A magyarországi és a külföldi kommunista-szocialista rendszereknek és mozgalmaknak voltak jó oldalai is?

Ami a kiemelkedett a félfeudalizmusból kifejezést illeti... Régebben tán már írtam itt a gyakorin, de a kétezres első évtizedben, mikor a választások volt a téma, én azon az állásponton voltam, hogy aki kisgyermek korában mezítláb őrizte a marhákat Szatmárban, és novemberben beleállt a frissen kipotyogtatott tehénlepénybe, mert már úgy érezte, hogy letörik a lába a plusz kettőben, annak egy megváltás volt a munkásszálló központi fűtéssel (heti filmvetítésekkel, amiben persze voltak orosz filmek is, de kurrens francia vagy olasz művek is), a tartalék munkaruha, amiben járhatott munkába meg boltba, a szakorvosi rendelőintézet, a 2 Ft-os kalmopirin (annyi volt receptre is :) ), a 3 Ft-os cigaretta és kenyér, meg a mittudoménmennyidenemsok forintos főzőkolbász. Igaz, hogy ha tanulatlan volt, legfeljebb a szénfalra mehetett, de lakást kapott rövid időn belül Komlón, addig a családja csak kibírta a mamánál két faluval arrébb, ahol csak a lavór volt a konyhában este mosdani. Az már sosem fog másra szavazni, mint az MSZP-re, mondtam én, mert totálisan üres szöveg az, hogy más rendszerben is ennyire jó lett volna neki, sőt, akár jobb is. Nem volt más rendszer, ebben tömhette meg a gyomrát zsíros kenyérrel. De ez a szavazós már mellékszál, csak a történet kereksége miatt, a lényeg az, hogy azért sokan voltak, akik érezték a körülményeikben a pozitív változást. Legtöbbjüknek csak a szomszédját vitte el az ÁVO, az meg kit érdekelt? Aludjunk, anya. 56 után meg már a Ludas Matyiban is lehetett a rendszer kritikáját kiérteni a viccből (leginkább persze csak a Patyolatot vagy a Röltexet lehetett kifigurázni, de hát az is állami volt). Lassan kihal ez a réteg, de legtöbbje az 50-es, 60-as évtizedben kapott tanácsi lakásból, vagy a 60-as, 70-es években épített Kádár-kubusból indult és indul utolsó útjára (a lakás volt az elmúlt 70 év istene...). Nem, mintha barátom lenne az a világ, ezek csak a tények.

A szocializmus Mo-n egy társadalmi modernizáló kísérlet is volt, mely bizonyos értelemben teljes sikerrel járt. A “királyok, hercegek, grófok , naplopók és burzsoák” megszűntek, a jogegyenlőség a közgondolkodás elidegeníthetetlen részévé vált. Ez a fajta modernizáció Németországban a nácik “érdeme” volt. Modernizáció alatt a feudális maradványok felszámolását értem. Bár maga a gyakorlat a Kádár rendszerben is gyakran mutatott gusztustalan igazságtalanságokat, a rendszer étosza egyértelműen az esélyegyenlősítés volt.