A (Nyugat)-Római Birodalom bukásának (476) volt bármiféle pozitív hozadéka a rengeteg negatív mellett?

A nyugat-Római birodalom nem hiába bomlott fel, kezdtek nagyon félremenni a dolgok.

Senki nem akart katonáskodni, nem volt megbecsülése. Korábban nagy vonzerővel bírt, hogy a leszerelt légiós földet kapott Itáliában, de nem volt már kiosztható föld, és nem is voltak már rentábilisek a kisparaszti gazdaságok, mindenhol nagybirtokok voltak, ám a túlnépesedés miatt már ezek sem tudták ellátni a lakosságot, hiszen a technológia viszont primitív maradt, ráadásul rabszolgaságon alapult, mert dolgozni senki nem akart, a munka egyenlő volt a rabszolgamunkával.

Részben ezért is állandó volt a pénzügyi, gazdasági válság, már nemhogy építeni nem tudtak, de a már számukra is antik épületeket karban sem tudták tartani, Rómában potyogott a márvány a falakról, minden ment tönkre.

Olyan jellegű forradalmi erő nem létezett, amely meg tudta volna újítani a társadalmukat, amely sikerre vihette volna a szükséges változásokat, bár ugye arról sejtelmük sem volt, hogy mit kellene tenni.

A végére már akkora volt az anyagi csőd, hogy megfizetni sem tudták a gótokat, akik helyettük katonáskodtak és ez végzetessé vált.

Muszáj volt a birodalomnak felbomlani, hogy új alapokon induljon meg az élet, hogy finanszírozhatóvá változzon a társadalom, de ez csak kisebb régiókra bomolva vált lehetségessé, amelyek rugalmasabbak lettek, nem olyan merevek, mint a szokásaiban, hagyományaiban, törvényeiben, gazdaságában és végrehajtó hatalmában elöregedett birodalom.

A harmadik válaszomhoz hozzátenném, hogy korábban túl nagyra nőtt a birodalom.

Az nyilvánvaló, hogy ha egy kormányzó tutyimutyi volt, abból Rómának kára származott, mert mire a futár megjárta a fővárost, gyakran megváltozott a helyzet, de az sem volt jó, ha túlságosan agilis volt a prókurátor, mert se szeri, se száma nem volt a lázadásoknak, amelyek polgárháborúkkal jártak.

Kezdetben magát a császári trónt pályázták meg a lázadók és gyakran sikerrel, később meg a birodalomtól való elszakadás volt a cél és annyira sikeres volt ez, hogy a birodalom bukásakor már csak egyetlen provinciája maradt Rómának.

Viszont minden társadalom kizsákmányoló, a rómaiak adóztatták a provinciákat és ebből tartották fenn az intézményeket, az államot, a légiókat, de mivel a tartományok leszakadtak róla, az adójuk hiányában az állam finanszírozhatatlanná vált, ez volt a fő oka a pénzügyi csődnek.

Arra nem voltak képesek, hogy a már kialakult államrenden hathatósan változtassanak, hogy intézményeket megszüntessenek, átszervezzék a társadalmukat az anyagi lehetőségeik figyelembe vételével.