliárd szög, X mennyiségű kalapács, X mennyiségű véső stb.. Az senkit nem érdekelt, hogy erre a piacnak szüksége van-e, hogy van-e ennek gazdasági értelemben haszna, a politika döntötte el és pont. Öt év múlva pedig a gyár vezetői kisajtolták a kívánt mennyiséget, az senkit nem érdekelt, hogy a fele selejtes lett, egy csomót utána dobtak ki a fenébe, a lényeg, hogy beírták, hogy teljesítették a terv 120%-át és ünnepelték magukat.) A kommunista gazdaság ráadásul a nehézipart erőltette, aminek eredménye volt más szektorok (pl. mezőgazdaság) leépítése, elhanyagolása, aminek pedig óriási éhínség lett a következménye, az általad olyan nagyra tartott SZU-ban több 10 millió ember halt éhen Ukrajnában (ami pedig mezőgazdasági termőterület, onnan pont hogy exportálni kellett volna az élelmiszert, nem pedig éhenhalni és kannibalizmust játszani a 20. század 30-as éveiben). Nálunk a Rákosi-korszakban is pont ugyanezt az ésszerűtlen, pártirodákból kiinduló tervutasításos marhaságot vezették be, aminek eredménye a háborús időket idéző jegyrendszer bevezetése lett, életszínvonal-esés, nyomor, éhezés, alapvető élelmiszerek hiánya stb. az 50-es években. Úgy, hogy Magyarország is mezőgazdasági jellegű ország, de sebaj, gombamód nőttek ki a földből a nehézipari komplexumok. A másik, ami ezzel kapcsolatos, hogy pártirodákban, hozzá nem értő politikusok hoztak gazdasági döntéseket, az az a típusú "jellegzetessége" volt ennek a rendszernek, hogy pl. megpróbálták a folyók folyási irányát megváltoztatni a SZU-ban, Magyarországon pedig gyapotültetvényeket hoztak létre, narancsfákkal kísérleteztek, amit a Tanú című film is kifiguráz. Ezekre a teljesen értelmetlen dolgokra rengeteg pénzt áldoztak, hiteleket vettek fel rájuk... A nagy semmiért.

4. A lényege mindennek, hogy a tervutasításos rendszerből hiányzott az ésszerűség, tehát annak figyelembe vétele, hogy mit kíván meg a piac, illetve egy adott országnak, régiónak milyen jellegzetességei vannak (pl. mezőgazdasági területen ésszerűtlen nehézipari komplexumokat felhúzni egy olyan országban, ahol nyersanyag is alig van). És a másik, ami nincs benne a tervgazdaságban, az a minőségre való törekvés. Ehelyett arra törekednek, hogy a mennyiség meglegyen, mert a beosztott gyárigazgatóknak, pártkatonáknak felfelé jelenteni kellett, hogy tartják az előirányzott mennyiségeket. Mindennek pedig hosszú távon az volt a következménye, hogy az 1960-as évekre a nyugati és a keleti (tehát a kapitalista és a szocialista) gazdaság olyannyira eltávolodott minőségben, piaci versenyképességben egymástól, hogy a kommunista országok érezni kezdték, hogy a lemaradásukat már nem tudják behozni. Kinyílt egyfajta olló, a világpiacon a keleti termékek ára a nyugati termékek árához képest csökkenni kezdett. Amikor pedig kitört az olajválság, az katasztrófába döntötte az egész keleti gazdaságot. A 60-as években ezért kezdtek kísérletezni az új gazdasági mechanizmussal pl. nálunk, aminek a lényege az volt, hogy piacgazdasági faktorokat akartak a tervutasításos rendszerbe itt-ott beleszőni. A csehek is hasonlót csináltak, aminek viszont politikai erjedés lett a következménye, 1968-ban ezért szállták meg a kommunista hatalmak Csehszlovákiát, és innentől kezdve az ortodox kommunista politikát kellett követni szovjet nyomásra.

