Az emberek miért háborúznak?

Adottak az országok és az ő vezetőik egy meghatározott pillanatban. Ekkor van egy elképzelésük a kívánt érdekeikről, valamint ehhez képest a valóságról. Ha ezt végig gondolva arra jutnak, hogy a valósághoz képest nagyobb igényeik kielégíthetők (ők az erősebbek), akkor ebből következik, hogy megéri a háborút elkezdeni. Az már más kérdés, ha később kiderül (és mindig kiderül, legfeljebb közben eltelik pár száz év is akár), hogy ez az erő mégse igaz, vagy később csökkent a többihez képest. Mert akkor következik a vereség és a háború vége.

Az első világháború oka az volt, hogy az időközben a többieknél erősebben fejlődő Németország úgy gondolta, nincs elég tere, mert a többiek korábban elfoglalták. Ez igaz is volt, csakhogy azt már nem számolták, hogy a háború során az erőforrása mindig a kezdeményezőnek fogy el, mert a többi nagyobb (ez alól kivétel, ha két ország lokálisan háborúzik). A másodi is azért tört ki, mert a németeket (és szövetségeseit) a méltányosnál jobban büntették, ezért borítékolható volt a következő.

Országok ugyanazért háborúznak, amiért az emberek verekednek, amiért van erőszak. Az emberi gondolkodás véges, az érzelmei befolyásolják, így könnyen hoz rossz döntéseket. Például úgy gondolja, érdemes kezdeményezni, mert elfogult annak megítélésében, hogy a vélekedés igaz-e. Egyébként Putyin is így járt.

"Ezt a nagyhatalmi beidegződést már jó lenne elfelejteni, mert egyik ember sem értekesebb a másiknál és egyik ország vezetőségének illetve lakóinak sem kellene felsőbbrendűnek éreznie magát a másiknál."

Ez nem a felsőbbrendűségről szól, igazából nem érted annak a lényegét, amit írtam. A történelem mindig is úgy működött, hogy a hatalmak (legyenek kicsik vagy nagyok) védik a saját érdekeiket. Ha az érdekeik védelme sérül, akkor háborúznak.

De akkor nézzünk egy időben távoli példát, hogy ne mai országokról beszéljünk, ami alapján objektíven tudom érzékeltetni a dolgot.

Vegyük Rómát és Kárthágót. Mindkettő erős állam volt, Róma Itáliát uralta, Kárthágó pedig Észak-Afrikát és a Nyugat-Mediterráneum kereskedelmét. A két hatalom között olyan területek voltak, mint a geostratégiailag fontos Szicília (ami egyébként jelentős mezőgazdasági terület), és Hispánia, ami jelentős nyersanyag-forrás volt (ezüstbányák, fa, mezőgazdasági terület stb.).

Most ugyebár te azt mondod, hogy Kárthágónak és Rómának is jobb lett volna, ha ül szépen a babérjain és élvezi a békét. Ez viszont nem ilyen egyszerű a hatalmi logika szabályai miatt.

Nézzük pl. Róma szemszögéből. Érdeke lenne Rómának Hispániát és Szicíliát megszerezni, viszont ez háborúval járna Kárthágóval. Ha nem tesz lépéseket, akkor viszont Kárthágó fogja előbb-utóbb ezeket a területeket megszerezni. Ha megszerzi Szicíliát és Hispániát, akkor nem csak elveszti a lehetőséget Róma ezek birtoklására, hanem Kárthágó mégjobban megerősödik, annyira, hogy Rómát már közvetlenül fenyegeti.

Kárthágó szempontjából pedig pont ugyanez csak fordítva. Ülhet a babérjain és élvezheti a békét, viszont akkor Róma megszerzi Szicíliát (ahonnan közvetlenül fenyegeti a fővárost) és Hispániát, ami azt jelenti, hogy túlhatalma lesz, annyira, hogy nem tud már Róma ellen eredményesen fellépni.

