Legjobb módszer egy személyi kultusz kialakítására?

Be kell kerülni a felső körbe, kell valaki, aki adja a pénzt, akinek beígérsz több mindent, Ha ez megvan, propagandával, pénzzel kellően sok embert kell magad mögé állítani. Demokratikus, vagy nem demokratikus módon megválasztatod magad elnöknek. Az ígéretek egy részének betartásával megszilárdítod a hatalmadat. Ezután már csak a konkurenciától kell megszabadulni (ellehetetleníteni, száműzni, bebörtönözni, megölni), és a tömegeket kordában tartani (viszonylagos jólétben tartva, vagy megfélemlítéssel). Mindezt egy lehetőleg pozitív nevű párt keretein belül. Persze ez évekbe kerül.

A másik módszer a katonai hatalomátvétel.

L. Ron. Hubbard alakított nagyot vallásban. Töle érdemes tanulni.

A legjobb, hogy elötte le is írta egy ùjságban: aki sok pénzt akar keresni, csináljon vallást….és sikerült is neki.

(Kifejezetten megvetem a szientológiát, ettöl függetlenül profi munkát végzett).

Vagy hozzá is lehet "csapódni" egy szomszédos rezsimhez, utána már csak a megfelelő embereket kell magunk mellé állítani.

pl:

[link]

Te a politikai személyi kultuszról beszélsz, de nem csak az a fajta létezik. Ott vannak az istenített sportolók, tudósok, művészek meg mindenféle csepűrágó celebek is.

Területtől függetlenül dolog kulcsa a propaganda. Először is ismertté kell válni, azaz minél több embert minél többször elérni. Ennek az alapja valamilyen kiugró személyes teljesítmény vagy kiemelt esemény. Ilyen volt Orbán beszéde Nagy Imréék újratemetésén, ahol egyértelműen szintet lépett ismertségben és népszerűségben. De ilyen, ha három gólt rúgsz a VB-döntőn, behúzol egy világslágert stb.

De ez csak az első lépés. A kultusz lényege egyfajta vakhit kialakítása az emberekben, aminek a központjában az adott személy az átlagember feletti tulajdonságai állnak. Ez már keményebb dió. A propaganda gondosan kiszámított üzenetekkel dolgozik, és nagyon célzottan, határozottan és tartósan állít dolgokat. Állandó nyomás alatt kell tartani az embereket éveken át.

A politikai térben a vakhit kialakítása könnyebb, mert vannak eszközeid: tudsz pénzt osztogatni, médiát foglalni, politikai családot fenntartani, azaz hatalmat gyakorolni. Orbán plebejus imázsának jelentős része épül a harcra és az osztogatásra, ő az, aki "közülünk való, de vigyáz ránk", aki "bátran szembeszáll, hogy megvédjen", "aki lehetővé teszi" stb. Emiatt van réteg itthon, akik egyfajta politikai messiásként tekintenek rá, ami már valódi személyi kultuszt jelent. "Karizmatikus politikus", "százévente van ilyen államférfi" stb.

A propaganda mellett használnak elnyomást is, rendszertől függően a nyílt erőszakig is elmennek. Az elnyomás az ellenvélemények, kritikák hatékony távoltartását szolgálja. Kínban van gulág, simán elbánnak az ellenzékkel, minden szinten, még a párt felsőbb rétegeiben is irtják a kritikus hangokat. Néha szó szerint. Nálunk ilyesmi nincs, de a gazdasági térben végzett hatalmi manőverek mellett ott van a "kultúrharc" is, ami a kritikus értelmiség megregulázására való. A vakhit legfőbb ellensége a gondolkodás, ezt mindenképp el kell nyomni valahogy. Kínában elég egyértelmű a dolog: ha nem osztozol a vakhitben, akkor is legalább csinálj úgy, mert ráfázol. Nálunk árnyaltabb a dolog, a kultúrharc a megélhetést célozza indirekt módokon, pl. nem szerepelhetsz, csak jelentéktelen helyeken működhetsz, finom elfojtás van, margóra kerülsz.

Erre jó példa a tiltólisták mindig tagadott létezése. Ezekre csak direkt helyzetekben derül fény: van pl. olyan zenész ismerősöm, aki nem léphet be az MTVA épületébe -- de ez csak akkor derült ki, amikor egy TV-felvételen szereplő zenekar tagjaként be akart menni, és végül valami hátsó bejáraton kellett bejuttatni, hogy elvégezze a munkáját.