5. Mindebből következik, hogy a 70-80-as évektől a Kelet nem tudta a Nyugatot (ebbe most beleértve bizonyos ázsiai országokat is, mint pl. Dél-Korea vagy Japán) követni olyan új gazdasági szektorokban, mint pl. a mikrochipek, személyi számítógépek, televízió és hasonlók gyártása. Azt gondolom, nem kell fejtegetnem, hogy ezekben a szektorokban elengedhetetlen a minőség, és a keleti tervgazdálkodás ezekkel az újdonságokkal képtelen volt lépést tartani, megmaradt a nehézipar erőltetése. De világszinten az ipar igazából egyre inkább ezek felé a szektorok felé mozdult el (számítógép, TV, magnó és ilyesmik gyártása), így lehet, hogy Szergej a faszagyerek 120%-ban teljesítette a tervet a szöggyárban, és megkapta a Szahanov-díjat, a híradóban pedig benne volt, hogy a szovjet nehézipar szárnyal - a valóságban ez núdli volt ahhoz az innovációhoz, ami pl. Japánban történt vagy akár az USA-ban. A hangsúly az innováció, a tervutasításos rendszer képtelen az innovációra, immanens gazdasági okokból is, és politikai okokból is.

Úgyhogy magasztalhatod, de történelmi tények bizonyítják, hogy a szovjet gazdaság összeomlott a hitelek miatt, a lemaradása miatt, az olajválság miatt. Összeomlott, mert az új kor kihívásaira nem tudott reagálni, nem tudta követni azt, hiszen egy zsákutca volt. Nem a Szovjetunió omlott össze, ami után a tervgazdálkodás szűnt meg - te valamelyik válaszodban ezt írtad, hanem valójában a szovjet gazdaság omlott össze, ami maga alá temette a Szovjetuniót. Nem mindegy a sorrend, nagyon nem!

Nem olvastad figyelmesen az írásom, mert én nem magasztaltam semmit, annyit írtam, hogy önmagában a tervgazdálkodás még nem katasztrofális.

Mert igenis a hadigazdálkodás az tervgazdálkodás, annak egy fajtája, ahol célszámokat tűznek ki, amelyek további ágazatokban is termelési célokat hoznak létre, egy még távolabbi cél elérése érdekében és a végső cél a háború megnyerése. Ott is uganúgy meg kellett határozni a vas és a szén kitermelésének számát, ebből mennyi acélt kell gyártani, mennyi ágyút, tankot, bakancsot, partraszálló bárkát, hogy százezer embert partra tujanak majd tenni Normandiába, stb... A minőség meghatározása, vagy a minőségellenőrzés az egy más kérdés, vagy a sorozatgyártás módszere, vagy az, hogy miként lehet ezt összeszervezni, vagy hogyan növelik a szükséges terület munkaerejét és igen, mi a terv realitása.

A szovjetek ddiktatórikus vezetése tette, hogy a rabokat is bevonták a termelésbe, mert praktikusnak vélték a burzsujokat is dolgoztatni, minek etessék őket potyára. Aztán ugye a nagy kiaknázható nyersanyagforrások Szibériában, vagy a távol-Kelet egyéb részein voltak, ahová nagy tömegben nem lehetett munkásokat küldeni, mert senki nem akart menni, hát odavitték a rabokat, mert azokat nem kérdezték, hanem vitték és kész. Csakhogy egy idő múlva már kevés lett a rab, ezért elkezdtek mondvacsinált bűnökkel rabokat gyártani, hogy a munkatáborokat feltöltsék, mert ambíciózus volt az ipar fejlesztésének terve és itt romlott el az egész, hogy létrejöttek a Gulagok és létrejöttek a csalások, az oroszok úgy hívták ezt, hogy 'tuchta'.