Ráadásul Rómát kelet felől is ehhez hasonló problémák fenyegették, ugyanis a Balkánt a makedón állam uralta, a makedón hatalom és Róma között pedig ott volt Illíria, és Illíria kapcsán ugyanezt el lehet mondani, mint Szicília-Hispáni és Kárthágó kapcsán. Az a veszély is fennállt Róma számára, hogy Kárthágó és a makedón állam összefog Róma ellen (mint ahogy a valóságban tényleg össze is fogtak).

Szerinted melyik út célszerűbb Róma számára? Ülni a popóján és hagyni, hogy a körülötte lévő területekbe benyomuljanak az ellenségei és erősödjenek az ő rovására, vagy inkább támadni, háborúzni, és neki erősödni az ellenségei rovására?

Az utóbbit választotta, aminek eredménye, hogy 100 év múlva magát Kárthágót és Makedóniát is elfoglalta Róma...

Szép vagy nem szép, de ez így működik, lehet szidni a rómaiakat hogy háborúztak, de a maguk szempontjából pont ezzel tették maguknak a jót...

"Én egy olyan világra gondoltam, hogy ha az egyik fél nem támad, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a másik sem fog."

Ez egy szép, utópisztikus világ, én szívesen élnék benne, de komolyan. Nem is lenne igényem arra, hogy bárkivel is háborúzzak.

De sajnos a jelenlegi világ (még?) nem ilyen.

"Az általad említett példában ha Róma is abban az esetben nyugton maradhatott volna, ha biztosan tudja, hogy sem Kárthágó, sem Makedónia nem fogja megtámadni."

Pont ez a lényeg, hogy ez nem így működik. Egyébként a hatalmak nem is így teszik fel ezt a kérdést. Ez inkább úgy megy, hogy az adott körülmények folyamatosan változnak, és egy-egy hatalom mindig az aktuális helyzete alapján mérlegeli, hogy mik az ő érdekei. E logika mentén viszont nem lehet értelmezni a "biztosan" szót, vagyis amíg Rómával szemben más hatalmak opponálnak, addig bármi megeshet.

Emellett egy hatalom azt is számon tartja, hogy hogyan tudná az érdekeit minél jobban érvényesíteni, illetve mi az, ami akadályozza ezt, és mi az, ami az ő érdekeit keresztezi. És ennek fényében cselekszik. És nem is rögtön a fegyveres konfliktus a megoldás, igazából a legvégső esetben nyúl mindenki a fegyverhez. Ugyanis az is folyamaatosan mérlegelve van, hogy a lehetőségekhez képest a fegyveres konfliktus több nyereséggel járhat-e, mint veszteséggel, egy hatalom csakis akkor nyúl a fegyverhez, ha úgy látja, hogy az összes lehetséges variáció közül még a fegyveres konfliktus a legkisebb rossz (feltéve, ha nem kényszer alatt cselekszik).

Lefordítva, Róma számára a háború Kárthágóval, ami összességében kb. 50 évig tartott, még mindig kevésbé volt rossz, mint az, hogy Kárthágó esetlegesen megerősödik az ő rovására, lerohanja, feldúlja, lerombolja a városokat (közte magát Rómát is), a lakosságát pedig eladja rabszolgának. Ahhoz, hogy Róma ezt elkerülje, háborúzott, így ő lett a győztes, ő foglalta el Kárthágót, lerombolta és a lakosságát eladta rabszolgának. :D De hosszú távon ezek a háborúk kellettek ahhoz, hogy a Mediterráneum egy politikai kézben összpontosuljon, és sok kisebb, állandóan egymással harcoló birodalom helyett létrejött egy hatalmas Római Birodalom, ahol Augustus korára béke lett...

Maguk a háborúk miatt maradt fent eddig és fejlődött az emberi faj (fura mi?)

Ha nincs háború nincs értelme feltaláni bizonyos dolgokat pl a számítógép a háború miatt jött létre. Sőt a felvilágosodás is egy konfliktus miatt kezdett teret nyerni.

Az állat világ ellen alapvetően védekezni csak fegyverrel lehet mert az ember nem épp egy medve