A favágók nem tudták kitermelni a megadott famennyiséget, mert túl nagy volt a hó, vagy a hideg, de ez nem volt mentség, a fatelep vezetősége könyvelőstül ment volna a Gulagra, hát papíron kitermelték a mennyiséget. A faúsztatóknak is kapóra jött a csak papíron létező fa, mert azzal ők is teljesítették a tervet, az áradások dacára, így vonult végig a 'tuchta' a termelésen, amit persze valahol a végén le kellett írni, de ha sikerült jó indokot találni, egy természeti katasztrófát, akkor egy tollvonással leírták az egészet, ha nem sikerült, akkor azokból, akiknél kibukott a hiány, ott csináltak bűnbakot, aki ment a Gulagra, meg ezért vettek be selejt terméket is, hogy teljesülhessen a terv.

A célszámokat ugyan mindenhol szakértőkkel igyekeztek meghatározni, de az oroszok azokat is nyomás alá tették.

Ettől függetlenül Sztálin huszonvalahány év alatt erősen iparosította a valaha félfeudális Oroszországot és olyan izmossá tette, hogy legyőzte a németeket az országa.

Az amerikaiak segítsége valóban jelentős volt, de a lövegeket, a T34 tankokat, meg egy csomó mindent maguk az oroszok gyártották, a tankokból a háború végén nyolcvanezer szaladgált az utakon, pedig köztudott, hogy a német harckocsik rengeteget kilőttek belőlük, de a számuk mégis gyarapodott.

Az USA ugyan mindenkinek ingyen szállított, de hitelbe, az oroszok felé a kölcsönbérleti szerződés értelmében, vagyis nekik is vissza kellett volna fizetni a vételárat a háború után. A többiek, Kanada, a britek, meg a szövetséges népek vissza is fizették, meg a ruszkik is a javát, csak nem mindet, kezdtek vonakodni egy idő után ezért lett a hidegháború.

Tudnék még erről írni, például, hogy miért erőltette Sztálin a nehézipart, meg miért is volt szükséges és hogy hogyan kerülhettek egyáltalán hatalomra, vagyis miért bukott meg a cár, mert ez is kapcsolódik az erőltetett tervgazdálkodáshoz, de van most más dolgom is, meg elég hossző ez így is.

Még annyit, hogy az oroszok azért kezdték meg sokallani a kölcsönbérleti hitelbe adott amerikai áruk végső számláját, mert azokat a termékeket, amit az USA-tól kaptak, ők sokkal, de sokkal kisebb költséggel elő tudták volna állítani, ha lett volna rá kapacitásuk. Persze az USA termékei minőségben is jobbak voltak a sajátjaiknál, de ezzel együtt is töbszöröse volt a számla összege, ezért eleinte csak vitatták őket.

Azt nem tudom, mennyire volt igaza egyik, vagy másik félnek, vagyis valóban le akarta e venni az USA az oroszokat, kihasználva azt a helyzetet, hogy semminek nem volt előre megállapított ára, de mindenesetre az oroszok hátrahőköltek, amikor a végső számlákat meglátták és egy idő után bemondták az unalmast a fizetésben, kötve az ebet a karóhoz, hogy elég azokért a cuccokért ennyi és ennyi pénz és a fene se tudja, hogy nem volt e ebben valami igazuk, de mindenesetre ez volt a hidegháború egyik, talán a legfőbb oka.

Te nem vagy hajlandó értve olvasni, mert világosan ki lett fejtve hogy van előnye, van hátránya is, de hosszútávon egy piacgazdasággal szemben a kifejtett okok miatt nem versenyképes. Mint írtam az ehhez fogható hadigazdaság az USA-ban és más nyugati típusú államokban is egy-egy háborús időszakra korlátozódott, azt is leírtam miért van szükség ebben az esetben egy erős állami szerepvállalásra, de ezt a megoldást akkor sem arra találták ki hogy 70 éven át futtassák, hosszabb távon diszfunkcionális.

És nem, nem "ezért lett a hidegháború", meg szerintem nem is baj hogy nem írtál hasonló színvonalú okfejtéseket a cári rendszer bukásáról, vagy arról hogy miért volt szükség erőltetett tervgazdálkodásra.

Egyébként is parttalan, a lényeget szerintem megtárgyaltuk, lehet kitérő regényeket a CNC-ről, a Kádár-korszak fakenews kategóriába illő propagandáját visszaböfögni, ami egyértelműen ismert hogy nem úgy volt ahogy mondták, laikus elméletek gyártani, hogy mi miért volt, mítoszokat táplálni, szibériai favágókról meg a tuchtáról rizsázni, mert már ilyen messzire jutottunk, de ezek már tényleg nem változtatnak a lényegen.

Tehát ismét kiemelem, hosszútávon a központi tervgazdálkodásos rendszer nem bizonyult versenyképesnek, életképesnek, azt Észak-Korea és talán pár más fejlődő ország kivételével sehol nem alkalmazzák még Kínában vagy Oroszországban sem. Alapvetően a piaci szocializmus bár szintén nem bizonyult versenyképesnek, és ebben a formában nem volt fenntartható, meghonosított több olyan elemet a magyar gazdaságban (amúgy egy ilyen sem hangzott el tőletek, mint akceptálható érv) amit át lehetett volna menteni a rendszerváltás utáni időkbe is, ha nem ilyen agyatlanul és korrupt módon történik az egész. De ezt a közhelyekkel, félrebeszéléssel, helytelen információkkal, meg üres rizsával védem a szoci mundér becsületét vitát inkább zárjuk le.

Megint teljes félreértésben vagy, mert csupán arról van szó, hogy az általános befeketítéssel szemben, hogy régen minden rossz volt, mondtam néhány jót is, de én pontosan tudom a rosszakat is, csak azt éppen a kérdező egyrészt nem kérdezte, másrészt mások elkezdték kifejteni.

Hogyne tudnám, hiszen én benne éltem és az okait is jobban tudom, mint amiket te ismerni vélsz, de ez nem tartozott a kérdéshez.

Nekem is az a véleményem, hogy érdemes lenne befejezni ezt a 'beszélgetést', egyrészt mert a válaszaid nem relevánsak, másrészt eszemben sincs a 'szoci mundért' védeni, talán mert sosem voltam 'szoci', egészen meglepődtem, hogy így aposztrofáltál.

Nem voltak. Ha nem szocialista rendszer lett volna, ha független, semleges állam lehettünk volna, az adottságaink a svájci életminőségre asoirálhattak volna minket.

Iszonyú társadalmi, erkölcsi, gazdasági, tudományos pusztítást végeztek. Az emberirtásról, megnyomrításról nem is beszélve.

"Nem olvastad figyelmesen az írásom, mert én nem magasztaltam semmit, annyit írtam, hogy önmagában a tervgazdálkodás még nem katasztrofális."

Aha, akkor ezek szerint hiába téptem a számat, pont hogy te nem olvastad el azt, amit én írtam. De akkor összefoglalom röviden: a tervgazdálkodást a kommunista rendszerek gazdaságára értelmezzük (nyugatira nem), az a lényege, hogy pártirodában határozzák meg, hogy miből mennyit kell termelni, a termelés így nem követi a piaci igényeket, és a mennyiség a lényeg, nem a minőség. Mivel a pártirodákban olyanok ültek, akik a gazdasági folyamatokhoz nem értettek, elsősorban politikai megfontolásokból hoztak döntéseket, így a rendszer rendkívül ésszerűtlen volt, inkább elherdálta az anyagiakat és nem megtermelte. Ebből következik, hogy hosszú távon ez a rendszer életképtelen volt, a nyugati innovatív gazdasággal nem tudta felvenni a versenyt, főleg a 70-es évektől, amikor a kapitalista gazdaságokban új szektorok is megjelentek (mikrochipek gyártása stb.), és ezekkel a mennyiségre apelláló, továbbra is nehézipart erőltető szovjet gazdaság nem vette fel a versenyt, ami pénzügyi csődhöz vezetett. Az olajválság pedig ezt az ingatag rendszert alapjaiban rengette meg, ebből is látszik, hogy ha jön egy előre nem látható kataklizma, akkor arra a pártirodákban nem tudnak releváns választ adni, és ilyenkor kártyavárként omlik össze egy ilyen gazdasági rendszer. Lehet, hogy szerinted önmagában a tervgazdálkodás nem katasztrofális, de jelzem, hogy a történelemben lévő események maguk bizonyítják, hogy de bizony az. Igenis katasztrofálisnak gondolom pl. azt, ami a magyar gazdaság volt a 80-as években.

"Mert igenis a hadigazdálkodás az tervgazdálkodás, annak egy fajtája, ahol célszámokat tűznek ki, amelyek további ágazatokban is termelési célokat hoznak létre, egy még távolabbi cél elérése érdekében és a végső cél a háború megnyerése."

Itt meg arról van szó, hogy nem értesz hozzá, ezeket a dolgokat laikusként állítod. Bocsi, hogy ezt mondom, de attól, hogy te abban a korban éltél, és nosztalgikusan idealizálod, az nem azt jelenti, hogy érted is a korhoz kapcsolódó fogalmakat, illetve folyamatokat. A hadigazdálkodás az nem tervgazdálkodás, itt már nem egy ember fejtette ki, hogy mi az a tervgazdálkodás, de úgy látszik, ez lepereg rólad. A kapitalista országokban ugyanis a háború alatt is magántulajdonban maradtak a gyárak-üzemek, az állam pedig megrendeléseket adott le ezeknek X mennyiségű hadianyag legyártására. Igaz, hogy az állam beleszólt bizonyos mértékig abba, hogy miből mennyi termelés legyen, mik legyenek a hangsúlyok, de ez a háború időtartalmára szól, a rendkívüli helyzet indokolja, és nem ezt akarják a gazdaság alapjává tenni. És paradox módon, az USA-ban pl. pont ez a hadigazdaság okozta a gazdasági termelés felpörgését, és az 50-60-as években a fogyasztói kapitalista, ottani jóléti társadalom kicsúcsosodását. Ennek semmi köze a tervgazdálkodáshoz.

De szerintem is felesleges a további vita, mert lehet, hogy voltak jó oldalai a kommunista rendszernek, én viszont úgy látom, hogy az egész egy zsákutca volt minden tekintetben. Magyarországnak egy történelmi tragédiája az is, hogy a II. világháború után a keleti blokkba került. Az, hogy beleesett az ország a szaros kommunista posványba, és ott pozitív dolgok is történtek vele, engem nem győz meg arról, hogy ez jó volt az országnak. 40 évig orosz megszállás alatt voltunk, nem volt független, szuverén az ország, az állam gazdasága egyoldalúan ki volt szolgáltatva a szovjet nagyhatalomnak és még sorolhatnám ezeket.

Innentől kezdve te jöhetsz azzal, hogy pl. a libamáj eladásában elsők voltunk a világon (bezzeg ma...), én viszont az ilyen dolgokat nem tartom pozitív dolgoknak, amikor mindig az van bennem az ilyen vitáknál, hogy ha a Nyugati blokkban maradunk, akkor most kb. Ausztria szintjén lehetne az ország.

Szerintem ami jobban működött a szocializmusban:

- szakmunkásképzés

- közbiztonság kérdése

- a társadalom összefogása(klubok, egyesületek)

Akkoriban sokkal összetartóbbak voltak az emberek, a falumban 3 kocsma működött, és mindig tele volt emberekkel, ma már 1 van, és alig-alig megy.

Mindig voltak rendezvények, bálok, manapság semmi nincs már.

A munkaszervezés elég gyerekcipőben járt. Pl. Apám éjjeles műszakban hajnali 2-re lenyomta a normát esztergályosként, és vagy lefeküdt aludni, vagy hazajött. Nekem éjjeles műszakban 5:59-kor még le kell jelentkeznem a csapattal, hogy még itt vagyunk.

A kapitalizmus azt hozta magával, hogy mindenki elidegenedett, és hajtja a pénzt, akár mások megkárosításának árán is.